Idén ismét lesz Rehab Critical Mass. Méghozzá vasárnap. A rendezvény, amely nem(csak) az „ép” emberekről szól, hanem azokról a hátrányos helyzetű emberekről is, akik mozgásukban, látásukban, hallásukban, beszédükben, mentálisan akadályozottan élnek vagy halmozottan sérült emberek. De persze nemcsak róluk szól, hanem rólunk is, akik közt élnek, és akik vagy tudunk velük mit kezdeni, vagy sem, vagy tudjuk segíteni őket mindennapi életükben, vagy sem.

De mindezt sokkal jobban megfogalmazzák az érintettek ebben a Belga feldolgozásban.

A Rehab Critical Mass szervezői egy közel 2 milliós csoportot segítenek az érdekérvényesítésben, kooperációs készségük fejlesztésében és össztársadalmi elfogadásukban.

Olyan embereknek segít, akik nem tudják egyenlő esélyekkel képviselni saját magukat, akik nem tudnak egyenlő esélyekkel részt venni a mindennapi életben.

A Rehab Critical Mass szervezői olyan akadálymentesítést végeznek, ami nemcsak az akadályok fizikai megjelenését, hanem a másképp gondolkodást is jelenti.

Az idei fesztivál erőssége az is, hogy nagyon színes kulturális, közösségi és fejlesztő programkínálattal várják a közönséget.

A rendezvényen fellép a Söndörgő, a Republic, a Gentry Sultan, a Rutkai Bori Banda, az Eszterlánc, Beck Zoli/30Y, a Hősök zenekarok és még sokan mások.

Önálló műsorral lép fel a Roll Dance Budapest Kerekesszékes Kombi Táncegyüttes. A Tánceánia Együttes-Artman Egyesület fogyatékosok közreműködésével mutat be egy előadást.

A koncertek és előadások mellett lesznek érzékenyítő programok, a Piros kakaóval fényvisszaverős díszek készítésére lesz lehetőség. A Nemzeti Közlekedési Intézet KRESZ-parkot épít, és kitelepül a Láthatatlan kiállítás is. És persze hogy szabad az ölelés, a Free Hugs hozza a szabadölelés-projektjét. Az Everness sátorban „chill out” babzsákokban lehet majd henteregni. A Spinners kerekes székeseknél graffitibemutató lesz. A lánchídon pedig 700 000 lufi emelkedik majd a magasba.

A 14 órakor a Clark Ádám tértől induló vonulásra a „Nemadomfel” csapata taxikkal, a Rickshaw riders riksákkal segíti a felvonuláshoz szállítani a résztvevőket.

„A képregénynek semmi köze semmihez. Tudjátok, ezek azok a „kozmikus kockák”, ahol az egerek fagylajtot, az izompacsirták spenótot, a nácik meg egereket esznek. A képregénynek köze van mindenhez: a szibériai és afrikai barlangrajzokhoz, a középkori kastélyok faliszőnyegeihez, a kölykök firkáihoz, az utcai graffitik hontalanjaihoz, meg a transzavantgárd múltba néző artistáihoz is. Vagyis az irodalom, a képzőművészet és a film minden formájához. Ezért ebben a műsorban, ami zenés hepidéj, abszolút nincs helye” – írja a Tricepsz. 

De van helye. Épp most a Kőleves kertben van a helye, ahol nemzetközi válogatást láthatunk még pár napig 24 képregényből. A BGF által szervezett, „Európa komikus kockái” című kiállításon nemzetközi szcéna (szerintem) legjobb „képregényszerzőinek” munkái találhatók. 

Ízelítőt kapunk többek között Art Spiegelman, Enki Bilal, az argentin Oscar Zarate vagy a hazai Gróf Balázs és Lantos Ábel képregényvilágából. A képek között van a Le Monde szerint a „rajzoló, erotomán és pesszimista” Georges Wolinski, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás egyik áldozatának képregényrészlete is.

A kiállítás a BGF Társadalmi Kommunikáció és Média Intézeti Tanszékének pódiumsorozatához tartozik. A kommunikációs fórumot külső helyszínre „kitelepítve” a tanszék a közönséghez viszi a kommunikáció és média jelenkori társadalom és kultúra érzékeny témáit, problémáit. Ezekhez a pódiumbeszélgetésekhez nyújt kiváló helyszínt a Kőleves kert.

A kísérleti vagy alternatív képregény, a képregény-ábrázolás main streamtől eltolódó, eltávolodó formája leginkább Art Spiegalman Holocaustjától számítható – mondja Bancsik György a BGF Társadalmi Kommunikáció és Média Intézeti Tanszékének oktatója. Olyan szubjektív megjelenítési forma, ahol az egyéni ábrázolásmód a jelen társadalmi problémáira reflektál.

