Emlékszik a Keleti tér közepén a gombára? Tényleg borzalmas épület volt a Dzsumbuj? Tele volt fákkal a Kossuth tér az építkezés előtt? Az internet virtuális valósága mindent felfed!

Budapestről elsőként a román Norc cég készített bejárható utcai panorámákat, amelyeket 2009-ben publikáltak. A rivális Google Street View-ja adatvédelmi aggályok miatt csak idén ősszel indult, panorámái a város tavalyi állapotát tükrözik. A képadatbázis elavulásának komoly haszna is van, a két szolgáltatás fotóit összehasonlítva néhány éves távra kalibrált időgéppel járhatjuk be a fővárost. Csupán három év az eltérés, a különbség sokszor mégis számottevő, ezért összegyűjtöttük a legérdekesebb, már nem létező helyszíneket.

A régi, ocsmány Köki

Egészen elképesztő a különbség a hármas metró kőbányai végállomásának régi és új állapota között. A Norcon még a jól ismert narancssárga, a külföldi turisták mellett az őshonos lakosokat is nap mint nap elborzasztó végállomást lehet körbejárni, bár az egyik oldalon már nekikezdtek az építkezésnek.

Ezzel szemben a Street View-n már a hipermodern Köki Terminál látható teljesen felépülve; csupán az autós felüljáró vége alapján tudtuk nagyjából azonos szögből elkészíteni a képernyőmentést az összehasonlításhoz.

A gomba a Keletinél

A négyes metró építése előtt évtizedekig a Baross tér elmaradhatatlan része volt a villamos-, és buszforgalom irányítóinak gombája. Az épület még a 67-es villamos megszűnése után is a helyén állt, igaz, üresen: a technikai fejlődés nyomán többé nem volt szükség rá.

A Norc felvételén még a metróépítés első éveiben járunk, de már itt is csak reklámfelületként szolgál a gomba. A Street View panorámán már folyik a felszíni rendezés, nyoma sincs a gombának.

Ha a panorámákon kicsit szétnézünk, azt is észrevehetjük, hogy a korábbi felvételen a tér sarkában lévő cipőbolt mellett még egy nagy könyvesbolt működött, melynek helyén azóta illatszerbolt létesült.

Ez volt a Dzsumbuj

Az Illatos út és a Gubacsi út kereszteződésében lévő lepukkant épülettömböket még a második világháború előtt építették a nyomortelepek kiváltására. A folyosók végeiben található közös fürdőhelyiségekkel és vécékkel épült telepet a kétezres évekig sem sikerült felszámolni.

Az Origo korábbi riportja szerint a lakásokat újra és újra illegális lakók foglalták el, akikkel szemben kezdetben az ajtók és ablakok elfalazásával próbált védekezni a ferencvárosi önkormányzat, ahogy az a Norc felvételein is látszik.

A korábbi panorámafelvétel néhány hónappal a telep bontásának kezdete előtt készülhetett, mivel még a Dzsumbuj összes épülete látható rajta, míg a Street View-n az első épületnek már csak hűlt helyét találni. Időközben a második tömb sem áll már a helyén, a lakók átköltöztetésének elhúzódása miatt azonban a harmadik szárny még évekig állhat.

Mi volt a CET előtt?

Ugyan még mindig nem nyílt meg, de a Közraktárak helyén már jó ideje felépült a CET, újabban Bálna nevű, kulturális központnak szánt létesítmény. Az eredeti Duna-parti raktárépületeket már a Norcon sem lehet egyben megnézni, a román cég kamerás autója pont a bontás megkezdésekor örökítette meg a helyszínt.

Amikor a Google autója járt a Közraktár utcában, már minden tökéletesen elkészült, ahogy az a képen is látszik, bár ha körbejárjuk az épületet, jól látszik, hogy az teljesen üres.




Eltűnt a föld színéről a Teleki téri piac

Józsefváros egyik kiemelt pontján működött a század elején a Tangó néven ismert használtcikk-piac, amely később az Ecseri útra költözött. Az ötvenes évektől egészen 2011 nyaráig működött itt élelmiszerpiac, és az Eldorádó című film is itt játszódik.

