Ideje van a szaunázásnak, a karácsonyi őrület előtti ráhangolódásnak. Megnéztük, milyen szaunakínálattal várnak bennünket a budapesti belvárosi fürdők. A legkomplexebb szolgáltatást a Szent Lukács fürdő és a Széchenyi fürdő kínálja a szaunázni vágyóknak.

Lukács fürdő - szaunavilág

A felújított Lukács fürdőben a férfimedence melletti, régi kültéri szauna és gőzfürdő helyén, az épületen belül alakították ki, az új „szaunavilág” részleget.

Itt infra-, finn, naturista és sókristályszauna (inkább meleg szoba, Himalája-só-fallal) és aromagőzkabin üzemel, melyekhez jégkunyhó (jégkása-adagolóval), merülőmedence, tepidárium, fűtött római padok, pihenő és társalgó tartozik.

A régi, szintén felújított gyógyfürdő részen továbbra is működik a gőzfürdő, egy finn szauna és hőlégkamra egy 24 °C-os hideg vizes merülőmedencével. A Szaunavilág mindennap 7 órától este ¾ 9-ig van nyitva. A fürdőbe a napi belépőjegy ára 3000 és 3500 Ft-ba, a reggeli kedvezményes belépő 2600 és 3100 forintba, a délutáni kedvezményes jegy 2200-tól 3000 Ft-ig terjedhet. A szaunavilág a fürdőjegy árán felül 500 forintba kerül.

Széchenyi gyógyfürdő
 

Széchenyi gyógyfürdőben 5-féle szauna található. Ezekből kettő az alagsorban 40 fő befogadására is alkalmas. Általában az egyik szaunában mindig melegebb van, mint a másikban. A zárt fürdőcsarnokokban finn, fény- és aromaszaunákat találhatunk, mindegyikhez 18-20 °C-os merülőmedence kapcsolódik.  

A szaunák mellett többféle gőzkabin, kamillás gőzkamra, gőzfürdő és hőlégkamra is található a fürdőben.

A fürdőbe a napi belépőjegy ára függően attól, hogy szekrényes vagy kabinos szolgáltatást választjuk, 4100-4800 forint között mozog. A belépőjegyek hétvégén drágábbak.

Dandár fürdő

2014. október 2-án felújítva, kibővítve adták át, az eredetileg tisztasági fürdőnek épített Dandár gyógyfürdőt. Az átalakítások eredménye, hogy a fürdő új szolgáltatásokkal bővült. Felújították az egy medenceteres zárt részt, az udvarban, két élményelemekkel beépítetett 34-36 °C-os termálmedencét hoztak létre. A pincében egy kisebb wellnessrészleget alakítottak ki szaunával, gőzkamrával, merülőmedencével és pihenővel.

A Dandár fürdő nagyon kedvező árakkal várja a fürdővendégeket. A szekrényes fürdőbelépő 1450 Ft, termál és wellness kombinált jeggyel is csak 2150 Ft. Van diákjegy 1000 Ft-ért, és többféle kedvezményes jegy, mint wellness kiegészítő jegy (700 Ft), fürdőváró napi belépőjegy (szerda) 950 Ft vagy a délutáni fürdőbelépő (17 órától) 1000 forintért.

Rudas fürdő

A Rudas gyógyfürdő a déli szárnyának, a volt palackozóüzemnek a rekonstrukciójával a fürdő területének növelésével, új medencékkel és a szaunavilág kialakításával gazdagodott.

A fürdő árai alacsonyabbak, mint a Széchenyi, a Lukács vagy a Gellért fürdőé, a napi kabinos gőzbelépő 3000-3300 Ft, a kombinált jegy 3700-4000 Ft-ba kerül, attól függően, hogy hétköznapi vagy hétvégi jegyet vásárolunk. Kedvezményes áron lehet igénybe venni a gőz- és szaunaszolgáltatásokat délelőtt 9-12 óra között, az erre az időszakra váltott napijegy 2300 Ft-ba kerül.          

Király fürdő

A törökkori hódoltság ideje alatt épített, nem melegvíz-bázisra épített Király fürdőt még Arszlán budai pasa kezdte megépíteni. Vizét akkor is és ma is a jelenlegi Lukács Fürdő környékéről biztosították. Buda visszafoglalása után, 1796-ban a fürdő a König család birtokába került, ők építették át mai formájára. A fürdőt a II. világháború után, 1950-ben újították fel utoljára. Az I. kerületi Király fürdő két gőzkamrával és egy finn szaunával várja a fürdőzőket.

A kombinált napi belépőjegy ára 15 perc masszázzsal 4800 Ft, a reggeli termálbelépő - ami csak hétköznap 12 óráig vehető igénybe - 2400 Ft-ba kerül.

Gellért fürdő

A Gellért fürdőről semmiképpen sem mondhatjuk el, hogy sokszínű a szauna szolgáltatása. A fürdőhöz egy finn szauna, hőlégkamra és nedves gőzkamra tartozik, hideg merülőmedencékkel.

A szép, műemléki környezetben viszont itt a legdrágább a fürdő- és szaunaszolgáltatás, 4900 és 5500 Ft-ba kerül a napijegy.

Hajós Alfréd sportuszoda

Annak, akik elsősorban úszni szeretnek, és nem a szaunázás különböző típusait szeretnék próbálgatni, azoknak nagyon kedvező áron biztosít szaunázási lehetőséget a Hajós Alfréd sportuszoda. Itt az 1800 Ft-os napijegy árában benne van az uszodához tartozó szauna használatának lehetősége. Annak, aki megengedheti magának,  hogy hétköznap, iskolaidőben járjon, annak 800 forintjába kerül az úszás és a szaunázás.

