Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

Egy fiatal lány árvízi naplója - irodalmár építőmunkással az árvízben

Ez itt egy vendégposzt, amit Pethes Ágnes írt, aki derekasan helytállt a zsákpakolásban. Egy csomó érdekesség és tanulság van az összefoglalójában. Például: "Az este fénypontja egy négyfős, cigány segédmunkás csapat rövid csatlakozása volt, akik egy közeli építkezésről ugrottak be segíteni". Egyikük közben verseket szavalt és elemzett csajozási szándékkal. 

2013. június 6. Újpest

Még hétfőn, június 3-án regisztráltam másodmagammal a Vöröskereszt hivatalos oldalán. A jelentkezésnél életkort, nemet, irányítószámot kellett megadni az elérhetőségeken túl, illetve kitöltöttük a megfelelő időpontokat és munka fázisokat, amelyekre menni szerettünk volna. Bár kaptam választ email-ben, csak bizonytalan faktorról jött a hír: ha lesz munka, értesítjük. Eközben a Facebook-on beindult Dunai Árvíz 2013 oldalon folyamatosan láttam, hogy emberek segítséget kérnek. Így végül megunva a várakozást szerdán egy biztosnak tűnő tipp nyomán Újpest Városkapuhoz mentünk délután 5-re. Itt a Csatornázási Művek embereit találtuk csak, akik gépekkel dolgoztak és nem kértek segítséget, de jelezték, hat után fel szoktak bukkanni fiatalok, velük talán tudunk egyezkedni. Így vártunk. Egy négyfős csapat meg is jelent és egy, a helyszínen megjelenő katasztrófavédelmis autóból kapott ásókkal és zsákokkal nekiláttak a munkának. Mi is csatlakoztunk, de a kérdésünkre, mi lesz a zsákokkal, ők sem tudták a választ. Végül kiderült, hogy a megtöltött zsákokat nem kell felpakolnunk a már kialakított védelmi vonalra, tegyük csak félre, egy autó majd jön értük, mivel erre a homokra másnap szükség lesz egy bemutatón a Roosevelt (mára Széchenyi) téren.

Magócsi MártonA képen nem a szerző van, illusztráció (Fotó: Magócsi Márton)

Időközben egyre több ember csatlakozott a munkához, akik mind a környéken sétálva látták meg a zsákolást, illetve egy család érkezett terepjáróval, gumicsizmában, feltehetően már felkészülve az önkéntes segítségnyújtásra.

Az este fénypontja egy négyfős, cigány segédmunkás csapat rövid csatlakozása volt, akik egy közeli építkezésről ugrottak be segíteni, főként azért, mert 6-1 arányban csak nőket láttak a lapátok és zsákok mellett. Hihetetlen tempóval dolgoztak, kettő keze alatt úgy égett a munka, hogy ha építkeznék, csak őket hívnám! Egy boldogan adogatta az üres zsákokat a kezünkbe, miközben sajnálkozott, hogy kevés itt a férfi. Egyikük pedig - aki fizikai munkát nem végzett - fél órán keresztül József Attilát, Csokonait, Radnótit szavalt egy szőke lánynak, elemezve is azonnal a versek jelentését, mielőtt a csapat elindult a 200 km-re található otthonukba.

Este 9-re már olyan sok jó ember gyűlt össze, hogy szinte már csak akadályoztuk egymást a munkában. Amikor a homok végül elfogyott és a katasztrófavédelem újfent visszatért embere megköszönte munkánkat, a csapat szétszéledt. 

Az egész teljesen szürreális volt. Buddhista gyakorlatnak pedig tökéletes.

***

A Vöröskereszttel azóta kétszer leveleztem, pontosan megírtam, mely napokon érek rá, akár 24 órában is és ha kell, önköltségen vidékre is lemegyek. Válasz erre nem jött. Szombaton kaptam egy telefonhívást tőlük, hogy látják, korábban jelentkeztem önkéntesnek, aznap tudnék-e menni segíteni? Hát szombaton pont nem, ahogy azt már 2x jeleztem. A regisztrációnak és a több csatornán folyó kommunikálásnak a Vöröskereszttel nem vettem hasznát. Ehhez képest vasárnap, amikor már órák óta nyomoztuk, hova lehetne menni dolgozni, megláttuk, hogy a Nyugatinál délután 1 óráig toboroznak. 

***

2013. június 8.

Tahitótfaluban pakoltuk a zsákokat, ahová HÉV-vel, majd stoppal érkeztünk, és este 7 után stoppal jöttünk el.

