Akinek már ezer éve megvan, az lapozzon nyugodtan, a többiek meg nézzék csak, milyen vicces ez a When you return to Budapest anim-gifes tumblr. A BKV-automatáktól a legénybúcsús angolokig MINDEN benne van az aktuális Budapestről, többnyire vicces módon. Például ez, ez és ez, és a legfrissebb is klassz. Mondjuk angolul tudni kell hozzá.

(Arra tippelek, hogy egy spanyol arc csinálja. Aki tudja, ki, kommentelje be légyszives.)

Videó a videósról: Isaac Carter kanadai, 23 éves és hat hónapja él Budapesten, ahová egy magyar lány miatt költözött. Azóta szinte megállás nélkül, őrületes elszántsággal - sőt, küldetéstudattal - filmezi a várost és lakóit. "Tragikus és dicsőséges" - ez volt az első benyomása Budapestről, melynek építészete lenyűgözi, ugyanakkor elszomorítja, hogy minden darabjaira hullik szét. De nem is spoilerezünk többet, a videóból minden kiderül.

(Az interjúban látható bevágások mind tőle származnak, teljes terjedelmükben itt láthatók.)

Korábbi interjúink Budapesten élő külföldiekkel: itt és itt.

(Ha pedig a jövőben nem akar lemaradni semmiről, ide érdemes klikkolnia!)

Száz nap múlva végleg bezár a Vidámpark, amit leginkább a gyerekek sajnálhatnak, mert hat-hét órát vígan el tudnak tölteni ott. A helyszínen nem sok minden utal arra, hogy közel a vég, vasárnap dugig volt - így minden esélye megvan a létesítménynek arra, hogy a rossz évek után egy erős szezont zárjon. Megnéztük, érdemes-e egy last minute-látogatásra.

Amikor a T-Rex egyre jobban begyorsult, és a hirtelen miden furcsa, zavaros, összemosódott lett, akkor még nem éreztem magam keservesen, inkább csak büszke voltam, hogy beültem a mai Vidámpark legdurvább játékára, ám miután két percen át fejjel lefelé forogtam hatalmas sebességgel, néha hanyatt pörögtem, és ide-oda cibált a hangos, dübörgő zenét okádó gépezet, akkor már csak a menet végét vártam. Mikor sápadtan és izzadtan odabotorkáltam a legközelebbi padhoz, olyan volt a gyomrom, mintha három langyos Hubertusra, három kevertre dobtam volna egy kis nyers disznómájat, miközben úgy szédültem, mintha a Klicsko-fivérek paskoltak volna meg két oldalról. Miközben családom aggódó pillantásokkal méregetett, én meg szinte ápolásra szorultam, rájöttem, mennyire hazug az a mondás, hogy mindenki annyi éves, amennyinek hiszi magát: nem, negyven körül már sokkal nehezebben bírja az ember az űrhajós-kiképzést, mint egy tini.

Kisgyerekként persze én is imádtam a Vidámparkban csatangolni, de utána szerencsésen eljutottam olyan helyekre, amelyek könnyen lepipálták a Vurstli és az Angol Park összevonásával létrejött városligeti intézményt: a Buenos Aires-i Luna Park, az orlandói Disney World már a nyolcvanas években is egészen magas szinte emelte a gyerekszórakoztatást. Ezek után bő húsz évig a Vidámpark felé sem néztem, volt nekem más gondom is - ráadásul főleg rossz hírek jöttek, hogy pangás van, csődközeli állapot, csak lézengenek a vendégek az idejétmúlt, korszerűtlen gépezetek között. Nem is hiányzott sokáig, de most, hogy biztosnak tűnik, hogy ez a szezon az utolsó, felpakoltam lányaimat, és egy forró vasárnapot rászántunk a parkra.

2005-ben még dr. Schiffer János főpolgármester-helyettes és dr. Bende Péter tűzoltó vezérőrnagy, fővárosi tűzoltóparancsnok adta át ünnepélyesen a Pokoli torony nevű játékot, újságíróként ott voltam. Sok hűhó semmiért: meglehetősen szánalmas, talán három méter magas volt az egész tákolmány, bármely búcsúban vannak különbek - és most a kisgyerekeknek van fenntartva. Azóta is csak szállingóztak a hírek az újabb, szerényebb attrakciókról, így nem voltak nagy reményeim, nagy elvárásaim, amikor nehezen, de sikerült leparkolni a Városligetben. Nyáron, vasárnap amúgy sem könnyű feladat parkolóhelyre lelni, aki keringett már arrafelé, tudja.