Irgalmasok Veli bej fürdője 

Az Irgalmasok Veli bej fürdője a török időkből maradt ránk. A Betegápoló Irgalmasrend által felújíttatott fürdő a Budai Irgalmasrendi Kórház területén működik. A törökfürdőben különböző hőmérsékletű nagymedence és négy kismedence található. A fürdőszolgáltatáshoz finn szauna, infraszauna és gőzfürdő is tartozik jégkásagéppel és zuhanyzóval.

A fürdő 6–12 és 15–21 óra között van nyitva. A belépőjegy 3 órára 2800 Ft.

A Lumen Zöldség és Közösségi szolgáltató képes szinte hétről hétre meglepni azzal, hogy mennyi mindent meg lehet tenni a zöldségek és gyümölcsök társaságában. Volt már itt kiállítás, workshop, előadás, videoművészeti fesztivál, könyvbemutató és persze gasztronómiai események. Most az lesz, ami eddig még nem volt. Színház.

December 7-én 19 órától az édesburgonyák, a káposzták és a fűszernövények ölelésében a Dollár Papa Gyermekei Társulat Ibsen Hedda Gablerét játssza. A kaposvári fiatalokból álló társulat, mint ahogy azt az origo is írta,  kizárólag budapesti családi házakban és lakásokban ad elő helyspecifikus előadásokat. A produkció három fiatal színész, Kiss-Végh Emőke (Hedda Gabler), Ördög Tamás (Jörgen Tesman) és Tóth Máté (Ejlert Lövborg ) koncepcióján alapul.

Hedda, Gabler tábornok lánya, hozzámegy a professzori kinevezésére váró Jörgen Tesmanhoz. Majd hat hónapos nászútjukról hazatérve kezdetét veszi a hétköznapok sivárságának és a múlt árnyainak kísértése. Az északról ismét a városba érkező Ejlert Lövborg viszont végzetes változásokat hoz a friss házasok egyhangú hétköznapjaiban. 

Ibsen úgy nyilatkozott erről a darabról Moritz Pozornak, hogy tulajdonképpen ő nem úgynevezett problémákkal akart foglalkozni, hanem az érdekelte, hogy az aktuális társadalmi viszonyok és nézőpontok közegében ábrázoljon embereket, emberi hangulatokat és emberi sorsokat.

Most mindezt megnézhetjük egy zöldségesüzletben.

Az előadásról bővebben az előadás esemény oldalán és weboldalukon olvashattok. 

Van Budapesten, pontosabban Óbudán egy múzeum, ami kiállítása mellett tematikus programjain a divatra is koncentrál: ez az Óbudai Múzeum filiáléjaként működő Goldberger Textilipari Gyűjtemény. A múzeum egy éve megnyitott új állandó kiállításának fő témája a Goldberger család és gyár története. A Goldberger névhez olyan fogalmak kötődnek, mint textilgyár, innováció, divat, világhír, kékfestőműhely, és még sorolhatnám. A Goldberger-örökséghez is kapcsolódó programokkal várja a múzeum az érdeklődőket az adventi időszakban is.

A 2013 szeptemberében átadott új kiállításról bátran állítható, hogy Magyarország egyik legszebben felújított ipari műemlékének egyik legmodernebb múzeumi technikákat alkalmazó kiállítása. 

Ez pontosan az a hely, ami leszámol az unalmas, porosodó kiállítótér fogalmával. Itt egy gondosan, egységes belsőépítészeti koncepcióval megtervezett és kivitelezett, minőségi anyagok felhasználásával kialakított kiállító- és fogadó terekről, tematikusan jól és precízen összeállított, a mai kor különböző felfogásait bátran alkalmazó kiállításról beszélhetünk.

A gyár fejlődésének bemutatása mellett számos interaktív elem teszi megérthetővé pl. a textilnyomás különböző fejlődési fázisait, de akár 1920-as modelleket is felöltöztethetünk egy számítógépes program segítségével. Külön vetítőben látható például az a Goldberger variációk c. film, melyben a rendező a gyárat alapító család még élő leszármazottjával, Goldberger Friderikával járja be az egykori gyár területét, felidézve a régi emlékeket és rögzítve a pusztulást.
A Goldberger gyár törzsépületébe, a család egykori barokk lakóházába 1992-ben költözött be a Textilmúzeum és hét évvel később nyitotta meg állandó kiállítását. Az alapítványi fenntartású múzeum azonban időközben anyagilag ellehetetlenült, így került az épület és a gyűjtemény a III. kerület helytörténetét bemutató Óbudai Múzeumhoz, amely 110 millió forintos önkormányzati és pályázati támogatásból felújította az épületet illetve abban egy teljesen új alapokra helyezett kiállítást rendezett be. Törekvésüket siker koronázta, hiszen idén tavasszal elnyerték az Év Múzeuma címet is, mely hosszú évek munkájának eredményei mellett az új projektet is igazolta. 

A Goldberger gyár alapjait a Lajos utcában (136-138.) Goldberg Ferenc 1784-ben egy kékfestő üzem létrehozásával alapozta meg.  Az egykor néhány fős manufaktúraként induló üzemet, a család egymást követő generációi modernizálták és termékeikkel világhírű vállalattá fejlesztették. 1810-től a gyár irányítását Ferenc fiának, Sámuelnek adta tovább. Az 1848–49-es szabadságharc honvédjeit és az első világháború idején a hadsereget is ők látták el egyenruhákkal. A család a gyárral elért sikerekért 1867-ben nemesi címet is kapott, ekkor változott meg a nevük Buday-Goldbergerre. Goldberger Bertold idején, a XIX. század végén továbbfejlesztették a többszínnyomás technikáját, ez a gyár korszerűsítésének egyik legfontosabb időszaka. Bertold fia Goldberger Leó, apja kérésére kapcsolódott be a vállalat működtetésébe, majd lett apja halála után a cég igazgatója. 

