Ki az? Kopasz, kövér, 165 cm, a súlya több mint egy mázsa, szivarozik, egyszerre két kézzel rajzol, életében 5 pengőt, egy tál levest vagy egy korsó sört adtak a képeiért, ma akár 10 milliókat is fizetnek értük. Aki magáról sok és csúf önarcképeket rajzolt. De festett képeket Babitsról, Tabánról, a Városligetről, cirkuszról és táncosnőkről is. Babitscsal vitába keveredett, majd érdekes játékkal döntötték el, hogy mi a könnyebb, festeni vagy írni. Most megjelent monográfiaírója szerint az elmúlt húsz év egyik leghamisítottabb, a kispénzű értelmiség festője.
 

A tényleg kopasz, szinte folyamatosan szivarozó, bal kézzel is festő, gyors kezű, Magyarországon sokáig el nem ismert művész munkáiból ingyenesen látogatható kiállítással ajándékoz meg bennünket a Kieselbach Galéria. A kiállítás apropója, hogy a galéria egy közel 410 oldalas, Scheiber Hugó festményeiből és rajzainak színes reprodukcióiból álló monográfiát jelentetett meg.

A tárlat a művész alkotói munkásságának 1917 és 1922 közötti korszakát mutatja be. Ebben az időben lett ismert Scheiber például a Nemzeti Szalonban, a Belvedere Galériában és az Alkotás Művészházban. 

A kiállítás a főváros inspiráló közegére, a jazzkorszak mulatóira utal, a művészt a jazzkorszak festőjének is nevezték.

A zsidó származású Scheiber Hugó 1873-ban született, tízgyermekes család első gyermekeként. A festészettel portré- és díszletfestő apja mellett korán megismerkedett. Hosszabb bécsi tartózkodás és apja halála után festőpályára adta a fejét. Tanult az Iparművészeti Főiskolán is, de azt végül nem fejezte be. Az autodidakta festő képei 1906-ban már a Visszautasítottak tárlatán szerepeltek. 1919-ben Kassák Lajos, majd Herwarth Walden pártfogása alatt Bécsben dolgozott. Innen Berlinbe költözött, miközben művei Magyarországon nem, Párizsban és New Yorkban viszont sikert arattak.

A második világháború hitleri Németországát kényszerűen maga mögött hagyva visszatért Magyarországra, ahol haláláig Erzsébetvárosban, a Kertész utca 22. szám alatti házban élt művirágkészítő nővérével, aki jellemzően többet keresett, mint a művész. 

Gyakran látott vendége volt a háztól nem messze található Fészek klubnak is.

Kieselbach szerint a folyamatosan belső éhség által hajtott festőt, aki egy sör-virsli menüért is vagy akár saját maga gyógyításáért is képpel fizetett, sem az akkori, sem a későbbi politikai rendszerek nem kedvelték, „kávéházi festőnek”, a kor ideológiai ellenségének bélyegezték, aki 1950-ben nagy szegénységben halt meg.

Kieselbach szerint Scheiber alkotásaira jellemző, hogy nagyon ingadozó művészi színvonalon festett képeire nem nagyon lehet rátalálni Magyarországon. Többségük külföldre került, nem tudni róluk, hogy megsemmisültek-e, vagy, ha vannak itthon, hol találhatóak. Műveinek egy részét Scheiber még a második világháború idején ismeretlen helyen eldugta. Ezek a képek valamikor a hatvanas években jelentek meg az ócskapiacokon, és váltak újra a nemzetközi műtárgy-kereskedelem részévé. A festő Magyarországon egy-két újságcikket leszámítva továbbra sem került a köztudatba, egészen a nyolcvanas évekig.

Az első Scheiber-monográfia Haulisch Lenke művészettörténész nevéhez fűződik, majd egy Svájcban kiadott képes könyv is megjelent a műveiről. Molnos Péter monográfiája a harmadik Scheiber-életmű-feldolgozás. Az igen rövid ideig tartó kiállítás november 21-ig nézhető meg a Kieselbach Galériában.

Fotók forrása:
Kieselbach galéria facebook oldal

Virág Judit Galéria 

Ezen a hétvégén sem kell nagyon kitenni a lábunkat a belvárosból, ha érdekes programokkal szeretnénk színesebbé tenni a szürkülő és esővárományos napokat.