A Norc felvételén még minden épület jól látható: a bejárat melletti cukrászda, a már bezárt büfé, az óriásplakátokon pedig Marian Cozma kézilabdázó meggyilkolása az egyik aktuális téma. Az italdiszkont és a hentes kívülről üresnek tűnik, pedig a boltok csak két évvel később zártak be valójában.

A Google panorámáján már csak a föld szintjéig lerombolt piac fogadja az érdeklődőt, az építési hulladék rengetegéből az egyedüliként meghagyott nyilvános vécé magasodik ki. A tervek szerint 2014-ben készül el a lebontott helyén egy teljesen új piac.

Szőlőskert a budai Várban

Remekül érzékelteti a budai Vár oldalában létesített szőlőlugas hányatott sorsát az internet virtuális tere: a Norc panorámáin még nyoma sincs a tőkéknek, a hegyoldalt átszelő hosszú lépcső mellett egyszerű zöld pázsit van.

A Google Street View készítői több idősíkban játszanak: ha a lépcső aljánál lévő zebra közeléből nézünk szét, jól látható a sok tucat szőlőtőke földből kiálló karója. A keresőcég kocsija még a nagyszabású projektet bemutató hirdetőtáblát is megörökítette. Eszerint összesen 6200 négyzetméteren próbálkoztak a Főkert munkatársai a gyümölcstermesztéssel, a kert kialakítása 2010 őszén zajlott.

Ha azonban a Street View-n megindulunk lefelé, és onnan nézünk vissza, néhány lépéssel később már csak a kerítés marad, a szőlő korábbi ittlétére pedig a szép zöld pázsitot elcsúfító ásásnyomok emlékeztetnek. Ez bizony a 2012-es állapot, igazi magyar sikerprojekt!

A Google Maps is megmondta, hogy Budapest tele van pompás tetőteraszokkal, ám egy csomót nem használnak ki a tulajdonosok. Amiket viszont igen, azokból remek tetőkert lesz, ezeket mutatjuk be most induló sorozatunkban. Először Zsófi tetőkertjét a Szent István parkban.

Remek kilátás nyílik a Dunára (a kép nagyobban és a többi fotó megnyílik, ha ráklikkol a tetőkertre!)
Fotók: Hajdú D. András

Kicsit olyan ez a terasz, mint egy szabadidőpark: hintaágy, függőágy, napágy – belőlük épp a Dunára lehet látni -; fényfüzér, színes égősor, kis grill szett, kihajtható pingpong-asztal. Az itt lakók a kánikulát egy mini gumimedencében vészelik át. A kilátás pedig lenyűgöző, bizonyára ez vonzotta a Zsófiék macskáját is, amikor egyszer nekiindult a légnek és a harmadik emelet egyik erkélyéig repült (eközben csak egy foga törött ki). A húszas éveinek végén járó építész lány és barátja rendszeresen tartanak itt teraszbulikat, bár a barátaik ennél is többet követelnek. A szomszédok nem háborognak ilyenkor, Zsófi szerint azért, mert mindenki tisztában van vele, hogy tetőterasz = buli.

Kattintson a macskára, és galéria nyílik sok képpel!

A lakásban és a teraszon már három generáció óta Zsófi családja él: itt laktak a nagyszülők, Zsófi édesapja itt nőtt fel. Ő még csak három és fél évvel ezelőtt költözött ide barátjával, nagyjából ennyi idő kellett ahhoz is, hogy kitapasztalja, milyen növények bírják a speciális klímát, ugyanis napfelkeltétől kb. este hatig idetűz a nap. Plusz olyankor is fúj a szél, amikor a városban alig mozdul a levegő. A klíma nyerteseinek végül az igénytelen, húsos levelű növények bizonyultak, valamint a varjúháj, tuja, leander, muskátli és a piros levelű begónia. A fűszer- és haszonnövényeknek kialakított sarokban épp érik a paradicsom, nem messze tőle a bazsalikom, padlizsán, rozmaring, zsálya, oregano lengedez a szélben. A terasz kiirthatatlannak tűnő vendége a legendás csattanó maszlag, de szerencsés, hogy sem a házigazdák, sem a macska nem szeretik. A tetőkert ápolására naponta nagyjából fél órát fordítanak, tavasszal három-négy hétvégét töltenek a növények kiültetésével, ősszel kettőt az elcsomagolással.