Leó vezette be többek között a selyemhez hasonló, fényes puha műselyem anyagot a Parisettet, a filmnyomást és a szintetikus indigó színezéket. A hatalmas exporttevékenységet folytató, vállalkozó szellemű, nemzetközileg is elismert gyár az 1920-30-as években élte fénykorát.

A háború után a vállalat elveszítette exportpiacát és korlátozták működési területét is. 1948-ban Goldberger Textilművek és Kereskedelmi Rt. néven államosították, majd 1949-ben más textilgyárak beolvasztásával nemzeti vállalattá alakították. Az átszervezések során a kelenföldi és óbudai gyárakat önállósították, majd 1963-ban a textilipar egy újabb átalakulási fázisában az óbudai központban létrehozták a „Panyova”-t, a BUDAPRINT Pamutnyomóipari Vállalatot, ami már nem tudta a könnyűipar és a piacgazdaság változásaival tartani a versenyt. Így 1997-re a vállalatot felszámolták, ezzel a több mint 200 éves cég megszűnt.

Goldberger Leót felsőházi tagsága sem tudta megmenteni a koncentrációs tábortól, 1945-ben a mauthauseni tábor felszabadításakor vesztette életét. Lánya, Goldberger Friderika, 1989-ben hazajött megnézni a gyárat, amikor fel is ajánlották neki, hogy befektethetne az akkor már igencsak halódó Budaprint Goldberger Textilművekbe, amit elutasított, de felajánlotta, hogy megpróbál befektetőket keresni. 

Friderika asszonynak a Magyar Állam kárpótlásként mindössze 5000 dollárt adott és még azt sem engedték, hogy egy emléktáblát helyezhessen el a Vörösmarty tér 4. sz., az édesapja által építtetett bérház (a család egykori otthona) falán.

Az egyébként textilipari tanácsadó céget vezető 91 éves Friderikából unokája, a félig magyar, félig francia fotós, Sacha Goldberger szuperhőst és médiasztárt csinált. 

A Super Mamikaként elhíresült Friderika időskori depresszióban szenvedett, ezért unokája kitalálta, hogy beöltözteti bizarr jelmezekbe és szupermenhez hasonló helyzetekben lefotózza. A projekt akkora sikerrel járt, hogy az erre létrehozott MySpace oldal majdnem 2100 követőt vonzott be.

Budapesten több, egykori Goldberger épület még ma is áll. Az egyik a már említett egykori gyár épülete Óbudán, a Lajos u. 136-138. sz. alatt. A másik a Vörösmarty tér 4. szám alatti egykori Goldberger-iroda- és divatház (mai Medimpex Palota), amelynek a földszintjén a Parisette kávéház és klubja működött. 

Itt mutatták be divatbemutatókon legelőször a legújabb fehérnemű, ruha- és blúz-kollekciókat, 1929-től pedig Miss Parisette szépségkirálynőt is választottak.

A harmadik Goldberger ház az Arany János utcában áll, ma a Közép-Európai Egyetem Archívumának épülete. 

Ezt az eredetileg valamikor az 1830-as években épített kétszintes házat, 1910-11-ben építették át Goldberger Sámuel és Fiai Rt. részére korszerű irodaházzá. 

Itt alakították ki a textilgyár központi irodáit, rajztermét és nagykereskedelmi üzlethelyiségeit.

A Golderberger textíliák

Az 1920-as években Goldberger Leó kizárólagos jogot vásárolt a német Bemberg elnevezésű műselyemcérna magyarországi felhasználására. Az évekig tartó kísérletezés során 1929-ben piacra dobták az ebből készült Parisette fantázianevű textilt, ami hatalmas siker lett. A régi durva, merev műselymek helyett puhán omló, nemes fényű, rugalmas, jól mosható anyagra a legszebb párizsi mintákat nyomták, mindig a vevők igényeihez alkalmazkodva. 

Emellett olcsó volt, így nem véletlenül mondták róla, hogy: „A parisette a szegény nő luxusa, a gazdag nő öröme. A demokrácia diadala a divatban!” 

A magyar textilipar történetében egyedülálló a Parisette és nyomában a további Bemberg műselyem anyagok sikere. Az ezeket népszerűsítő plakátokon a kor ünnepelt színésznői (Dajka Margit, Turay Ida) reklámozták a különféle Bemberg-kreációkat vagy éppen harisnyákat, de ilyen anyagok népesítették be a báltermeket, a színpadokat és a kirakatokat is! 

Az 1930-as Operaházban megrendezett Seherezádé című előadásban például nemcsak díszletek, hanem a jelmezek is Goldberger-Bembergből készültek. 

A ruhaanyagok világhírneve Európán kívül Amerikáig, Kanadáig, Egyiptomig is elért, amit a párizsi (1937) és a new yorki (1939) világkiállítás sikerei is bizonyítottak. 
Az adventi időszakban a múzeum a Goldberger család textilipari örökségéhez kapcsolódó programokkal várja látogatókat. Lesz sminkbemutató és előadás a 2014-es téli és ünnepi trendekről, tárgyalkotó műhely a retextil jegyében, Hogyan működik a gép? Tematikus tárlatvezetés, kékfestésről gyerekeknek és Kontextus - Imprimé! Divat a két világháború között címmel előadás az 1920-as, 30-as években divatos ragyogó színű, mintás selyem- és műselyem anyagokról.