Kiállítás

Bőven szemelgethetünk a kiállítóterek kínálatából ezen a hétvégén is. Javában elkezdődött a Fotóhónap fesztivál, ahol újabb kiállításokat nyitnak meg a hétvégén. Az országos hatókörű rendezvényen megnézhetjük a Fénytörők alkotócsoport alkotásait, holland és magyar kortárs képzőművészek műveit a Ráday galériában. Fuchs Lehel a Faluváros című kiállításán 50, képpárokba rendezett, fekete-fehér fotográfiát mutat be. Madame BonBon (Vedres Ágnes) Historia Femina kiállításának célja a női gender bemutatása a művész privát életén keresztül, mely szándéka szerint a női lét nehézségeit, problémáit, szerethető és sokszínű formáját mutatná be a magyarországi, azon túlmenően a fővárosi léten belül. 

A Fotóhónap Facebook-eseménye itt található.
 

November 7-én indította el közösségi finanszírozási akcióját képregényének megvalósításához Csepella Olivér, akinek ugyanezen a napon 17.30-tól képregénytervéből nyílik kiállítása a Műhelyben. Csepella eszelős és szórakoztató képregénnyel rukkolt elő, melyben a Nyugat irodalmárai, Ady, Kosztolányi, Osváth és a kávéház többi élőholt vendégei széklábakkal és revolverrel hadonásznak a századfordulós, szecessziós terekben. A kiállításon a képregény elkészülésének különböző fázisait nézhetjük meg egy kávé mellett.
 

November 8-án, szombaton Akciómatinéra invitálja a kötélidegzetű érdeklődőket a Performative Reality All Stars. Hajdu Zsolt, Ruszty László, Dabi István, Pálhegyi Flóra, Szentesi Csaba, Kótun Viktor és Berei Zoltán a „hetvenes évek, zakó, hanyag elegancia, fluxus, nyulak, konyak, unicum, offline, "gyújtsuk meg, hadd égjen, ne oltsd el", semmi…” témakörökben merítik el a performansz látogatóit.

Mozi

Aki lemaradt az elmúlt héten megrendezett nemzetközi animációs filmfesztiválról, annak talán némi vigaszt nyújthat a péntek esti Kiskakas MOME Anim Premier 2015 című estje a Toldi moziban.  A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció-tanszéke, folytatva az elmúlt évek hagyományát, az idén ősszel is megrendezi a 2014-ben készült diploma- és vizsgafilmek premierjét. A vetítési programban megtekinthető az Essemble nemzetközi képzési projekt MOME-,hallgatók által készített alkotásai, valamint gyerekeknek szóló animációs kisfilmek is. Ugyanitt szombaton Hajdú Szabolcs retrospektív vetítés lesz, közönségtalálkozóval együtt. 

Zene

Csütörtökön elkezdődött a budapesti Lengyel Jazz fesztivál, a legizgalmasabb, legfrissebb és leginvenciózusabb lengyel jazzelőadók szemléje. A világviszonylatban is ismert és elismert kortárs lengyel jazz képviselői közül, a legnagyobb várakozást az EMI Grouphoz tartozó Blue Note Records felfedezettje Aga Zaryan pénteki koncertje ígéri.

Buli

Igazán lendületes partit ígér a Z.U.P formáció a Mikában péntek este, amelynek dalai egyszerre poposan fülbemászóak, rockosan lendületesek és akusztikusan, folkosan finomak. Utána a Roots Around the World szelektorai, Baadasssss! & Voodoo Selecta, azaz Negro és Cyborg Templar cumbiával, rumbával, szambával, bossa novával és tulajdonképpen mindenféle zenével táncoltatja a közönséget.

Annak, aki nem bírja Z.U.P popos vagy Templarék táncos vonalát, az A38-on belemerülhet Mount Kimbie DJ-setjébe. A post-dubstep úttörői, Dominic Marker és Kai Campos 6 évvel ezelőtt kezdtek el közösen munkálkodni. Tavaly jelent meg „Cold Spring Fault Less Youth” című nagylemezük, melyen letisztult hangzásokkal operálnak, hangszeres és vokálos elemekkel fűszerezve. A Mount Kimbie duó koncertje azért sem mindennapi, mert csak elvétve látni őket a lemezjátszók mögött, ráadásul most exkluzív DJ-szettel érkeznek a hajóra.