Tuba ZoltánIllusztráció (Fotó: Tuba Zoltán)

***

Nem értem, hogy a logisztika hogy működik? Nem először van árvíz. Budapesten tömegek mentek a Margit szigetre dolgozni, sok embert el is küldtek. Ismerősök engem kérdezgetnek, hogyan találtam helyet lapátolni? Szerencsével. Gyorsan kell reagálni a civilektől érkező információkra. 

A hivatalos szervekkel sajnos nem vergődtünk zöld ágra. Mindez azért furcsa, mert nem egy cunami jött. A korábbi évek áradásai miatt pedig pontosan lehetett tudni, hol lesz szükség erősítésre. 

Logisztikából önkéntesek és civilek ötös! 

Tovább


Tériszonyos punk az óriáskeréken

Pénteken nyit az első köztéri óriáskerék az Erzsébet téren, ezért felvittük Pálinkás Szűcs Róbertet, a legendás tériszonyos, punkzenét kedvelő újságírót a 76 méteres magasságba. Életében először csinál ilyet, így végig szenvedi elemzi a kb. 8 perces utat. Kárörvendésre hajlamosok három perc gurgulázásra számítsanak, empatikusok készítsék a zsebkendőiket. Megszólal a német tulaj, Oscar is, aki szerint a szerkezet akkor sem fog eldőlni, ha kiárad a Duna.

IT WAS A GOOD TRIP!

óriáskerékAz óriáskerék távolról

(Amennyiben a jövőben nem akar lemaradni posztjainkról, ide klikkeljen!)

Tovább


Villáminterjú a Dunában ácsorgó esernyős emberrel

Csütörtökön egy esernyős, aktatáskás, csokornyakkendős ember ácsorgott az áradó Dunában, a Margit hídnál. Többen lefilmezték, a rendőrök pedig egy „Rekordkísérlet vagy mi akar ez lenni?” –kérdéssel igyekeztek kitessékelni a vízből, ahonnan végül önszántából gyalogolt ki (lásd videó). Estére kiderült, hogy Juhász R. József performanszművész a rejtélyes figura. Csütörtökön éjjel is visszament a Dunába ácsorogni, ami után hazaérve hajnali 3-kor még megválaszolta villámkérdéseinket. Elmondja, miért álldogált a vízben, milyen érzés volt ez és kiderül az is, hogy a magyar online-közösség működését tanulmányozza az aktussal. Az esernyőjéről is szó esik.

Juhász R. József
Juhász R. József csütörtökön este is álldogált kicsit az áradó Dunában (Fotók: Juhász R. József Facebook-oldala)

Milyen indíttatásból gyalogolt esernyővel és aktatáskával a Dunába? (és miért éppen ebben az öltözékben?)
Performansz művészként az a dolgom, hogy reagáljak az eseményekre. Az árvíz egy ilyen esemény. A Margit hídnál napok óta rengeteg katasztrófa-turista nézelődik. Talán "A magyar út"-nak is nevezhetném az akciót, azaz a víz ellen a legtöbb esetben esernyővel védekeznek az emberek világszerte. Hát ezt tettem én is, a gond az, hogy most a víz lentről jön, de (magyarként) nem adom fel. Természetesen ez csak egy a lehetséges magyarázatok közül, melyeket a kommentekből raktam össze. Leginkább a kommentek érdekelnek a performansz kapcsán. Ez az akció legfontosabb eleme. Az, ahogyan egy online közösség reagál, miután szembesül egy szokatlan eseménnyel. Hogyan reagál, hogyan "kommentel", hogyan befolyásolják/alakítják egymás véleményét a résztvevők, hogy változik akár percről-percre egy kérdés vagy egy helyzet megítélése. Szándékosan nem volt meghirdetve az akció, és én sem fedtem fel a kilétemet. Érdekelt az a folyamat is, hogy hogyan működik együtt az online közösség, hogy nevet, hogyan ad okot, célt és értelmet valaminek, amiről semmi információja nincs. A médiagépezet működése is izgalmas téma. Most egy hosszabb folyamat kezdődik, amíg a több ezer kommentet, megosztást, bejegyzést összegyűjtöm, a fotókat rendszerezem majd ezek után egy kiállítás formájában bemutatom.


Mennyi ideig ácsorgott a vízben és ez milyen érzés volt?
Június 5-én (szerda) este 8 kor mentem be először. Mindig ugyanarra a helyre megyek. Kb. 10-30 percet töltök ott. Hideg és szomorú érzés volt.