A programról bővebben leírást a múzeum honlapján lehet olvasni.

Fotók forrásai: 

• Óbudai múzeum
• obudaimuzeum.blogspot.com
• Medimpex palota
• Rabbi Zsinagóga net
• OSA Archivum

Balesetveszély miatt átmenetileg nem látogatható a svábhegyi Jókai-kert. A szitáló eső fokozatosan ráfagyott a fákra, bokrokra, fűszálakra és rövid idő alatt csillogó "gyémánt-parkká" változtatta a területet. A jégréteg az éjszaka folyamán tovább hízott, és kedd reggelre már soha nem látott töréskárokat okozott az időjárás a védett természeti területen. A pár éve pályázati forrásból újjászületett kert fái a 2-3 cm vastag jégpáncél súlya alatt megtörtek, és a magasból lezuhanó - sokszor kar-, esetenként combvastagságú - ágak az alattuk levő növényzetet is tönkretették. 

Jókai Mór a kertészet iránti szenvedélyének hódolva vásárolta meg 1853-ban a Svábhegyen lévő telket - elhagyott kőbányát - a rajta álló házzal együtt. A területet borító sűrű bozót helyébe szőlőt és gyümölcsfákat telepített, és a szél ellen hársat, juharféléket, szilt, barkócát (berkenyét), vadgesztenye- és diófákat ültetett. A ház körül kisebb díszparkot alakított ki. A svábhegyi villa kertjében zajló szüretek a magyar művészeti élet nagy eseményei voltak.

Az író halála után a kert gazdát cserélt és fokozatos hanyatlásnak indult, és az épületet rossz állapota miatt lebontották. A Jókai-kert 1975 óta országos jelentőségű természetvédelmi terület, 2007 óta pedig védett történeti kert. 

A Jókai-kert programjairól bővebben itt található információ.

A 4-es metró átadása óta több rangos építészeti elismerésben részesült. A hazai, A média építészeti díja versenyen minden évben Magyarország legérdekesebb építészeti  projektjeit díjazzák. 2005-ben tervkategóriában a Fővám téri állomás nyerte meg a versenyt. Az idén ugyan nem ért el helyezést a metró, de az Erő Zoltán, Csapó Balázs, Dévényi tamás DLA és Finta Sándor építészek nevével fémjelzett konzorcium által tervezett metróvonal az előkelő negyedik helyen végzett.

A Sporaarchitects által tervezett Fővám tér és Szent Gellért tér állomáspár-kategóriájában az idei Architizer A+ Awards globális építészeti díjat nyerte el, olyan indulók között, mint az Aarau busz terminál (Svájc), a CTA Morgan állomás (Chicago, USA) és a Tahoe City Transit Center (Sunnyside-Tahoe City, USA).

Tahoe City Transit Center (Sunnyside-Tahoe City, USA)

Jelenleg pedig egy népszerű nemzetközi weboldal, a Bored Panda hirdetett szavazást, hogy kiderítse, melyik a világ legszebb metróállomása. Ebben a versenyben a Szent Gellért téri metrómegálló bekerült a legjobb tíz közé, és jelenleg a nyolcadik helyen áll.

A versenyben olyan metróállomásokkal vetélkedik, mint a moszkvai Kijevszkaja-Majakovszkaja-Park Pobedy állomás, a stockholmi Rådhuset, a szentpétervári Avtovo, a nápolyi Toledo, vagy a New York-i City Hall állomások.

Kijevszkaja-Majakovszkaja-Park Pobedy állomás (Moszkva) - Fotó: boredpanda.com
 

Radhuset (Stockholm, Svédország) Fotó: boredpanda.com

Avtovo metróállomás (Szentpétervár) Fotó: boredpanda.com

Toledo metróállomás (Nápoly) - Fotó: boredpanda.com

Annak, akinek még nem volt lehetősége megismerni a 4-es metró állomásait, vagy jobban elmélyedni a metróvonal építészeti finomságaiban, az alábbi, nagyon szép felvételekkel megörökített videót megnézve megteheti ezt.

Fotók forrásai: 

Metro 4 honlap

boredpanda

A Cipősdoboz-akciót a Baptista Szeretetszolgálat 2004-ben indította el Magyarországon. Az Angliából indult akciót egy angol nagymama robbantotta ki, azzal, hogy cipősdobozba csomagolt ajándékot küldött egy szegény gyereknek. Az ajándékozásnak híre kelt, és napról napra egyre több követője lett. A jelenlegi gyűjtés keretében kórházban ünneplő, nagycsaládban, vagy épp árván, tanyákon, kis falvakban, hátrányos helyzetű településeken élő és fogyatékosok iskolájában tanuló gyerekek jutnak ajándékhoz. Böjte Csaba szervezésének köszönhetően minden évben 2500 csomagot kapnak a parajdi sóbányában karácsonyt ünneplő kisgyerekek is. Az idén induló (L)átható szeretet projekten keresztül 100 látássérült kisgyermek kap személyre szabott ajándékot a Vakok Óvodája, Általános Iskolája és Szakiskolája tanulói közül.

A ciposdoboz@baptistasegely.hu címen regisztráló támogatók megkapják egy gyermek mini portfólióját, ami alapján elkészíthetik a személyre szóló ajándékot.