A kánikulában néha kint alszanak a teraszon: „Nagyon jó úgy ébredni, hogy az első dolog, amit az ember lát, az a Duna”. A város forgalma mellett a Margitsziget hangjai is felhallatszanak a hatodik emeletre, Andrea Bocelli Time to Say Goodbye című lírai, grandiózus slágerének már minden részletét ismerik, a margitszigeti pávák visítását ezer állathang közül is felismernék.

Kattintson a kannára a többi fotóért!

Egyetlen árnyék vetül csak a tetőterasz-idillre: ahogy a város legtöbb tetőteraszán, itt sem tökéletes a szigetelés, a kavicsokkal megszórt betonlapokat évente többször fel kell szedni, hogy kiderüljön, hol ázik be az alattuk lévő lakás. Zsófi szerint a Szent István parki tetőteraszoknál ez egy örök szélmalomharc.  

(Szuper tetőterasza van, amit megmutatna nekünk? Ide írjon: bpluszp@gmail.com!)

Egy bizonyos Mike-nak és csapatának lelkes videója Budapestről, melyben szerepel minden egzotikum, ami felkeltheti a külföldiek érdeklődését: Akvárium, Szimpla, Parlament, Sziget, Bazilika, Kőleves kert, Loffice, Zsinagóga, Wndrland, A38, Hősök tere, Széchenyi fürdő, Cinetrip, Corvintető. És valamennyi helyszínen ott terem bringájával maga Mike is. Jó pontok járnak azért, hogy ügyelt rá, hogy mindig ugyanabban a pólóban jelenjen meg, hogy helyesen ejti ki a fröccs szót és s-sel mondja a Budapestet. Nekem kicsit sok benne a cuki grafika, a helyszíneket pedig hullámzó ötletességgel mutatja be, de az tény, hogy ezerszer csalogatóbb és menőbb képet mutat fővárosunkról, mint a legtöbb magyar hivatalos turisztikai kiadvány vagy imázsfilm.

(Ide érdemes kattintania, ha követni szeretné a blogot!)

Hétfő délután a negyvenfokos aszfalton elindultunk Észak felé bringával. A cél az első fürdésre alkalmas hely volt, végül csak a Római-partig jutottunk - itt készítettük ezt a néhány hobbifotót a Felliniben, ami még mindig a nyári Budapest egyik legjobb helye. Annyiban azért megvalósult a misszió, hogy láttunk egy 50 pluszos figurát, amint felpattan a söre mellől, belesétál a vízbe, és pár másodpercre el is merül (ő látható az utolsó előtti képen a kutya mögött, a kutya ugyanis beidegesedett a látványtól és utánaúszott).
(Fotók: vb)

Nemo kapitány hídja, Stahlstadt, a világra törő német iparváros legfőbb vezérlőterme, bunker Bioshock játékok Rapture városának távközlési állomása? A Kelenföldi Erőmű art deco kapcsolóháza nem érződik evilági helynek, inkább steampunk díszlet, mint a magyar ipar egykori csúcstechnológiás üzeme.

Tágas munkahely: a vezérlőben (itt vezénylőnek hívják) két ügyeletes mérnök ült mindig. Fotók: Tuba Zoltán (további képek galériánkban)

A villanyáram, hát az egy csodálatos találmány. Nem kell neki csővezeték, mint a légszesznek, amivel az 1830-as évek óta világítanak Pesten és Budán. És attól sem kell félni, hogy a villanyáram felrobban, nem úgy mint a gáz, ami 1864-ben az első pesti gázrobbanás során hat ember életét követelte. 1881-től, az első Edison-féle izzó felkapcsolásától pedig az áramot világításra is lehetett használni. Innentől kétség nem fért hozzá, hogy a huszadik század a fény százada lesz.

