Ha a gyakorlatban tényleg büntetni fogják a lomizást, követve a szeptember végén született hulladéktörvény rendelkezéseit, akkor egyformán lőttek az üzletszerű és a DIY-lomizásnak is. Pedig a gazdasági válság egyik legrokonszenvesebb kényszerhozadéka épp a Do It Yourself-mozgalom (csináld magad) világméretű felvirágzása. Ez pedig kéz a kézben jár a re- és upcycling hozzáállással, ami meg ugye azt jelenti, hogy nem pazarlunk bele a vakvilágba és dobunk ki mindent egy mozdulattal, hanem amit lehet, felújítunk. Mindezekhez pedig nélkülözhetetlenek a kiszanált, de még használható/átépíthető alapanyagok.

Anita lomtalanításon (Fotó: Jacsó Györgyi)

Magyarországon nincsenek charity shopok, mint Angliában vagy Írországban; nem szokás az utcára tetszőleges időpontban kirakni a bútorokat vagy megunt használati tárgyakat, mint Berlinben. Vannak viszont garázsvásárok, mint Amerikában, bolhapiacok és Vatera (meg az Ecseri, bár az egyre inkább a lehúzós kategória). És vannak a lomtalanítások is, ami a törvénytisztelő állampolgárok számára mostantól tabu. Tilos elvinni a lomtalanításra kirakott tárgyakat, mert azok „a kihelyezés pillanatában” a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. tulajdonának számítanak, ezért aki elviszi, az lopást követ el. A büntetés a pénzbírságtól a két év börtönig terjed.

Látszik, hogy milyen emberek laknak a házban

Hogyan érinti a törvény azokat, akik nem a vas összegyűjtésére szakosodtak, hanem artisztikus/lakberendezési okokból lomiznak? Erről és eddigi lomizós tapasztalatairól kérdeztünk meg gyakorlott, DIY-tevékenységet végző fiatal nőket. Elszomorodnak, ha a törvényt komolyan betartatják, és a jövőben tényleg nem lehet „gubizni” – mondja Anita és barátnője Györgyi. Anita bízik azért benne, hogy nem fognak minden egyes lomkupac mellé rendőrt állítani.

Az elmúlt 4-5 évben jelentős lomtalanítási tapasztalatra tettek szert. „Látszik, hol milyen emberek laknak, mikor költöztek oda”. Hogy ki mit dob ki, Anita szerint már a ház kinézete alapján is belőhető. Négy éve vásárolt kislakásukban találkozunk, ami annyira stílusos, hogy meglep, amikor egyre-másra derül ki funky tárgyaikról, hogy minden második lomtalanításról származik. Kezdetben a fotelokra vadásztak, most már a székeket és az ülőkéket is gyűjtik, és újítják fel.

A kis lakás beköltözésük előtt, középen a fotel, amit elsőként újítottak fel (Fotók: Jacsó Györgyi) És beköltözésük után pár évvel. A tárgyak egy részét lomtalanításon találták:

Nem a leggazdagabb kerületek a legjobbak

Érdeklődésüknek leginkább az 5. és a 11. kerület felel meg. Érdekes, hogy a 2. kerület, amit aranybányának hinne az ember, szerintük nem tud annyit, mint az említett két másik. Sőt, a 12. kerület is jobb a másodiknál. Hogy ennek mi az oka, azt Anita csak megtippelni tudja: „Talán mert a 12-ben kulturáltabbak az emberek, ami látszik a tárgyaikon”. Kedvenc kerületeik mellett a 6., 8. és azért a 2. kerület lomtalanításait is szívesen látogatják, az egyik pompás klubfotelüket például épp a nyolckerben találták.

Útjuk általában nem keresztezi a vasgyűjtő lomisokét, békésen elvannak egymás mellett. Néhányszor fordult csak elő, hogy fizetniük kellett bestoppoló lomisoknak, de kétezer forintnál egyszer sem adtak ki többet. „Ezen a lámpán sokat tépelődtünk” – mutat Anita egy különleges, 70-es évek beli állólámpára – „föl-alá járkáltunk egy ideig, hogy olcsósítsa le” – ami meg is történt, végül egy ezresben egyeztek meg a cigányasszonnyal. A vasgyűjtő, kitelepülő lomisok mellett elvétve lakberendezőkkel is összefutnak, és néha belebotlanak még egy-két régi vágású kincskeresőbe is.

Anita és Györgyi lomtalanításon talált fotelei (Fotó: Jacsó Györgyi)

A technika

Korábban, amikor egy-egy lomtalanítás egy teljes hétig eltartott, olyankor járták végig az adott kerületet, „amikor kedvünk tartotta”. A tavaly bevezetett gyakorlat már koncentráltabbá teszi a keresést, amivel szerintük nincs is gond: a kerületeket körzetekre osztották és körzetenként egy nap alatt lezavarják a lomtalanítást. Anita szerint ez azért is jó, mert az emberek egyfelől nem éjszakáznak napokig a romhalmaz közepén, másfelől nem viszi szét a szemetet a szél.

Valamennyire tudatosan keresgélnek, ezért jelentős szerszámarzenállal érkeznek a helyszínre, amiben pl. kárpitos kapocskiszedő is megtalálható (a vasra utazó lomisokat mint megtudtuk, onnan lehet megkülönböztetni a DIY-arcoktól, hogy náluk főleg a balta és kalapács a munkaeszköz, a hajléktalanok viszont megint csak sokkal kifinomultabb eszközökkel dolgoznak, pl. csavarhúzóval). „Egy ideje már a helyszínen elkezdjük lebontani a kárpitozást, vagy szétcsavarunk egy lámpát és egy IKEÁ-s táskában visszük haza.” Kocsijuk nincs, ezért BKV-n szállítják a tárgyakat, amiért eddig még nem szólt rájuk senki. A felújításra váró bútorokat a kis lakásban, a pincében és ismerősöknél tárolják, a felújítást pedig munka mellett – Anita egy reklámügynökség art directora – végzik.

Valamennyi tárgy lomtalanításról származik (Fotó: Jacsó Györgyi)

Mit lehet találni?

És a bútorok mellett még mire bukkantak az elmúlt években? Csodás üvegtárgyakra, lámpabúrára, báránybőrre (!), tányérokra, de még horgolt ágyterítőre és karórára is. Ha valami penészes, azt nem viszik el, ám ha csak kisebb sérülései vannak vagy le van pattanva róla a pereme, az simán jöhet: „A használt dolgokban az a jó, hogy történetük is van. Nem is akarok élére vasaltan élni” – magyarázza Anita.


A képen látható valamennyi tárgy (köztük a Herendi porcelánon látható űrhajós) lomtalanítási lelet (Fotó: Jacsó Györgyi)

A közeljövőben Anita szeretne kialakítani egy modern igényeknek megfelelő kis dizájn műhelyt, ahol a régi, kidobott bútorokba lehelne új életet. Épp most fejezte be kárpitos tanulmányait is. Addig, míg ez elindul, eldől, hogy az ingyenes alapanyaghoz a legközelebbi lomtalanításkor hozzá tudnak-e még jutni vagy bünti vár rájuk és a többi lomizóra.

(Ide érdemes kattintani, ha követni szeretné blogunkat!)