2006-ban még egyetlen gyűjtőponttal működött a magyarországi akció, 2010-ben már minden megyében több gyűjtőhelyet állítottak fel. Időközben számos munkahely, iskola is bekapcsolódott az akcióba, akadtak olyan egyetemi csapatok, akik versenyeztek az adományok gyűjtésében.
2012-ben 33.000 dobozt osztottak szét országszerte a rászoruló gyermekek számára. Ettől az évtől már online dobozokat is vásárolhatnak az adományozók. Az akció webáruházában az adományozó vásárlónak lehetősége nyílik virtuális csomag összeállítására, amiből a webáruház dolgozói valódi, a gyerekek számára átnyújtható teli dobozokat készítenek.
Az évek során a dobozok tartalma is megváltozott. Míg a kezdetekben élelmiszereket küldtek a gyerekeknek, ma már elsősorban játékok, vagy ruhaneműk kerülnek a dobozokba.

A gyűjtés ideje alatt be lehet kapcsolódni a legkreatívabb cipősdoboz versenybe is, ahol a legszebb, legkreatívabb dobozokat értékes ajándékokkal díjazzák.

Az adakozást az 1355-ös adományvonal hívásával is lehet támogatni, aki ezt a számot tárcsázza, 300 forintot juttat el a gyerekek számára.

A budapesti belvárosi gyűjtőhelyek az alábbi térképen, vagy a linkre kattintva is megkereshetők.

A gyűjtőhelyek pontos elérhetősége itt érhető el.

Van Budapesten egy erősen bevándorló hangulatú hobbizenekar, akik szombaton este a Lámpásban a bulinegyed egy régebbi bárjában-pubjában-kocsmájában lépnek fel. A zenekar 2008 nyarán született, valami olyasmi okból, hogy az otthonukat elhagyó erdélyi színészek zenében elevenítsék fel gyermekkoruk pocsék ízű Eugenia (ejts: Eudzsénia) keksz zamatát. A dauerszerízű, rózsaszín töltelékkel kent avas porlóst a rég elfeledett, akkoriban „cikinek” tartott dallamokkal írja körbe a formáció: manele-sanzon-punk-latinsiratós etűdök hangulatával. A két énekesnő ’színészlyányok’ előadásmódjukkal biztosítják a dallamok antidramatikusságát és a népdalok siratóspunkosítását. A zenekar tagjai Miklusicsak Alíz (ének), Fazakas Júlia (ének), Dimitri Rekun (szaxofon), Robert Dakowicz (harmonika), Beöthy Árpád (dob), Szemző Dávid (basszusgitár), Varga Péter (mandolin) és az örökös special guest, Katona Laci.

A „románobalkánikósírvavigadóspunk”-ot játszó zenekar egyik alapítójával, Miklusicsak Alízzal beszélgettünk.

Az idén ünnepeltétek az együttes 5. születésnapját, mesélj valamit a majdnem iskoláskorú zenekar megalakulásáról!

Amikor a zenekar megalapításán gondolkodtam, olyan gondolatok és hangulatok keveredtek bennem, amelyek erősen kötődtek a romániai származásomhoz. Egyrészt például a gyerekkoromban többnyire a strandon hallott, akkor rossz muzsikának gondolt és elutasított román dalokhoz. Gyerekkoromban, amikor román dalokat kezdtek el játszani a tévében, akkor nekem a tévét illett kikapcsolni, vagy átkapcsolni a magyar csatornára. Magyarként Romániában ezeket a dalokat - bármennyire is voltak elismert román zeneszerzők, és már világhírű volt a Ciocarlie című dal - el kellett utasítanom, ugyanez vonatkozott a román írók, költők műveire is. Szóval ezeket én Romániában nem értékeltem, mert nem gondoltam, hogy ezek jók lehetnek, mert ez volt benne a neveltetésemben. De ilyen volt az együttes névadója, az Eugénia keksz is, az egy bűnrossz keksz volt - ami ma már persze EU-kompatibilis - a 70-80-as évek szinte egyetlen édessége volt. Ugyanakkor, amikor már itt éltem Budapesten 6-7 éve, akkor nagyon jó érzéssel töltött el, amikor meghallottam ezeket a régi román dalokat, vagy az is jólesett, ha románra válthattam beszélgetés közben. Tehát volt ez a nosztalgikus élmény. És amikor megszületett a fejemben a zenekar létrehozásának ötlete, akkor ez volt az egyik fő érzelmi forrásom. Az volt a célom, hogy egy olyan zenekart hozzak létre, ahol ezt a többletet valamilyen formában kifejezhetem. Ami abból fakad, hogy máshol születtem, és az ebből merített és kapott pluszenergiát, érzelmi többletet vagy másságot szerettem volna megjeleníteni egy közlésformában.