Mennyi idő múlva bukkantak föl a rendőrök?
A rendőrök kb. 25-30 perc után bukkantak fel.
Juhász R. József
Miután kigyalogolt a vízből, mi történt?
Miután kigyalogoltam, igazoltattak, de mivel a vízbe nem vittem magammal igazolványt, ezért hazavittek (ezúton is köszönöm nekik). Közben arról beszélgettünk, miért álltam a vízben és mi volt ezzel a célom. Először még megpróbáltak valamilyen ürüggyel megbüntetni (tipikus: rendőr-büntetés). Miután elmondtam, hogy performansz művész vagyok és ez egy művészeti akció, elköszöntek.

Amikor nem az árvízben ácsorog, mivel tölti az idejét? Úgy tudom, művész.
Performansz művészettel foglalkozom a legtöbbet, 1987 óta. De eddig megjelent öt verseskötetem is, kiállításaimon interaktív hang-installációkkal vagy performansz instalációkkal foglalkozom, továbbá művészetszervezőként a Kassák Intermediális Kreativitás Központot vezetem és 25 éve szervezek Transart Communication néven performansz művészeti fesztivált Érsekújvárott és más városokban.
Juhász R. JózsefJuhász R. József csütörtöki performansza
Juhász R. József

(Ha a jövőben nem akar lemaradni posztjainkról, ide érdemes klikkolni!)

Tovább


"Londonban van honvágyam Budapest után"

Antikbecsüs, gombgyűjtő, színésznő, forgatókönyvíró, író. Sylvia Llewelyn édesapja walesi, édesanyja magyar, szülei a hatvanas években találkoztak Nagy-Britanniában. Családi neve az utolsó walesi király nevéből származik. Angliában született, de tíz éve Budapesten tölti legtöbb idejét. Az antikvitás és a gombok megszállottja, gyűjteményében a római bronz gombtól a modern „no bullshit” üzenetű punk-gombig sok minden előfordul, nem egyet közülük a PeCsában talált. Egész életében félénk volt, ezért nyolc évvel ezelőtt elvégezte a Merlin Színház kurzusát, hogy „képes legyek az antikvitásokról beszélni emberek előtt”. Ez olyan jól sikerült, hogy azóta színházi darabokban is játszik.

Fotók: Pályi Zsófia

Sylvia
Sylvia
Sylvia
Sylvia

SylviaSylvia könyve magyarul és angolul is megjelent, a benne lévő szinte valamennyi gomb életnagyságú
Sylvia
A bal oldalon egy gomb alakú szaggató
Sylvia
Sylvia
Sylvia
Sylvia
A No bullshit-gomb
Sylvia
A lakásból rálátni a Bazilikára

Mióta él itt és miért éppen Budapesten?
Tíz éve, de nem folyamatosan. Általában hat hetet töltök Budapesten, aztán hármat Londonban. Azért alakult így, mert három hetet elég Londonban dolgoznom, hogy aztán egy kis pénzzel a zsebemben visszatérjek. Szerencsére megmaradtak a londoni munkáim, az itteni életmódom anélkül nem lenne fenntartható. Az édesanyám miatt jöttem Budapestre, aki magyar. Édesapám halála után az anyám Miskolcon és Hajdúnánáson élt, én pedig Chelsea-ben. Mondtam neki, hogy mi lenne, ha mindketten Budapesten kezdenénk új életet. Budapest amúgy is az ő városa, a háború előtt és alatt is élt itt. A budai oldalt szereti, a barátnőivel együtt odavan érte, ezért budai sznobnak szoktam nevezni (nevet).

És ön? Miért éppen itt, az Arany János utca környékén él?
Mivel londoni vagyok, mindenképp a belvárosban akartam lakni. Tinédzser életmódot élek Budapesten. Nagy különbség számomra, hogy a brit kultúra nagyon a tévé körül forog, itt viszont sosem nézek tévét, de eljárok az Operába, melegebb estéken tudok kint ücsörögni, éjszakánként haza tudok sétálni, míg a brit időjárás nem teszi túl szociálissá az embert, kivéve persze, ha a meleg pubokban tölti az idejét. A környékemen leginkább a Bazilikát szeretem. Csodálatos az építészete és csodás, ahogy változik a fényben, szeretem hallgatni a harangjait és elképesztő szerencsés vagyok, hogy az ágyamból egyenesen rálátok.