Az év autójáról készített filmet vetítik a Gozsdu-udvar tűzfalára. Két fiatal magyar művészt, Cakó Dánielt (quartz animator) és Hidvégi Áront (paint animator) kérte fel a Peugeot, hogy saját eszközeivel értelmezze újra a 2014-es év autóját.

A homok- és festékanimációkat készítő Quartzbox páros a Peugeot 308 SW-t értelmezte újra művészi eszközeivel. A film bemutatója a Gozsdu-udvarban található One More Café-ban lesz, ahol november 6-án, 7-én és 8-án este a kávézó feletti tűzfalra vetítve folyamatosan látható lesz az alkotás. A francia kultúrára fogékony közönség számára igazi csemege lesz a két képzőművész alkotása.

A rövidfilm elkészítéséhez a művészek néhány napig együtt éltek az új Peugeot 308 SW-vel, hogy személyesen is megismerhessék az autó legfontosabb tulajdonságait. Így született meg a rövidfilm, amely az autóban található érintőképernyős kezelőfelület, a könnyített karosszéria, a kényelmes ülések és a hatalmas csomagtér ihletésére jött létre.

Cakó Dániel Medárd a projektről így nyilatkozott: „Az új Peugeot 308 igazi műalkotás. A szobrász szemével nézve a modellt kívülről és belülről is különlegesen átgondolt koncepció mentén alakították ki. Gilles Vidal, a Peugeot formatervezési igazgatója és csapata igazán inspirálót alkotott. Az autó meglepő újításaival, dizájnjával és átgondolt kialakításával szerintem nemcsak minket, de minden dizájnra fogékony embert megihlet.”
 

A két fiatal egy speciális kétrétegű asztalnál dolgozik: Dániel a felső szinten a homokkal, míg Áron az alsó szinten színes festékekkel és sablonokkal alkot képeket. Az asztalt alulról világítják meg, a zenére komponált produkciót pedig kamera segítségével rögzítik.

A képzőművészet, a zene és a távhővezeték furcsa találkozásának eredménye, hogy újpesti térképrészlet került egy távhővezetékre.
 

Egy hónapon keresztül kereste a Főtáv a Pimp My Pipe pályázaton keresztül azt a legkreatívabb városszínesítő ötletet, amelynek alapján megújulhatott a IV. kerületi Elem utcában található, föld fölött futó távhővezeték.

A csövek lefestéséhez 100 liter festéket használt fel a tűzfalfestményeiről ismert Színes Város Mozgalom. A pályázat eredményeként egy 200 méter hosszú csőszakaszra egy újpesti térképrészlet került.

A csőszínesítő pályázat során nemcsak a lokális életérzés erősítése, hanem két művészeti ágazat bekapcsolása is fontos volt a pályázat lebonyolítása alatt.

A hiphopszcéna elismert képviselői, Busa Pista (Irie Maffia, Zuboly) és Zsolaa (Teebag, Faktorlabor) rímekbe szedve hívták fel a városlakók figyelmét a városszínesítés lehetőségére. A két rapper a cső eredeti állapotánál videoklipet is forgatott, és megerősítette, hogy a hiphop mint társadalmi kérdésekre érzékeny zenei műfaj egyik feladata, hogy felhívja a fiatalok figyelmét a legális graffitifelületre, hogy bemutathassák kreativitásukat.

Közeleg a tél és az ünnepi időszak, lassan húzódik felénk a hideg idő, egyre több adományozási és jótékonysági akcióval fogunk találkozni. A hajléktalanok és szegény sorsúak életében a meleg és ennivaló hiánya mellett a cipő jelenti az egyik legnagyobb hiánycikket.

A Király utcai The Lab Shop hagyományteremtő jelleggel szervezi meg első jótékonysági cipőgyűjtését a Király utcában. A megunt, megtisztított és még hordható lábbeliket 1 hónapon keresztül 2014. november 1. és 30. között lehet bevinni a boltjukba.