Miklusicsák Alíz - Fotó: Álmosd Phaedra

Ehhez az ötlethez kellett találnom magam mellé egy jó partnereket. Biztosan éreztem, hogy szeretném, ha a zenekarban többen énekelnénk, és azt, hogy olyan lányt szeretnék magam mellé, aki azonnal érzi, hogy miről beszélek, mit is szeretnék megeleveníteni. Fazakas Juli nagyon tehetséges színésznő, és komoly zenei múltja van, ő Udvarhelyen született, és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen végzett. A vele való találkozásom sorsszerű volt és elkerülhetetlen, sokat tanulok tőle, nem csak zeneileg. Őt megtalálva már minden ment magától, összerántottuk pikk-pakk a zenekar hangszeres szekcióját, és 2009-ben a Fringe fesztiválon léptünk fel először, ahol nyertünk is.  A zenészekkel nagy összhangban építgettük ennek az egyébként bulihangulaton alapuló formáció „karrierjét”, ami egyre jobban bevándorlószagúvá kezdett válni. Juli, Katona Laci és én romániai magyarokként hoztuk alapnak a román és magyar popdalok és folklór ízeit, Robert a lengyel hangzást és nem utolsósorban ő lett a zenei vezetőnk is. Peti Bostonból érkezett a mandolinjával, és a bostoni ír punk zenét hozza be a muzsikánkba. De bárki, aki eddig játszott a zenekarban, akár az egykori francia szaxofonos (Vali), mindenki hozzáteszi a muzsikánkhoz a maga, „hazai”, népi, akár vallási látásmódját. Természetesen a zenekar fontos emberei a magyar földön született tagok is, Szemző Dávid és Beöthy Árpád, ők mindig jó ízléssel és kritikával hallgatják az általunk hozott - néha érzelmileg túlfűtött - dallamokat. Ezért is fontos, hogy ezek újrahasznosított dalok, a régi populáris muzsikába tesszük bele a mai hangulatunkat, a mai gondolkodásunkat, a mai ízlésvilágunkat. 

Mi a helyzet a repertoárral? Milyen gyakran születnek új dalok?

Hát, ez nem így működik, vagyis van valami spontaneitás az egészben… például most jött a zenekarba a kijevi Dimitri, és eldöntöttük, hogy februárra minden dalunkat lecseréljük. Ő is egy új színt hoz, most szeretnénk az ő kultúráját is bevonni és megérezni, irtó izgalmas jelenség, orosz és ukrán szülők gyermekeként jött ide. Mivel ez egy hobbi- és bulizenekar, ami azt jelenti, hogy mindenki dolgozik valahol, senkinek sem ez az egyetlen és fő dolog az életében, így a tervezett, programozott repertoárbővítés az nem jellemző… ezért nincsen szervezett PR-unk, hanem valahogy Juli és én próbáljuk organikusan szervezni a zenekar működését, fellépéseit satöbbi… Egyelőre ez a praktikusabb megoldás. 

Ki ismer benneteket?

Nyilván abból fakadóan, hogy sok külföldi tagja van a zenekarnak, akik különböző külföldi csoportokhoz tagozódtak be Budapesten, sok külföldi jár a koncertjeinkre. 

Szóval nincs PR-otok?

Nincs. Valahogy szép csendben lettünk 5 évesek, nem plakátozunk, nem hirdetjük magunkat, de azért próbálunk beépülni a zenei, bulizós közéletbe… Nagy barátunk lett a közösségi média és a „rikkancs” típusú barátaink, akik verbuválják a közönséget. Általában, akik egyszer eljönnek a koncertjeinkre, azok hoznak embereket. Többnyire pici helyeken lépünk fel, ezért közel kerülünk a közönséghez.

Az Eugenia keksz létezik még?

Igen, létezik, bár a románok nagyon okosan azt csinálták, hogy a keksz csomagolásának a grafikáját és a keksz receptjét nem adták el ugyanannak a cégnek. Így most az eredeti kekszet új csomagolásban, az új kekszet pedig eredeti grafikával tudod megvenni. Ha veszel ilyet is meg olyat is akkor a kettőből lesz egy eredeti. 

Kedvenc dalod?

Nem feltétlenül az én dalom a kedvencem. Sok olyan dal van, amit nem én énekelek a koncerten, hanem a többiek, és azokat nagyon szeretem. Például a hetvenes években íródott Szamuráj című dalt, azt nagyon szeretem. A dal arról szól, hogy „főszereplő” a filmben látta a szerelmét. A román folklórral átitatott jó humorú, nagyon teátrális dalból, mi egy jó skaalapú muzsikát gyártottunk. 

Milyen korosztályú a közönségetek? 

Nem feltétlen korosztályfüggő a zenekar közönsége. Többnyire szeretik a fiatalok. Általában vagy szereti valaki ezt a hangulatot, vagy nem. Érdekesség talán az is, hogy megjelennek a koncertjeinken az idős emberek, pont a felhasznált dalok miatt nyújtunk számukra valami retró érzést… Tudod, picit olyan, mintha kimennél Belgiumba, és ott Túró Rudi zenekarként Zalatnay-feldolgozásokat játszanál.

Fesztiválok, külföld…? 

Voltunk Romániában, ami érdekes. Romániában románul énekelni magyarként, olyan magyarként, aki kitelepült Romániából, és azon belül Erdélyből… ez egy igen érdekes helyzetet teremt. Én mint magyar megyek oda, és zenekarunk kedve szerint átdolgozott román slágert énekelek mint magyar, ráadásul jó nagy adag teatralitással adjuk elő a számot. Ezt a román úgy érezheti, hogy kicikizzük, míg a magyar meg többnyire még mindig elutasítja ezt az érzést.

Bátorság kell ehhez? 

Igen, nem lehet tudni, mire számíthatunk.

Akkor Romániában mi a megoldás?

A megoldás az, hogy ha hazamegyünk, akkor kevesebb román dalt játszunk. A repertoárunkban sok a szerb, orosz, lengyel dal, ezekhez mindkét közönségnek (Romániában) más a viszonyulásuk, ezek már cool számok, és ebben a közegben már az átdolgozott román dal is elfogadhatóbbá válik. 

Vannak-e magánmeghívásaitok?

Igen, vannak. A legutóbbi kedvencünk volt például a tokaji Barta pincészet meghívása egy borfesztiválra, ahol rá kellett döbbennünk, hogy a 2 és fél órás repertoár sem elegendő már egy ilyen partira.

Játszottatok már máskor is a Lámpásban?

Igen, többször is, szeretünk ott játszani, nagyon jó emberek vezetik, és nagyon jó közönsége van. 