Mik a kedvenc helyszínei a városban?
Teljesen odavagyok a bolhapiacokért. Eléggé elszomorodtam, amikor bezárt a Verseny utcai piac. Hétvégenként szeretek elmenni a PeCsába, és átsétálni a Városligeten. És a Dunát is szeretem és a Gozsdu Udvart, ahol rendszeresen árulom a gombjaimat, remélem, ezen a nyáron minden vasárnap ott tudok lenni.

Mit szeret leginkább a városban és az itt élő emberekben és mit a legkevésbé?
Szeretem a kultúrát és a rokonaimat, a szívemben magyar vagyok, ez teljesen biztos. Észrevettem, hogy különösen a félig magyarok felé vagyok nagyon fogékony, amit az is mutat, hogy az igazán jó barátaim félig magyarok. Az első dolog, ami nagyon tetszett, amikor megérkeztem, az a pedikűrös volt - mivel állandóan rohangálok, nagy szükségem van rá. A múzeumok is fantasztikusak itt. Túl sok magyart sajnos nem ismerek, mert egy jó ideig nem tudtam magyarul, ami most végre megváltozni látszik, már tudok kommunikálni.

És mi zavarja?
Ahogy az üzletekben a vásárlókkal bánnak. Ha valaki Angliában üzletet akar nyitni, úgy gondolkodik, hogy azt a gyerekei és a gyerekének a gyerekei is folytatják majd. Imádjuk azt hangoztatni, hogy mondjuk egy cég már 1820 óta fennáll. Régen Magyarország is híres volt a nagy múltú családi vállalkozásokról, de az emberek mostanában gyors pénzt akarnak, és emiatt sajnos az sem kizárt, hogy átverik a másikat. Velem is előfordult, hogy itt, a közelben az egyik bolt eladója át akart vágni, amivel csak azt érte el, hogy soha többé nem mentem oda vissza. A másik, amit nem szeretek, hogy amikor bemegyek az üzletbe, rám ugranak, miközben egy udvarias „segíthetek” bőven elég lenne. Régóta van egy üzletem Angliában – már tizennégy évesen bizniszeltem - és mi a régi idők kiszolgálási stílusában hiszünk, például, hogy „nyugodtan kérdezzen, ha segítségre van szüksége” vagy „ha tetszik önnek, mindent elmondhatok erről a termékről”. Szívesen tartanék egy ilyen tanfolyamot.

Ha a pénz nem lenne kérdés, mit változtatna meg Budapesten?
Nem igazán van ilyen, mert így szeretem, ahogy van, ezért is választottam otthonomul. Egy dolog viszont jó lenne, ha megváltozna: ha általánosan megnőne az emberek fizetése, mert tudom, hogy ez komoly gond.

Ha csak egyetlen kívánsága lenne, mit ültetne át Londonból Budapestre?
Elsőre a cheddar sajt ugrik be (nevet). Amúgy nem hiányzik különösebben semmi, legfeljebb olyan dolgok, mint a zöldségek vagy a valódi Hellmann’s majonéz. De ez inkább fordítva jelentkezik nálam: Londonban pár nap után már honvágyam szokott lenni. Az egyetlen dolog, amire vágyom még itt, hogy kicsit több magyar barátom legyen.

Sylvia weboldala: www.oldbuttonsshop.com

(Ha a jövőben nem akar lemaradni posztjainkról, ide érdemes klikkelni.)


Tovább


Pesti árvizek fekete-fehérben

A leghíresebb nyilván az 1838-as pesti árvíz, ami már csak a renegeteg emléktáblának köszönhetően is megmaradt a kollektív emlékezetben. És nyilván azért is, mert a károk hatalmasak voltak: a Duna magyarországi szakaszán összesen tízezer ház semmisült meg, körülbelül négyezer megsérült. Becslések szerint a kár 14 és 70 millió forint között lehetett, a 153 halálos áldozatból 151 pesti volt. Ha ekkora katasztrófák nem is fordultak elő, az előző évszázadot sem kímélték az árvizek. A Fortepanon van néhány kép (lazán kapcsolódó szál, hogy önkéntes munkatársat keresnek), itt pedig egy válogatás:

Fotók: Fortepan

árvíz1939. - V. kerület, árvíz a Belgrád (Ferenc József) rakpartnál
árvíz1940 márciusa - V. ker. Pesti alsó rakpart
árvíz
1964. - II. kerület Bem téri hajókikötő, háttérben a Gellérthegy

árvíz
1965. - V. ker. Vigadó téri hajóállomás

Ugyanaz
árvíz
1965. - V. ker. Pesti alsó rakpart és az Eötvös tér a Lánchíd felől
árvíz magritsziget
1965. - XIII. ker. Margitsziget
árvíz
1967. - V. ker. Belgrád rakpart
árvíz
Az 1838-as árvíz emléktáblája, melyet a IX. kerület Liliom utca 25. falán lehetett látni egészen 1977-ig, amikor is eltűnt

(Ha a jövőben nem akar lemaradni a posztjainkról, ide érdemes kattintani.)