A szervezők a beérkezett lábbeliket a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek ajánlják fel, amelynek célja a szegény sorsú és szükségbe jutott emberek támogatása. A rászorulók között rengeteg a gyermek és fiatalkorú, akik állandó nélkülözésben élnek. 

Ezzel az akcióval szeretne segíteni a The Lab, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, és az is, aki beviszi a cipőjét a boltba a hátrányos helyzetben élő gyerekeknek és felnőtteknek.

Hidegek a melegítő kövek a Móricz Zsigmond körtéren.  A fűthető, kavics formájú kövek még a 4-es metró beruházásának előkészítő ütemében kerültek ki a körtérre. A Gaz de France nemzetközi pályázatán díjazott Szőllősy Barbara és Pyka Zsolt által megálmodott fűthető óriási kavicsokat 2002-2003-ban, az akkori főpolgármester jóváhagyásával és a Főtáv Zrt. által kiépített, a Fehérvári úti távfűtővezetékről bekötő vezetékekkel télen még üzemeltették is.

A természet közeli kavicsformából kibontott, egyszerre organikus és modern külalakú utcabútorok funkcionális értelemben olyan „közösségi tárgyak” amelyeket találkozási pontként, várakozó-, melegedő- és pihenőhelyként lehetne használni. A kövek a külső hőmérséklet változásának megfelelően melegednének fel olyan hőmérsékletűre, hogy mellettük állva még a leghidegebb téli napokon is el lehessen tölteni egy kis időt várakozással, beszélgetéssel.

A fűthető kavicsok távhővezetékről való üzemeltetése felvet ugyan takarékossági és fenntarthatósági, vagy az érintés útján terjedő fertőzések melegágyaként aposztrofálható problémákat. Ugyanakkor vitathatatlan lenne a melegítő kövek szociális, közösségi jelentősége, főleg a téli időszakban.

A lényeg az, hogy jelenleg a melegítő köveket nem fűtik.

Megpróbáltunk utánajárni az ügyben érdekelt szerveknél, hogy mi ennek az oka, de sajnos nem kaptunk választ. Csupán azt tudtuk meg, hogy a fűthető kavicsok üzemeltetéséhez sok mindenkinek lehet köze – Fővárosi Önkormányzat, Budapesti Közlekedési Központ, DBR Metró Projektigazgatóság és Eurout Kft. – de valójában senki sem érzi magát a kavicsok gazdájának.

Így elmarad a közösségi melegedés a körtéren, és még arra sem kapunk választ, hogy vajon miért is.

A napokban több megjelent cikk kapcsán is eléggé egyértelműsíthető, hogy ha az adott kerületi önkormányzat képtelen vagy nem áll szándékában a helyi közösségi szerveződésekkel együttműködni, akkor a civil szervezetek nem fognak ragaszkodni ahhoz, hogy az eredetileg tervezett helyen valósítsák meg elképzeléseiket.

Jól látható ez a folyamat Budapest VI. és VII. kerületében is, ahol az önkormányzatok a közösségi, nem egy esetben ellenzéki gondolatokat is megfogalmazó civil kezdeményezéseket a torkuknál fogva fullasztották meg. Ilyen volt a VI. kerületben a Marom Egyesület által szervezett Sirály Klub a Király utca 50.-ben, az egykori Budapest Székesfőváros Könyvesháza és Kávéháza vagy a Tűzraktér bezárása is. A Könyvesház épülete a klub bezárása óta üresen áll. A VII. kerületi önkormányzat a megszüntetett Boulevard és Brezsnyev bázis helyére ígért önkormányzati közösségi, kulturális teret, ami a bezárás óta nem született meg, ellenben kiadták cipőüzletnek a helyiséget. De talán ide sorolható a Gödör kijjebb rugdalása is az Erzsébet térről. És, bár ezek a helyek megszűntek, a szervezőik, az alulról szerveződő közösségek viszont nem, ők azok, akik új lehetőségeket keresnek és találnak máshol, más kerületekben. Így talált magának új helyet az egykori Sirályt működtető Marom Egyesület a VIII. kerületben.

De mi a helyzet a VII. és a VIII. kerületen túl?