Minden kosz ellenére ragyogóan fényes a csigalépcső (további képek galériánkban)

A magyar villamosipar szédítő sebességgel kezd el kiépülni az 1800-as évek végén. A mai ELMŰ elődje, a váltóáramot szolgáltató Magyar Villamossági Részvénytársaság 1893 októberében, a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság pedig egy hónappal később kezd egyenáramot szolgáltatni. A két rendszer párhuzamosan működik viszonylagos békében, míg Amerikában dúl az áramháborúnak nevezett technológiai verseny Edison és a Teslát is alkalmazó Westinghouse között.

2005-ig használták a vezénylőt, néhány műszeren látszik is a fiatalság (további képek galériánkban)

A főváros sem akart kimaradni a villamos forradalomból, ráadásul azt sem szerette volna, hogy a világításhoz szükséges áramot magáncégektől vegye. A Kelenföldi Erőmű építését 1911-ben kezdték el, 1914-re pedig két turbinával működésbe is lépett. Az igazán látványos, ipari csodákat rejtő kapcsolóház csak a huszas évek végére készül el, ekkor válik szükségessé az addigi 10 kilovoltos rendszerről átállni a modernebb 30 kilovoltosra. De nem érdemes belebonyolódni a műszaki paraméterekbe, már csak azért sem, mert a 2005 óta használaton kívül álló kapcsolóházban ma egyáltalán nincs áram.

A vezénylő alatti szinten már ritka vendég a fény (további képek galériánkban)

Az épületben a világítás teljes hiánya ellenére sincs sötét. Az épület mélyébe világítóablakok, üvegtető és üvegtéglából rakott folyosónk keresztül szivárog be a fény. A második világháború alatt az üvegtetőt lefestették, így ma a mélyebben fekvő üzemrészekben a verőfény helyett csak sejtelmes derengés van.

Világítóaknák és lépcsőházak próbálnak valamennyi fényt szórni az üzembe (további képek galériánkban)

Az óriási, ellipszis alaprajzú vezérlőterem (itt vezénylőnek hívják) üvegtetején azonban még most is átsüt a nap. A poros műszerek, amelyeken egykor az összes generátor és trafóállomás állapotát figyelemmel lehet kísérni, még kikapcsolt állapotában is gyönyörű. Fénykorában piros, fehér és zöld ellenőrzőfények mutatták, hogy épp melyik rendszerek működnek. Ha valami elromlott, akkor pedig nem csak a hibajelző csengő szólalt meg, hanem egy maketten felgyulladó jelzőfény is mutatta, hogy hol a hiba. Az egész üzem vezérelhető volt a tetőn található ovális helységből, egyes alrendszerek - például a kor csúcstechnológiáját képviselő szénsavas tűzoltórendszer - pedig magától is működésbe lépett, ha a mechanikus érzékelők jeleztek.

Nemo kapitány könyörögne a belsőépítész nevéért (további képek galériánkban)

Eredetileg az irányítóterem összes paneljét be lehetett látni a terem közepén elhelyezett asztaltól. A világháború alatt azonban egy bunker került a terembe, ami takarja a műszerek egy részét. A közvetlen bombatalálattól ez a védmű sem óvta volna meg a vezérlőben dolgozó két ügyeletes mérnököt, a légnyomástól illetve a közeli találattól biztosan betörő üvegtető cserepeitől azonban elég védelmet nyújtott.

Fél vezénylőnyi alkatrész hever szétszórva egy műhelyben (további képek galériánkban)

A kapcsolóház egészen 2005-ig működött. Ma a Miénk a Ház által szervezett túrákon lehet bejutni, és megnézni a Verne-regényeket idéző vezérlőtermet, a Ganz és AEG műszerszekrényeket, ember nagyságú fojtótekercseket és vezetékek nélkül árválkodó, porcelán szigetelőket.

A berendezések városrészenként voltak felcímkézve, beszámozva (további képek galériánkban)

(Ide érdemes kattintani, ha a jövőben nem akar lemaradni posztjainkról! Itt pedig még több hobbifotós kép a hőerőműből!)