Tovább


Pompás cuccok Budapestről és máshonnan

Itt most össze lesznek keverve a hét budapesti érdekességei (nyilván a teljesség igénye nélkül) más nagyvárosok érdekességeivel. A nem budapesti résznek az a lényege, hogy alkalmanként összegyűjtünk olyan linkeket, amik tetszetős nagyvárosi érdekességre mutatnak. Az egyetlen rendezőelv, hogy valamiért klassz legyen és tessen.  

1. A héten Mark Zuckerberg kapucnispulóveres milliomos és felesége rendezett egy klassz kergetőzős testedzést a magyar sajtónak, amiből mindenki derekasan kivette a részét a 444 észlelése után. Még pár ilyen, és nem lesz többé túlsúlyos fotós vagy videós a honban.

2. A legjobb szerintem mégis inkább az a pillanat volt, amikor egyszerre úszott a Duna vízén vitorlás, busz és hajó. Hamar meglett a szokatlan jelenség magyarázata. Kiderült, hogy motorral felszerelt vitorlások bármikor közlekedhetnek a Dunán. A hajók az SVSK (Siófoki Vitorlás Sport Kör) 15-ös jolléi voltak, akik néhány nap alatt Gönyűtől Bajáig vitorlázták végig a Dunát. (Amúgy a vitorlásokat meg elsőként Szigeti Péter szúrta ki.)
Dunán hajó-busz-vitorlás

3. És akkor most London: a Peggy Lee Loves London-blog voltaképp egy válogatás Katrina Leskanich énekesnő kedvenceiből, főleg a kutyáján keresztül bemutatva őket. Van itt kedvenc étel, pub, helyszín, park, street art stb. Katrina Leskanich a Katrina & The Waves frontembereként lett ismert, az ő slágere a 80-as évekből a Walking on Sunshine és az Eurovízió-győztes Love Shine A Light. Peggy Lee amúgy egy uszkár, a sorozatból pedig könyv is készült.

Peggy Lee

4. Ez pedig egy remek példa arra, hogy nem kell elherdálni a munkanélküliséggel keletkező szabadidőt. Miután egy bizonyos Brandon Stanton elvesztette chicagói állását, átköltözött New Yorkba és 2010 nyarán elkezdte a Humans of New York (HONY) nevű blogot. Időközben majdnem 800 ezer követője lett a Fácsén, és a blogból egy 300 oldalas, négyszáz színes fotót tartalmazó könyv is készül, ami októberben jelenik meg. Ötven élettörténetbe mélyebben is belement, itt olvashatók.
via

5. Végül egy városrészes ágynemű, ha valaki álmából felriadva is tudni szeretné, hogy Amszterdam mely kerületében van.

ágyneművia

(Ha nem akar lemaradni egyetlen posztunkról sem, ide érdemes klikkolni!)

Tovább


Melegítés a szombat esti bulira

Vannak szerény igényű embertársaink, akik a szombat esti bulihoz beérik a BKV-megálló adta - amúgy egyáltalán nem alábecsülendő - lehetőségekkel is.

Fotó: Hajdú D. András

Tovább


A könyv, amitől minden gyerek imádni fogja a tömegközlekedést

Ettől a könyvtől biztos sokat javul majd a tömegközlekedés és a BKV imázsa, legalábbis a gyerekeknél. Gévai Csilla Amíg utazunk című könyvében - Baranyai (b) András őrületesen bájos illusztrációival - ugyanis a budapesti közlekedés rejtelmei és közlekedéstörténeti érdekességei tárulnak föl. Egy Gellért téri kissrác az elbeszélő, aki mintha a naplójának írná le azokat a kalandokat, amik az alaszkai fiú, Nanuk látogatása alatt történnek vele, húgával és a 17 nyelven beszélő Bali bácsival (utóbbi a könyv legviccesebb karaktere).