A Lámpás kocsma

A 9 éve működő Lámpás a bulinegyed egyik oszlopos kocsmájaként működik. A krakkói pincekocsmák hangulatát idéző bulihelyszín a Dob utcában, a Spinóza és a Lokál szomszédságában található. A széles zenei repertoárt kínáló kocsma heti 5 alkalommal nyújt lehetőséget különböző zenei formációk megismerésére. A zenei kínálatban a kocsma előző tulajdonosa által kiépített dzsesszes zenei világtól a ska hangulatú együttesekig sokféle zenekarral találkozhatunk itt. A leginkább egyetemisták és harmincasok által kedvelt kocsmában szívesen vegyülnek idősebbek, például egy blues- vagy egy dzsesszkoncerten.

Véner Orsi, a Lámpás szervezője elmondta, hogy az Eugénia Formációval való találkozásuk leginkább személyes okokra vezethető vissza. Ő mint egykori nagy Krétakör-rajongó, a társulat megszűnése után kereste az eltűnt krétakörös kapcsolódási pontokat. Így jutott el Katona Lacihoz, aki mint volt krétakörös ajánlotta neki új formációját, az Eugéniát. Ennek az ismeretségnek köszönhetően hívták meg a zenekart a Lámpásba, és mivel az együttesnek hatalmas sikere volt, ezt azóta már többször is megismételték. Orsi kiemelte azt is, hogy az Eugénia koncertjei azon kívül, hogy durván telt házasak, rengeteg külföldit vonzanak, ami őt ugyan meglepte, de persze egyáltalán nem baj.
 

A koncert eseményoldala megtalálható itt, a Lámpás oldala pedig itt.

A Kelet az Kelet, a Nyugat az Nyugat – igaza volt Kiplingnek? A Persona non grata, az Illumináció és a Csendes érintés című filmek rendezője, Krzysztof Zanussi tart előadást Európa jövőjéről, az ukrán helyzetről és lehetséges következményeiről az Európa Pontban 2014. november 27-én 18.00 órától.  

A világhírű lengyel filmrendező és producer az 1960-as évek közepétől készít dokumentum- és játékfilmeket. A számos fesztiváldíjjal elismert rendező több egyetemen tanít, és producerként támogatja a fiatal filmeseket is. Ő volt a producere Groó Diana Csoda Krakkóban című első egész estés játékfilmjének, amely Pjotr, a Budapestről elszármazott lengyel fiú és Eszter, a Krakkóba érkező pesti diáklány végtelennek tűnő bonyodalmakkal teli történetét dolgozza fel. A történet fő mozgatórugója egy ősi zsidó pörgettyűjáték, a trenderli. E játék körül forog idősek és fiatalok sorsa, ez idézi meg Pjotr halott nagymamáját, és erről a titokzatos játékról mesél a Csodarabbi is, aki a semmiből bukkan elő.

A svájci European Graduate School professzoraként is dolgozó filmrendező-forgatókönyvíró Zanussi 2013-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen díszdoktori címet kapott.

A rendezvény eseményoldala itt érhető el.

Valamikor 2010-ben volt egy olyan pályázat, amikor Budapestet, Budapest részeit feldolgozó szubjektív térképeket lehetett alkotni. Ekkor került a fókuszomba a térképeknek ez az egyéni, szociális, mentális, társadalmilag érzékeny, érzelmi útvonalrajza.

Az OSA archívumába beérkezett térképek közül a Berei Zoltán – Barcsai Gergő páros metrómegállókból készített mászófala, a Boulder Metro tetszett akkor a legjobban. Az alkotás, ahogy azt Berei Zoltán, az alkotópáros egyik tagja idézte - „Föld alatti kaland a föld felett. A lassan fejlődő tömegközlekedésünk virtuális lenyomata a falon. A budapesti metrótérképből fejlesztett interaktív útvonalhálózat. A boulderfalon a metrómegállók helyén egy-egy fogást rögzítettünk a falba. A megállókba kapaszkodók kimászhatták az útvonalakat. Új, könnyebb vagy nehezebb fogáskombinációkkal kísérletezhettek. A cipők talpa nyomot hagy a fehér falon, a tömegközlekedési térkép átalakul közösségi grafikává. A mászó biztosítás nélkül használja a falat, „ellenőr nélkül utazik”. A lezuhanó utasok ütközője a szőnyeg, onnan a beszállás-átszállás kifulladásig ismételhető.”

A pályázat másik nagyszerű ötlete volt Liszkai Zoltán Budapest hangtérképe. Budapest térképét, amit összekötöttek a város zajaival, hangjaival érintőképernyős felületen lehetett mozgatni. Minden helyszínhez más és más zaj, hang tartozott. A városi térbe, a város részeinek életébe lehetett bekapcsolódni, mintha élő rádióközvetítést hallanánk. 

Lévai István „Kapcsolati háló az évezred eleji Budapestről” című térképe azt ábrázolja, milyen hosszú kapcsolatok alakultak ki Budapesten 2000 és 2010 között. A látogatók eltérő színű fonalak és térképtűk segítségével jelezték saját párkapcsolatuk adatait, így kibogozható volt, hogy a kapcsolatok szereplői hol éltek akkor, amikor egymásra találtak. (A fonalak színe az évek számát jelölte.)

A Kitchen Budapest szubjektív térképei olyan térképek, amely egy ország vagy nagyváros “használatát” változó intenzitású torzítással jelenítik meg. A SubMap×UrbanCyclr (2.1) térkép főszereplői a budapesti biciklisták. A rövid videón, megnézték, hogy merre bicajoznak a legtöbben egy átlagos fővárosi hétköznap 24 órájában. Az így kapott adatokat dolgozták fel, vizualizálták, Budapest térképének torzításával.