A hét legtréfásabb hirdetésébe botlottunk hála a 13. kerület brainmastereinek: wifiről szóló vers írására buzdítja az önkormányzat a kerület lakosait. A verseny apropóját az adja, hogy július 29-én hétfőn 10-kor Tóth József polgármester újabb wifi-pontokat ad át a kerületnek. Az önkormányzat a wifi-pontok átadásán örvendezve hirdette meg a versenyt, amire bárki jelentkezhet, akinek van bejelentett lakcíme a 13. kerben.

kép innen

A versírásnak szigorú szabályai vannak: maximum négy soros (versszakonként), 4 versszakos pályaműveket fogadnak el. A felkínált 25 szóból minimum tíznek szerepelnie kell a versben ezek közül: wifi, XIII. kerület, kapcsolat, 75. éves, vezeték nélküli, világháló, telefon, bármikor, bárhol, kód, kártya, piros, kék, éjjel-nappal, kortalan, korlátlan, keresés, információ, tájékozódás, szórakozás, internet, közösség, ingyenes, like, segítség.

A hétvégén tehát még bőven el lehet készíteni a verseket, melyek a hétfői forróságban csendülnek majd fel az új wifi-pontokon, és hétfőtől augusztus 2-ig lehet szavazni rájuk. A legtöbb szavazatot kapott költő jutalma az, hogy egy hétvégére vendégül látja az önkormányzat Velencei Ifjúsági táborában.

Budapest belvárosa többnyire lenyűgözi a turistákat, de a jó öreg sufnituning-mentalitás néha sokkolja is őket. Jobb esetben a híres kelet-európai leleményesség mementójaként tekintenek rá, és csak elmosolyodnak a furcsa/igénytelen megoldásokon, az évek óta helyre nem hozott hibákon viszont teljes joggal ütköznek meg - például az a francia nő, aki egy Király utcai gödörbe lépve hangos méltatlankodásba kezdett. Budapest szívét, a Deák teret és környékét jártuk körbe, és egy óra leforgása alatt megannyi remek buheramegoldásba ütköztünk. Kiderült az is, hogy a BKV a sufnituning igazi tárháza.

A képekkel illusztráltakon kívül nagy kedvencünk még a Design Terminál előtt bokatörősre szakadozott burkolat, a Lánchídon türkizre befestett kavicsokat áruló buheraárus, az IKEA-logóval ellátott csapok a Széchenyi-fürdőben és a Petőfi híd pesti hídfőjénél a lépcsők mellé erősített fadeszkákból készült bringás pallók.
(Ha valami lényeges sufnituning-megoldást kihagytunk volna, nyugodtan kommenteljenek itt vagy a Facebookon!)

1. Elsőszámú nagy kedvencünk az Andrássy úti műfű - ahogy az Oktogontól elindulunk a városból kifelé a jobb oldalon. Gagyinak gagyi, de legalább nem kell vesződni a fűnyírással, netán sok pénzen automata öntözőrendszert építeni, hisz milyen szép, egyenes, szabályos szegélyt ad ki így is a műanyagszőnyeg!

(Fotók: Hajdú D. András)

2. Haladunk a Deák tér felé a Király utca közmondásosan pocsék burkolatán. Van, ahol leleményes kezek megtalálták a pótlás módját (talán egy árvízből visszamaradt homokzsákkal, ahogy az az első és második képen látható), máshol az ironikus bártulajdonosok egy cserepes növényt raktak a lyukba. A legviccesebb érzés a kilazult burkolaton kerékpárral áthajtani: azonnal érezzük biciklink erejét.



Ezt látják a bogarak ugyaninnen:

3. Ízvilágát tekintve amúgy igényes kifőzde előtt vödörben egy meglepő pucér férfialak áll a Rumbach Sebestyén utcában, mintha lábfürdőt venne. Másra nem tudunk tippelni, mint hogy ez maga a nagybetűs AVANT-GARDE.