Magyarországon a képregénykultúra a rendszerváltás előtti időszakban szűk keretek között, többnyire a Mozaik, Kockás vagy a Rejtő Jenő történeteit bemutató újságokban volt olvasható. Ezek az alkotások nem lépték túl a gyermek- vagy irodalmi képregény határait. Ugyanebben az időszakban Magyarország határain túl, például az egykori Jugoszláviában már a társadalmi kérdéseket feldolgozó képregényekkel lehetett találkozni, ami a Jugoszláv állam felbomlásával, a későbbi háborús időszakokkal még jobban megerősödött.

A képregényt mint a társadalmi problémák bemutatásában, interpretálásában igen jól használható kommunikációs formát igazán jól tükrözi a frankofón világ képregénykultúrájának színessége, ahol a gyerek-, az irodalmi és a sci-fi képregények mellett erős a társadalomérzékeny téma feldolgozása is.

A rendszerváltás után a magyar képregénykultúra is fejlődésnek indult, és túllépett a gyerek- és irodalmi képregény határain. Sajnos mindez nem hozta meg a képregényolvasás népszerűségének nagymértékű ugrását, 1000-3000 fő körül lehet a képregényolvasók száma ma Magyarországon. A Király utcai „képregénykönyvesbolt” is csak egy kis ideig működött. A magyar rajzolók köré stílustól függően kisebb alcsoportok szerveződnek, akik nagyon aktív életet élnek, kisebb-nagyobb sikerrel tágítva is határaikat. 

A kiállítás a Kőleves kert és a belvárosi bulinegyed miliője után a város teljesen más hangulatú, más szubkultúrával bíró részébe, Mátyásföldre „vándorol”.

A The Guardian összegyűjtött 10 olyan szigetet, amelyet alig ismerni Európában, mégis a legjobbak között van. Erre a listára került fel a többek között görög, horvát, spanyol szigetek közé a Margitsziget.

A lap Budapest nyári oázisának tartja a szigetet, amelynek elengedhetetlen része az 5 kilométeres futókör, a kis kikötők, a két termálfürdő, a XIII. századi kolostor, és a hely, ahol éjszaka fagyit nyalva nézhetjük a zenélő szökőkút táncát. (Megjegyzem a szökőkút zenei programja 21.30-ig tart.)

Az ajánlott szigetek között van a kajakozók norvég paradicsoma, az autómentes Lyngør-szigetek. A Niké templomának romjait őrző, eldugott tengeröblökben és termálvízforrásokban gazdag görög Szamothráki szigete. Idesorolják az írországi Aran-szigeteket, amelyek ősi, mitologikus múltjukról és fehér strandnyúlványaikról híresek, valamint a Flaubert-t és Monet-t is megihlető, drámai bretagne-i Belle-Île-en-Mer szigetetet Északnyugat-Franciaország partjainál.

A többi szigetről itt olvashat.

Anyahajó, Food Truck Show, Péterffy Bori-koncert! Hétvégi programajánló

Nyarakat idéző, láblógatós, parkban ücsörgős kinti programok tömkelege várja a városban ragadókat.

Úgy látszik, szakítunk a hagyományokkal, és nem külföldi sztárok szórakoztatják a közönséget az Európa napon, május 9-én. Mindegy is. A margitszigeti Atlétikai centrumban megrendezendő előadásokon, koncerteken kívül lehetőség van az európai uniós csatlakozásunk megünneplésére egy 11 km-es kör lefutásával. A várakozók Szalóky Ági, Cosa Polska vagy a Kerekes Band koncertjén és több meseelőadáson vehetnek rész. Este ingyenes Péterffy Bori & Love Band koncert-lesz!

A Dürer kertben Food Truck Show van (egész hétvégén). Több mint 50 kiállító várja különféle ételekkel és italokkal a vendégeket. Lesznek hazai specialitások, amerikai konyha, halas, húsos, gombócos, tésztás, sőt még vega jármű is.

A madarak és fák napján lezárják a Kazinczy utcát, megnyitják a Jókai-kertet. Az OFF keretén belülingyenes sétára van lehetőség, ahol több tárlat bemutatásához ingyenes vezetés jár.

És hát hol máshol, ha nem a József Attila-lakótelepen készítenek egy mobil szabadtéri Anyahajót, ami a helyi anyák és gyermekeik számára biztosít programhelyet. Ez egy jó nagy feltűnő térelem lesz, egy olyan hajó, amely kifeszített kötelek és ponyvák által kap formát. Lesz árboca, vitorlája, zászlója, belső tere kényelmesen, baba- és mamabarát módon bútorozottan fogja várni utasait.

A legapróbb részletekig kidolgozott terv megvalósításában közel 40 fő vesz majd részt, de ha felhúzták a horgonyt, és elindulnak, akkor bíznak benne, hogy a lakótelep többi lakója, potenciálisan 15 000 ember fog inspirációt kapni tőlük különböző közösségi kezdeményezésekhez.