A következő térképnél átlépek Budapest határain, de mivel origo.hu vonatkozású adatokat dolgoz fel a submap, ezért úgy érzem, ide kívánkozik.  A fortyogó Magyarországot mutató videó az origo.hu hírportál 1998. december és 2010. október közötti belföldi híreit dolgozza fel. A térkép vizualizálásához minden egyes alkalommal, amikor egy hazai település szerepelt az origo.hu hírportálon valamelyik belföldi hírben, torzító erőt helyeztek el Magyarország térképének megfelelő pontjára. A zúgó-zümmögő hanggal kísért animációban egy képkocka egy napnak, avagy egy másodperc egy hónapnak felelt meg.

A poszt végére hagytam a kedvencemet, ami a belváros bulinegyedének hallgatható zenei térképe. Zseniális! A térkép a zenei licenceléssel és zenei márkaépítéssel foglalkozó Eastaste csapatához köthető, akik arra voltak kíváncsiak, hogy ki mi alapján, mennyire tudatosan dönti el, hogy milyen zene szóljon a saját helyén. A kutatás eredményeinek alapján készítették el Belső-Erzsébetváros epicentrumának zenei arculati térképét. A zenélős térkép legfontosabb eredménye az volt, hogy mely bulihelyszínek foglalkoznak komolyan a zenei márkaépítéssel, a sonic brandinggel. Az eredmények vizuális megjelenítésén túl még arra is rávették a projektben szereplő vendéglátó egységeket, hogy állítsanak össze egy-egy rájuk legjellemzőbb mixet vagy playlistet, így a térképre rákattintva meghallgathatjuk egy-egy partihelyszín zenei ízlésvilágát. Hallgassunk bele!

Fotók:
Boulder Metro: Berei Zoltán
Lévai István „Kapcsolati háló az évezred eleji Budapestről” térképe: stilblog.hu

Nagy a mozgolódás Erzsébetvárosban. Az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár Facebook-oldala szerint arra lehet következtetni, hogy megmozdult az önkormányzat a Belső-Erzsébetvárost meghatározó zsidó emlékezet felfrissítése érdekében. Az eddig nyilvánosságra került programok közül olvasni lehet egy zsidó életmódközpont létrehozásáról a Csányi utca 5. szám alatti műemlék épületben és egy jövő héten kezdődő kiállításról, ami a Klauzál téren lesz.  
 

Az önkormányzat és az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár két különböző, de egymást kiegészítő installációval emlékezik és emlékeztet a budapesti gettóban 70 évvel ezelőtt megtörtént eseményekre. Ebben az időben a Klauzál tér volt a nagy pesti gettó központja, két hónapon keresztül az egyetlen hely, ahol - tömegsírba ugyan, de - el lehetett temetni a halottakat. „A pesti gettó emlékezete” című, Klauzál téri installáció magyar, amerikai, izraeli és német forrásokból összeállított történeti kiállítás, amely eddig még soha nem látott, megdöbbentő képeket és dokumentumokat mutat be a gettó áldozatairól, tömegsírjairól, temetkezéséről, a gettólakók kivonulásáról. Egy olyan történeti feltárás, amely a megrázó korabeli fotók és írásos emlékek, a múlt eseményeinek egyszerűbb, könnyebben értelmezhető bemutatására helyezi a hangsúlyt.

 A másik, a Trauma-Tér-Terápia képzőművészeti kiállítás kortárs művészek holokausztreflexiója, amely sokkal erősebben kötődik az egyéni emlékezet, illetve a művészi átírás, átértelmezés szubjektív lehetőségeihez. A kiállítók a holokauszt utáni úgynevezett „harmadik generáció” tagjai, sokféle egyéni és örökölt emlékekkel, a személyes, családi érintettségtől egészen az elsajátított tanulmányi ismeretekig. Mindettől függetlenül kulturális identitásuknak szerves része a holokauszt. Az alkotók saját művészi eszközeikkel reagálnak a Klauzál térre, mint élettérre, történeti helyszínre. A kiállító alkotók erről a városi színtérről komplexebben gondolkodnak, mint egy történelmi emlékhelyről. A kiállított művekben a távoli és a közelmúlt, illetve a jelen egymásra rakódott rétegeinek vizsgálata és újrafelfedezése fogalmazódik meg. A bemutatott festmények, szobrok és intermediális művek ebben a kiállítási környezetben a legjobb eszközei annak, hogy megállítsák az embereket egy pillanatra, hogy elgondolkodhassanak a Klauzál térről, a holokausztról, a gettó fogalmáról és az együttélésről. „A kiállításon olyan mikrotörténetek elevenednek meg, amelyek egyfajta traumaterápiaként funkcionálva érzékeny nyitottsággal vagy épp felkavaró módon, de a játékosság és a kritikai hangvétel lehetőségét sem kizárva mesélnek a gettóról, a holokausztról, a Klauzál tér múltjáról, jelenéről és mindenekelőtt a jövőjéről” - írja Szabó Noémi művészettörténész.

A 2015. január 18-áig ingyen, naponta 10-18 óráig látogatható kiállításon Koós Gábor, Magyarósi Éva képzőművész, Moizer Zsuzsa, Rabóczky Judit, Réthey-Prikkel Tamás, Sándor Krisztián, Solt András és Tranker Kata művészek alkotásai láthatók. A kiállítás megnyitója 2014. november 28. 15:00 órakor lesz.