4. És már meg is érkeztünk a város szívébe, a Deák /Erzsébet térre. A Design Terminál melletti üvekkocka előtt valószínűleg csak véletlenül lehelte ki a lelkét épp ott egy galamb, ellenben a mögötte lévő kockába behordott sitt-halom már szándékosságot mutat.


5. Ezt az elegáns megoldást eszelte ki a város egyetlen metrócsomópontjában a BKV/BKK a jegyek-bérletek mellé kapott számlák elhelyezésére. A kartondoboz a jegypénztár ablaka és egy automata közé van beszuszakolva lazán, szakítva a függőleges-vízszintes adta merevséggel.

Bucharest not Budapest fősorral indított kampányt a román ROM csokoládémárka. Korábban már készített hasonló, a román patriotizmusra építő kampányt a bukaresti McCann Erickson a ROM-nak - írja a kreativ.hu.

Idézet a cikkből: "A videóból kiderül, hogy a korábbi, patrióta hangvételű kampányok folytatásaként a csokimárka azt akarja kommunikálni, hogy most már igazán elég legyen abból, hogy Bukarestet összekeverik Budapesttel. A videó feldolgozza például azt a tavaly történt esetet is, hogy 400 Athletic Bilbao szurkoló tévedésből Budapestre foglalt jegyet az Atletico Madrid elleni Európa Liga bukaresti döntőjére." A teljes cikk itt.

Amúgy erre a félreértésre játékfilmet is építettek már: Fredrik Bond a The Necessary Death of Charlie Countryman című, amúgy nem túl jó alkotásában (pedig játszik benne Mads Mikkelsen és Rupert Grint is).

Forrás: kreativ.hu

Soós Bertalan megszállott hobbifotósként kezdte 12 évvel ezelőtt, azóta a szakmája lett a fotózás. Mindig magánál hordja a gépét, "sose lehet tudni Budapesten, mit csíp el az ember". Arra kértük, válogassa ki kedvenc budapesti képeit és kommentálja őket egy-egy mondattal. Mind a tizenegy fotó copyrightos, a képek és a szövegek szerzője Soós Bertalan, még több kép tőle itt.

A legrégebbi kép, téli reggel, villamosról láttam. Vissza kellett rohannom a Jászairól:

Ritka együttállás egy szórakozóhelyen, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megadatott egy ilyen pillanat:

Régóta szerettem volna egy jó ankeres képet, egyik este, miközben kiléptem az ajtaján, elnéztem jobbra és végre megláttam a lehetőséget az ablakban. El is lőttem gyorsan vagy húsz hasonló képet, ez nyert:

Este, biciklik, troli, lány, cipő, tükröződések.... nem lehetett kihagyni:

Tetszenek ezek az utcák, jobban visszaadják a város hangulatát számomra mint a hidas képek:
Hangulat és pillanat, ilyenekre vadászom:

Eiffel tér, tükröződések a frissen vett nagylátószögű optikámmal. Jól be kellett préselődjek a sarokba, de ezt is kirakom majd a falra:

Éppen a metró tetején álldogáltunk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy egy ábrándos tekintetű fiatalembernek bekapta a lábát a mozgólépcső. Íme a horrorisztikus elemeket is tartalmazó, de happy enddel végződő történet képekben:
Fotók: Hajdú D. András
A srác bal cipőjének az orrát kapta be a mozgólépcső, mert kicsit elbambult és nem emelte fel időben a lábát. Pedig direkt megnéztük: piktogram figyelmezteti a metrózókat, hogy a lépcső végén nagyot kell lépni. Nem merjük elképzelni, mi lett volna, ha strandpapucsot hord vagy netán kutya.
Egy másik utas erős lélekjelenléttel rácsapott a stop-gombra, mire a mozgólépcső megállt. A fiatalember tanakodott kicsit, majd úgy döntött, biztos ami biztos, kilép csapdává változott cipőjéből.
Fél perc múlva már a hangosbemondó is reagált a történtekre, és odaküldött egy metrószakembert.

A szakember megérkezésééig a fiatalember a várakozás izgalommal teljes pillanatait élte át.