A IX. kerületben ütötte fel a fejét a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány (ami szerveződési formáját tekintve egyelőre egyedüli az országban), amely úgy épült be az elmúlt évek során a ferencvárosi közhangulatba, hogy jókedvet, pozitív gondolkodást hozott létre maga körül.  Az FKA több szempontból is különbözik a fentebb említett szerveződésektől, egyrészt nem tartozik hozzájuk valamilyen kocsma vagy valamilyen kereskedelmi egység, emiatt más módon formálják a közösségi teret, mint az erzsébetvárosi vagy józsefvárosi egyébként szimpatikus, hasznos dolgokat működtető kezdeményezések. Másrészt nem az önkormányzati és állami büdzsé pénzforrásaiból építi fel a szétosztandó forrásait – talán leginkább ebben fogalmazható meg az alapítvány más alapítványoktól való különbözősége –, hanem olyan forrásszerzési akciókra, adománygyűjtési programokra épít, amelyek elsősorban a helyi vállalkozásokat és civil lakosokat veszik számításba. Az alapítvány „megszilárdulási” fázisa ugyan még egy épp az állami vezetés által „ledózerolni” célzott norvég kisprojekt pályázatnak volt köszönhető több mint négy éve, de ezt követően a szervezet már a saját modellértékű útját járja.

A helyi értéknek tekintett helyi vállalkozások forrásaira, ötleteire építenek, az összegyűjtött „adományokat” helyi terület- és közösségfejlesztési célok megvalósítására használják fel. Avagy helyből, helyben, helyi fejlesztési kezdeményezések megvalósítása a cél. Az összegyűjtött forrásokból lehetőség nyílik arra, hogy emberszabásúbb, élhetőbb, a helyi igényekből építkező lakóhelyet teremtsenek. Arra, hogy civilek által megoldható ügyekkel foglalkozzanak, hogy azonosítsák a fejlesztendő területeket, és erőforrásokat teremtsenek. Az összegyűlt összegeket olyan támogatási alapokba gyűjtik, mint a Ferencvárosi Gyermekalap, a Ferencvárosi Közterek Alap vagy a Belső-Ferencváros Alap, és a József Attila lakótelep alap. Az alapokban összegyűjtött forrásokból pedig olyan programokat finanszíroznak, amelyek a kerületben élők, kiemelten a fiatalok hasznos és nem kevésbé kellemes időtöltését segítik elő. Olyan kulturális kerületfejlesztési eszközöket keresnek és támogatnak, amelyek a MINDENKI számára kitalált és hasznos köztereket nem mint építészeti (területfejlesztési), hanem mint kulturális, szociális közösségépítő elemet fejlesztik.

Az FKA tavaly debütált első „Majd adok én Neked” című pályázatával, amely jól tükrözi az alapítvány működésének mechanizmusát. A már korábban a Ferencvárosi Gyermekalap javára összegyűjtött pénzből négy programot támogattak és valósítottak meg. Miután ez egy gyermekalap, ezért elsősorban a gyerekek, fiatalok számára fontos programokat támogatták, mint a Talpraesők slammelő és focizó klubját, egy nyári kreatív táborprogramot, egy helytörténeti nevelési vetélkedőt és a Varázsoljuk el az Ecseri úti aluljárót! programot.

Az alapítvány november 4-én újabb adománygyűjtési akciót szervez, ezúttal a Ferencvárosi Közterek Alap növelésére. Az adományozási akció jelenlegi támogatója a Trafó mellett a kézműves sörkultúra képviselője, az Élesztőház. Az Élesztő önmagát egykoron punknak, ma már öntudatos polgárnak nevező tulajdonosa, Tóth Imre régóta hisz a közösség kezdeményező erejében. Az ő ötlete az új városközpontprogram, amelyhez szemléletében is tökéletesen illeszkedő kezdeményezésnek látja az FKA támogatási programját, ahol a helyi vállalkozók, magánemberek és civil erők együttműködésével közösen fejleszthetik Ferencvárost! És hogy hol van ebben az egészben önkormányzat? Majd biztos azt is meg tudjuk! De addig is Ferencváros, élesztő fel!

A programról bővebben az eseményfalon és az Ferencvárosi Közösségi Alapítványoldalán olvashattok.

Két helyen is építenek halottak napi mexikói oltárt a belvárosban. A Müsziben először tavaly megrendezett program népszerűségén és sikerességén felbuzdulva idén sajátos és különleges programot kínálnak a szervezők.