A Valyo (Város és a folyó) Csoport immár harmadszor vág bele a Dunatanösvény nevű ingyenes, nyári programsorozatába Budapesten. Megnéztük az osztálytalálkozó hangulatú nyitóeseményt a 9. kerületi Nehru-parton, a videó után a mulatság képei:

A civil szervezet és önkéntes segítőik által készített színes utcabútorokon idén a Nehru-parton és a Lánchíd tövében lehet üldögélni, a Petőfi-híd pesti hídfőjénél interaktív fényinstalláció várja a látogatókat, valamint mobilapplikációs játékkal lehet felfedezni a belvárosi Duna-part szépségeit egészen őszig. (Ezen két évvel ezelőtt mi is végigmentünk, iszonyú nehéz volt hozzáférni a Dunához.)

Részletes infók a programokról itt.

Fotók: Hajdú D. András

A lila-sárga színkombináció a legjellemzőbb

Pár napja, még az árvíz tetőzése előtti 12-i budapesti közgyűlésen hangzott el, hogy a közraktárakat, azaz a CET-et átkeresztelik Bálnára, az egésznek pedig új, kicsit zavarbaejtő logója lett. Az előterjesztésből kiderült: a főváros megkapta a CET, azaz a volt Közraktárak (új nevén Bálna) épületére a használatbavételi engedélyt, úgyhogy megnyitható.

A CET-ből lett Bálna (Fotó: Origo)

Amint a hír megjelent a sajtóban, azonnal elkértük a fővárostól a papírhajóra emlékeztető logót, illetve a CET-Bálna átkeresztelés szükségességéről szóló dokumentumot. Megkérdeztük azt is, hogy miért voltak elégedetlenek a CET elnevezéssel és alakították át Bálnára.

A sajtóreferensektől egy dokumentumot (= Előterjesztési Kiegészítés) kaptunk, amit Bagdy Gábor főpolgármester szignózott. Eszerint a CET elnevezés a korábbi beruházó, a Porto Investment Kft. leleménye. Ám miután a Porto Kft.-vel a beruházás megvalósítására irányuló szerződés megszűnt, a cég – folytatódik az indoklás – kifogásolni kezdte a CET elnevezés használatát. És mivel a Főváros elejét akarta venni a későbbi jogi bonyodalmaknak, átkeresztelte a CET-et Bálnára (a cet amúgy nagyobb kategória, a cetek rendjébe tartoznak a bálnák és a delfinek). A közgyűlésen be is mutatták a logót, amit azóta kicsit kipofoztak, ma pedig elküldtek nekünk. Íme:

A Bálna logója: papírhajó vagy bálnafarok?  (Forrás: Főpolgármesteri Hivatal)

Arra sajnos nem kaptunk választ, hogy az egész projekt logója miért emlékeztet inkább egy papírhajóra és nem egy helyes bálnára (bár gyorstesztünkben volt, aki a bálna farkára asszociált).  A CET Bálna egyébként több mint két éve tátong üresen, eredetileg 2010 augusztusában kellett volna átadni.

(Ide klikkeljen, ha nem szeretne lemaradni posztjainkról!)

Hajléktalanok, turisták, melósok, zöldségesek, utcazenészek, járókelők, lepukkant házak és mindezek keveréke láthatók Balogh András képein, aki civilben szociológus, egyébként pedig  magának fényképezget, főleg Budapestet.

Fotók: Balogh András
Képei szerethető szociófotók, és ha nem lenne elcsépelt, azt írnám, hogy erősségei az ellesett pillanatok. Így inkább mondjuk azt, hogy érdekes/merész/vicces utcajeleneteket kattint jobbára megfelelő pillanatokban. Megkérdeztünk egy díjnyertes fotóst is a képekről: „Kedves amatőr képek, egész jó szeme van az illetőnek”. A kolléga szerint - bár technikailag még van hova fejlődnie - szakmai szempontból minden tizedik kép „frankó”, ami jelentős elismerésnek tűnik egy díjnyertes fotóriportertől.

Néhány kép itt, a többi erre.

"Rengeteg lehetőség van játszani, remek hely arra, hogy az anyukák kifárasszák a gyerekeiket. Barátnőkkel azért jobb, társasággal ajánlott! Himbálózni, mászni lehet, olyan játékokon, amelyek nincsenek játszótéren. A legjobb az, ahol van két dombszerű, és egyikről a másikra, oda-vissza át lehet lendülni kötéllel." (Anna, 10)

"Konkrétan ez egy nyitott hely, egy játszótér. Van egy izgalmas és félelmetes akadálypálya, ahol a magasban mész, és van két forgóhinta, azt a szülők hajtják, nagyon klassz. Meg amolyan ugráló típusú hinta is van, az is tetszett. A csúszdás részen van egy vár, ami király, meg mászóka, pici híd, csőcsúszda is van. Vagy azt már mondtam?" (Aliz, 7)

(Fotók: Tarzan park Facebook oldala)