A könyv annyira új, hogy ma jött ki a nyomdából (a Pozsonyi Pagony adja ki), a bemutatója pedig szombaton lesz a Gyermekvasúton (aki elmenne rá, érdeklődje meg, hogy van-e még hely). A jövő héten várhatóan beszélgetünk egyet a szerzőkkel. 
Amíg utazunk
A borító
Amíg utazunk
Amíg utazunk
Amíg utazunk
(Ide klikkoljon, ha a jövőben világért sem akar lemaradni a híreinkről!)

Tovább


Újabb menő dolgok a hármas metróból

Tovább hasít a hypeandhyper-csoport 3-as metró témában. Ezúttal a megállókban található székek sokféleségére mentek rá, pompás anim-giffel. Itt és itt. (Az első rész pedig itt.)

hypeandhyper
via és

Tovább


Multikulti Budapest: a Szír Center

"Szeretem felfedezni Budapest multikulturális arcát. Mert van neki, még ha nem is annyira sajátja, mint mondjuk Berlinnek" - írja Jozefa nevű szerzőnk. A XI. kerületben a Karinthy Frigyes úton a Szír Centerben nem csak a törzsvendégek, a kínálat is nemzetközi. Most minden kiderül a kiváló üzletről, az is, hogy mit érdemes itt vásárolni.

Szír CenterA bejárat (Fotók: Csengődy Jozefa)

A kuszkusz francia, a gránátalma szirup török, a pisztácia szír, ahogy a tulajdonos, Mohamed is az. Aleppóból '95-ben érkezett Magyarországra, amely nem tranzit-, hanem végállomás lett az életében. Családot alapított, a magyarokban talált leli rokonságra. Valamivel több keleti lazaság azért elkelne nekünk is, nem kéne annyira rágörcsölnünk a munkára, délutánonként mi is vízipipázhatnánk, ahogy ő teszi, tavasztól őszig az üzlet előtt az intarziás kisasztalnál.

Mohamed a feleségével (Nagy Beáta) 2001-ben nyitotta az üzletet. A muszlimok azóta ide járnak a leggyakrabban a Bartók Béla úti mecset mellett, nem csak a közelség, hanem az autentikus miliő és árukínálat miatt. Mert hasonló boltok üzemelnek város szerte, valamennyit körbejártam, de ilyen nincs még egy. Valahányszor belépek, egy keleti nagyváros bazárjában érzem magam. A dallamos, gutturálisokban gazdag nyelv, akár egy repülő szőnyeg, azonnal odarepít.

Szír CenterA Szír Center belülről

Ilyenkor a rózsavíz, kuszkusz, humusz, pisztácia, római kömény és szerecsendió mellé ráadásnak még veszek damaszkuszi szilvát, csak azért, hogy kimondhassam a nevét. Persze tudom, hogy mostanában ehhez a varázslatos névhez legkevésbé a szilva köthető. A pisztáciás marcipáncsemege sem érkezik azóta, mióta Szíriában áll a bál az Aszad-rezsim és a felkelők között, és kormányerők támadják a civil lakosságot. Az én végletekig pacifista lobbim része, hogy gyakran be-betérek ide, a normalitás és békés egymás mellett élés érdekében itt költöm a pénzem.

Hogy mire költöm? Húsra például, mert Mohamed Szír Centerre keresztelt üzlete egyben hentesbolt is. Korábban egy zseniális cigány fiatalember, bizonyos Józsi volt az ügyeletes hentes, akit persze mindenki arabnak nézett. Nagyon értett a húsokhoz, elképesztő keleti fűszerezésű kolbászokat és isteni humuszt készített. Most Laci lépett a helyére, a jelek szerint a humusz és a kolbász minősége változatlan. Ja, és ott van Piroska, az üzlet motorja, ő minden törzsvevőt számon tart, amitől az ember egy idő után tényleg otthon érzi magát.

Piroska Szír CenterPiroska, az üzlet motorja

Csirkéből, bárányból és borjúból Mohamed saját állománnyal rendelkezik. Ez már csak azért is fontos, mert az állatokat, szigorúan az iszlám vallás törvényei szerint, úgynevezett halal vágással maga a tulaj szabadítja meg a földi lét nyűgétől.

Szír CenterHalal vágásból származó húsok

Ez azt jelenti, hogy "az állatokat egy rendkívül éles késsel, egyetlen, egészen a gerincig ható vágással kell levágni úgy, hogy az azonnali halálhoz vezessen, és az állat teljes mértékben kivérezzen. A halal húsok a továbbiakban sem érintkezhetnek nem halal termékekkel, a leírás nagyrészt megfelel a kóser vágás követelményeinek."

Tovább


Reblog