Mihályfi Márta néprajzkutató elmondta, hogy Mexikóban a halottak napja az ország egyik leglátványosabb és legjelentősebb ünnepe. Az ünneplés legfőbb hagyománya a színpompás oltár felállítása mind az otthonokban, mind a közintézményekben. Ugyanígy állítják fel az oltárt a Müsziben is.

Az oltár ezen a budapesti eseményen nem egy kiállítási „darab” lesz, hanem a halottak napi ünneplés szerves és működő eleme. Az oltár mintegy kaput nyit az elhunytak lelkének, hogy november 1-jén és november 2-án ellátogassanak közénk a túlvilágról, ezért őket finom étellel, itallal és egyéb felajánlásokkal vendégelik meg a hozzátartozóik. Mécseseket lehet felajánlani a hozzátartozóknak, a szervezők pedig beavatják az érdeklődőket a szimbólumok világába.

Az oltáron a négy alapelem szimbólumával találkozunk: a földet a gyümölcsök és a magok jelképezik, a szelet könnyű színes papírok, a vizet kis edénykékben teszik az oltárra, míg a tüzet a gyertyák szimbolizálják. Emellett fontos elemei az oltárnak a mexikói finomságok, a tequila, az édességek, a halottak kenyere, a cukorból készült koponyák, valamint a kereszt, a szép színes krizantémok is.

A Mexikói Nagykövetséggel szervezett program célja megismertetni az érdeklődőket a mexikói halottak napi események kulturális hátterével. A mexikói halottkultuszról Lantos Adriána művészettörténész mesél szombat este, míg Mihályfi Márta saját kutatásának helyszínére, a mazaték indiánok földjére viszi el a közönséget vasárnap. A sok színes képpel illusztrált előadásban a hagyományos ősi halottak napi mazaték szokások és a mai keresztény világkép sajátos egységét mutatja be a magyar kutató.

Az oltár felállítását és az előadásokat mexikói és magyar táncosok fellépése és szertartása színesíti. A táncok sajátosan kapcsolják össze újra a két országot. Szombat este Lorenzo León Diez, a magyar kultúráért lelkesedő mexikói egyetemi tanár és előadóművész - akit Bartók, Liszt és Kodály zenéje is inspirál - táncelőadásában az ősi azték kódexeken alapuló mozgásanyag és a modern zene találkozik. 

A vasárnapi zárónapon egy sajátos szertartással hódolhatnak az ünnepnek az ide látogatók, ugyanis a 13 éve működő budapesti Azték Indián Tánckör tagjai mexikói tanítóktól elsajátított hagyományos azték táncokkal és szertartással tisztelegnek a mexikói halottak napi oltár előtt. A szertartás után lehetőség nyílik megismerni az azték táncosokat és a tánccsoport munkáját és a mexikói halottak napi oltár szimbólumait.

Az Ellátókertben pénteken közösen lehet oltárt építeni és hajnalig táncolni.

Lajhárt, pingvineket, gorillát és vízilovat festettek a szürke, elhasználódott betonfelületre. A Fővárosi Állat- és Növénykert már a régi, 1911-ben készített vaskerítésnél is figyelt arra, hogy a kerítés kívülről ne mint a létesítményből kizáró elem jelenjen meg, ezért már az akkori kerítésen is voltak állatminták.

A jelenlegi projekt célja, hogy a már lekopott, szürke falfelület megszépüljön. Az állatkert és a Let’s Colour Településszépítő Egyesület közös koncepciójának az a lényege, hogy az utca irányába néző képek az állatkert közösségi szerepére hívják fel a figyelmet.

A képeken látható játék állatok és az állatkerti nagy állatok együttes megjelenítése arra utal, hogy amíg a kis játék állatokat otthon lehet tartani, addig ezeket a nagyméretű állatokat, mint a gorilla, a lajhár és a víziló Magyarországon csak az állatkert kínálta közösségi térben lehet megnézni. De ettől függetlenül a játék és az élő állat jól megférnek egymással a gyermekek lelkében.

A falak kifestéséhez művészeket, a Hegedűs Babett vezette Color Brigade csapatát - Zocskár Andrea szobrászművészt, Varga György festőművészt és Végi Pétert kérték fel.