Június 15-én adják át Újpesten a Tarzan parkot a nagyközösségnek, nekünk volt alkalmunk pár nappal korábban kipróbálni két alsós lánygyerekkel (a fent idézett Anna és Alíz társaságában). Inkább egy nagy és modern, nyugati színvonalú játszótérről van szó, semmint mászópályákkal felszerelt kalandparkról. Amikor mi ott jártunk, animátorok segítettek, ők is figyelnek a gyerekek biztonságára, sorbaállást is koordinálták, így a szülők leülhettek szabadon olvasni, beszélgetni, elengedhették gyerekeiket, nem kell figyelniük rájuk végig. Ha maradnak az animátorok a jövőben is, és nem csak sajtó miatt jöttek, az külön jó pont.

Nyilván más egy 12 éves fiú és egy 8 éves lány igénye, de több olyan új játék is akadt, amely sokaknak bejött. Ilyen volt az a cső, amelyen át lehet diskurálni (két végpontja messze van egymástól, ez a lényeg), az új, nagy csúszdák, a különleges hinták nagyon tetszettek a gyerekeknek. Egy nagyobb méretű mászható vár is vonzó volt a kicsiknek, a Tarzan-filmeket indákkal való himbálózással imitálhatták, ide-oda lendülve, bár ott sor is állt, mindenki ki akarta próbálni. A frissen ültetett fűre most még nem lehet leülni, de várhatóan megerősödik, akkor pedig családi piknikre is alkalmas lehet a hely.

Negatívumok? Ha esik, akkor nem lehet mihez kezdeni, minden játék kinn van, szabadtéren. Több játék környékén nincs fa, vagy még csak csenevész, így ha hosszabban kell állni és várni a gyereknek, mondjuk egy forró nyári napon, hogy sorra kerüljön a kedvenc játékán, akkor szépen megsül a napon. Kérdés, hogy lesz-e beengedési limit, mert a nagy tömeg ott is pont annyira tud zavaró lenni, mint egy standon, játszótéren.

Mindent egybevéve a hely modern, kifejezetten biztonságos, igényes, alkalmas félnapos programra.

Vörös Zsuzsa

(Ide érdemes klikkolni, ha a jövőben nem akar lemaradni posztjainkról)

Két órája került ki a Facebookra, hogy egyik nagy kedvencem, a százéves házakat ünneplő Budapest100 kedden Németországban megkapta „A legszebb városi ünnep” díját. (Erdélyi Ágnesnek meg köszi, hogy felhívta rá a figyelmünket.) Az infó szerint a Budapest100 Európa különböző városaiból benyújtott 631 pályázat közül egyedüli külföldiként került az első ötbe.

Forrás: Budapest100 Facebook-oldala

A hamburgi Lebendige Stadt Stiftung 2001 óta évente különböző tematikában keresi Európa legjobb projektjeit, amelyek innovatívak, népszerűek és a lakosság aktív közreműködésével valósulnak meg. 2013-ban a „Legszebb városi ünnep” témában kiírt felhívásra a Budapest100 is benevezett.

Június 11-én a berlini díjátadó gálán a Budapest100 rendezvényét a legjobb öt projekt egyikeként díjazták a következő településekkel egyetemben: Berlin Treptow-Köpenick, Neustadt i.H. és Nürnberg, míg a 15 000 euró elismeréssel járó fődíjat Karlsruhe városa kapta.

A Budapest100 programot a díj kiírói mindenekelőtt annak sokszínűsége, kreativitása és a lakosság valódi bevonódása miatt emelték ki a többi pályamű közül.

„A zsűri annyira elragadtatta magát, hogy a díjat maga "Budapest" kapta, ezért utólag kicsit korrigáltuk az emléktáblát. :)” – írták a szmájli szerint szuper hangulatban lévő Budapest100-asok, akik meg voltaképp a Kortárs Építészeti Központ, azaz a KÉK és az OSA.

Az első ilyen esemény előtt pár héttel, 2011-ben mi is elmentünk néhány százéves házba és megkerestük a legrégebbi lakókat. Itt.

(Ha a jövőben a világért sem akar lemaradni a híreinkről, ide klikkeljen!)

Ehhez nincs is mit hozzáfűznünk. Köszönjük Pais Panni!

Fotó: Pais Panni

Június elején a Füvészkert oldalán megjelent a hír, miszerint a rongálások és lopások miatt bizonytalan időre bezár a Viktóriaház. Erre nagy sírás-rívás alakult ki a neten, ám a helyszínen megtudtuk, aggodalomra semmi ok, valamikor a távoli jövőben kinyit még a Viktóriaház, de őszig-télig egész biztosan zárva lesz. Utána is csak akkor nyitja ki újra az igazgató, ha a látogatók betartják a házirendet és nem nyúlnak többé a növényekhez.