Pár hónappal ezelőtt hunyt el Jay Adams, a gördeszkázás nagy alakja, aki Dogtown és a Z-Boys című filmjével, technikájával, vakmerő életével valószínűleg nagyon sok gördeszkázót ihletett meg. És az is valószínű, hogy szomorúan konstatálná, hogy egy főváros belvárosában olyan kevés ingyenesen használható gördeszkapark van, mint Budapesten.

A skaterek, longboardosok, street dancesek, városi akrobaták, parkourok azok a csoportok, akik nagy intenzitással a városi tér szinte bármely zegzugában képesek hódolni szenvedélyüknek. A gördeszkásoké azért különbözik a többi szubkultúrától, mert abban az esetben, ha nincs gyakorlásra alkalmas pálya számukra kialakítva, akkor a város térelemeit használják, éspedig olyan mértékben, hogy a rendszeres használat miatt a térelemek rongálódnak, így az eredeti funkciójuknak már nem tudnak eleget tenni például a padok, szobrok, padkák stb.

Az V. kerületi önkormányzat 2010-ben kihasználta az akkor még számos problémát mutató Erzsébet téri rendezetlenséget. A lassú pusztulásnak induló Gödör és Dizájn Terminál környezetében olyan mértékben vették birtokba a teret a gördeszkások, hogy a Hercegprímás utca Erzsébet téren keresztül haladó részét a sétálók lassan nem is tudták használni. Erre reflektált Lipótváros önkormányzata a mintegy 800 m² alapterületű, 7 görpályaelemes ingyenes park megépítésével. A létrehozott pályára jól reagáltak a skaterrajongók, és teljes mértékig birtokukba vették a görpályaelemeket.  

Hasonló időben adták át a másik belvárosi gördeszkaparkot a Városligetben. A PeCsa mögött, leszedált labdapályák szomszédságában építettek ki a 950 m²alapterületű, több görpályaelemes helyet. A pálya megépítésének nem titkolt célja volt az, hogy a Hősök terén gördeszkázó fiatalokat ide csábítsák, ez egyelőre nem sikerült. Egyes vélemények szerint kicsit önkormányzati kirakat íze van a pályának, nem elég nagy, és kevés az játékelem, ennek ellenére a deszkások használják, és örülnek neki. Hogy mi lesz majd a megépített gördeszkaparkkal és ezzel a területtel a Városliget új beépítését követően, azt még nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy a PeCsa helyére mélygarázst terveznek, és a PeCsához nagyon közel van ez a hely, így csak sejtjük, hogy nem marad sérülésmentes a terület!

És körülbelül ennyi a legálisan, ingyenesen használható pálya a gördeszkások számára.

A Ghetto workout posztban említett Goldmann György téren van még egy skaterek által létrehozott és gondozott pálya, ami az önkormányzat jóváhagyásával működik. Az alulról jövő kezdeményezés jó példa, de még jobb lenne, ha az önkormányzat orvosolta volna ezt a problémát, például a szintén nem önkormányzati finanszírozású workout park kiépítésével párhuzamosan.

És ennyi. Nincs több ingyenesen használható, önkormányzat által kiépített belvárosi gördeszkapálya. Pedig azt gondolnám, hogy a belvárosi kerületek sem szűkölködnek kihasználatlan, esetleg pusztulásnak indult szabad terekkel. És azt is gondolnám, hogy a gördeszkapályák kialakítása ugyanúgy lehet okos gondolat az önkormányzatok részéről, mint a fitnesz vagy street workout parkok kialakítása. Elébe lehet menni a nem célzott, hanem a szenvedély és hiány teremtette köztérrombolásnak.

Így a gördeszkások számára maradnak vagy a jól megépített, szépen kivitelezett, nem erre a célra épült köztéri elemek, mint például az MTA terét és a rakpartot összekötő lépcső, Egyetem tér, Hősök tere, Fővám tér, Jászai Mari tér stb. vagy a fizetős, és télen is használható gördeszkaparkok, mint a Görzenál, a The Lab Skatepark Csepelen vagy KAC pálya.

Petőfi híd lábánál készült kép forrása: http://11.kerulet.ittlakunk.hu/