Egy szép nagy, egzotikus vízinövény levélébe ne böködje az ember kísérleti jelleggel az ujját, mert akkor a jövőben előle és a többi ember elől is elzárják a ritka növényt – ez a Viktóriaház bezárásának nagy tanulsága. A ház bejárata előtt átlyuggatott levelű hatalmas amazonasi tündérrózsa-levelek (victoria amazonica – innen a ház neve) hevernek, bent azok regenerálódnak, melyek túlélték a rongálást.

Néhány kivágott amazonasi tündérrózsa-levél. Szélükön a böködésből származó lyukak, amik a vesztüket okozták (A képre kattintva galéria nyílik, fotók: Tuba Zoltán)

A rongálásokat főleg gyerek- és nyugdíjas csoportok követték el. „Ők a legveszélyesebbek” – jelenti ki Kiszel Péter főkertész. A két csoport eltérő módszerekkel dolgozik: míg a gyerekek random rongálnak, a nyugdíjasok a házirendet értelmezik át, úgy, hogy „a 400 forintos belépőjegy megvásárlásával jogot formálhatnak a növénygyűjtésre, mivel szerintük mindenkinek joga van mindenből fogyasztani és hazavinni. Az orchideák a kedvenceik, de semmilyen növény nincs biztonságban” – magyarázza Kiszel Péter a bezárt Viktóriaházban tenyerét egy tündérrózsa levelén pihentetve. Ezt nem azért csinálja, hogy megmutassa, főkertészként bármit megtehet, hanem, hogy szemléltesse: ha valaki semmiképp sem tud ellenállni annak, hogy megérintse a növényt, akkor legalább teljes tenyérrel, óvatosan tegye.

Ugyanis ha nagy felületen érnek a tündérrózsához, semmi baja nem lesz: a levélre helyezett polikarbonát lappal együtt akár egy 20-25 kilós gyereket is elbír. Ezt a mutatványt a növényekkel együtt június 22-éig, a Múzeumok Éjszakájáig nem láthatja senki, akkor viszont  egyetlen éjszakára kinyitják a házat. A növények most regenerálódnak: a rongálások miatt a levelek több mint felét el kellett távolítani, így most két növénynek összesen 11 levele lebeg a 35 köbméteres medencében.

Mindez azért is sajnálatos, mert az amazonasi tündérrózsa virágzása augusztusban indul be, ekkor 3-4 naponta is kinyílik egy-egy - fehér és rósaszín - virág, főleg éjszakánként. A virágzást ráadásul kellemes ananász illat előzi meg.

A Viktóriaház egyébként a Trópusi és szubtrópusi blokkban van. A főkertésszel megnézzük a 2011-ben felújított pálmaházat is, ahol további rongálásokról mesél (a banánfákat és a kókuszpálmákat rendszerint rázni kezdik a látogatók, amint kezd beérni a termés; de a kaktuszok sincsenek biztonságban, a kancsóka növény nagy kancsóiba pedig tréfából kavicsokat dugdosnak a gyerekek). A pálmaházi teknősöket is el szokták csórni (ami teljesen értelmetlen, amióta összefertőzték egymást egy vírussal), de olyan is előfordul, hogy becsempésznek egy-egy megunt házikedvencet. Vannak persze jóérzésű törzsvendégek is – kismamák és nyugdíjasok vegyesen –, akik önkéntes biztonsági őrként viselkednek és rászólnak azokra, akik eltérnek az 1771 óta érvényben lévő szabályzattól, miszerint tilos megérinteni a növényeket.  

Szerencsére van a pálmaházban egy igazságosztó csalánfa, ami megbosszulja az összes lopást és rongálást: ha valaki megérinti, azonnal égni kezd a keze és hetekig stigmaként marad rajta egy kellemetlen piros folt. A főkertésznek oda se kell néznie, már a hangokból tudja, ha valaki ignorálja a figyelmeztető táblát.

Fotók: Tuba Zoltán

Csodás felirat a kapu fölött
 

Kiszel Péter főkertész, előtte az ép tündérrózsa levelek

Alapvetően tilos megérinteni a növényeket, de még a teljes tenyérrel való tapicskolás árt neki legkevésbé - bár az is tilos


A kancsókába kavicsokat szoktak dobálni a gyerekek, ami szintén tilos

A Viktóriaház kívülről

Amellett, hogy a teknősöket is tilos megérinteni, ellopni is fölösleges őket, mert vírussal fertőzöttek



Virágzó rododendron bonszáj (fölösleges a lopással próbálkozni, mert be van riasztózva)

A csalánfa viszont megtorol mindent, és jól megégeti azt, aki hozzányúl

(Ide klikkeljen, ha a jövőben semmiképp sem akar lemaradni a posztjainkról!)