Már megnyitották a Francia Intézetben Anna Lefebvre és Detvay Jenő Párhuzam című kiállítását. A kiállítás extra érdekessége, hogy a kiállításon a művészalbum egyes oldalait plakátformátumban is megszemlélhetjük, sőt kerámia fényképezőgépekkel, ritka és kis példányszámú kortárs kiadványokkal, művészkönyvekkel is találkozhatunk.

Szombaton az Urániában a Moszfilm filmjeiből nézhetünk válogatást. Az Uránia a hetven éve véget ért második világháborúról a Moszfilm filmjeivel a világháború traumájára összpontosítva emlékezik meg.

A koncerteken és bulikon kívül felhívnám a figyelmet a Húrkúrók és a Gentry Sultan koncertjeire az Aurórában, ami diszkóval párosul, és a Méhek zümmögnek majd a Mika Tivadarban vasárnap este.

Szembetűnőbb 1%-os reklámkampánnyal sem találkoztam még, mint a Mazsihiszé. Mindenesetre a kampánnyal együtt járt, hogy a szervezet a zsinagóga elé több darab 1-es installációt állított ki.

Az egyesekre egy-egy híres zsidó származású ember arcképét tették ki, akikről némi alapinformációt is olvashatunk. Így elevenedik meg a térben Pulitzer József, Komor Marcell, Szerb Antal, Rejtő Jenő, Richter Gedeon, Weisz Manfréd, Vázsonyi Vilmos, Harry Houdini, Petschauer Attila és Radnóti Miklós is.

Az egyeseken túl Budapest újabb (legalábbis így gondolom, mert alig van még rajta lakat) szerelemlakat-lerakóval/-tárolóval gazdagodott.
A célnak megfelelő, igényesen kivitelezett alkotással szerintem csak az a baj, hogy kb. 2 hónap alatt tele lesz az erre tévelygő sok szerelmes lakatjától.

A lakatgyűjtő tetején egy bilincsbe vert kis szobor utal a szerelmesek bilincsbe vert állapotára. (Talán arra.)

Idén második alkalommal (igazándiból harmadik, mert az autómentes napon is) élvezhetjük azt, hogy milyen is az, amikor autók helyett madarak, fák, virágok, gyerekek, koncertek, kultúra, játék és gasztronómia veszi át a hatalmat a Kazinczy utcában.

A május 10-re, vasárnapra datált egész napos rendezvényt az idén az ázsiai és afrikai kultúra színes nyomvonala hatja át. Egész nap lesz háztáji piac, közös jótékonysági főzés és pinata készítés az Ellátó-kertben, kóstoló a világ lepénykenyereiből a Kőleves-kertben. Civil szervezetek, mint a Menedék Egyesület vagy a Szent Ferenc Állatotthon Alapítvány különböző programokon keresztül mutatják meg, mivel foglalkoznak.

A Menedék FC focibajnokságot rendez, és TUBI or not TUBI végre valaki beszél majd a galambokról, mi több, szélnek ereszti őket. A kicsik (s nagyok) távoli világok kínai, afrikai meséit hallgathatják a mesesarokban, zenei utazáson vehetnek részt a Bélaműhellyel, készíthetnek afrikai bábokat és rajzolhatnak, festhetnek, ugrálhatnak, ahogy ezt kedvük egy autómentes utcán engedi. Egész nap lesz zene. Muzsikál a Canarro zenekar, a Babra, a Szkojáni Charlatans és a Méhek.

A nap Soundpaintinggel zárul. Ez közös zenei és művészeti „alkotás” univerzális, multidiszciplináris jelnyelv zenészek, színészek, táncosok és képzőművészek számára, jelen idejű kompozíciókat hoznak létre. A több mint 1200 jelből álló jelnyelv Walter Thompson amerikai zeneszerző, szaxofonos nevéhez fűződik.

A Kazinczy utcai „fesztivál” szervezői részéről nem titkolt cél az élhetőbb, zöldebb, madárcsicsergősebb és párbeszédalapúbb belváros kialakítása, amelynek „csak” egy apró, de annál „figyelemfelkeltőbb” eleme a Kazinczy utca „autómentesítése” és kulturális átszínezése.

A Jókai-kertben (bővebben egy régebbi posztban olvashat róla) május 9-én a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának köszönhetően ingyenesen lehet látogatni Jókai Mór egykori kertjét, megismerni Jókai életének egy töredékét. A madárgyűrűzési bemutatón az érdeklődők megismerhetik a gyűrűket, a gyűrűzési eszközöket, hálókat és a befogott madarakat. A „Tarajosok és búbosok” szépségversenyen a legextrémebb tarajos, búbos hajfrizura lesz a nyerő. Punkok előnyben. Megtudhatjuk, milyen egy madárbarát kert, és megismerhetjük az év madarát, a búbos bankát és más állatokat, például a dunai tarajos gőtét. Itt háztáji piac helyett cincérpiac lesz és Csipogó játszóház.

Fotó: Erika Pereszlényi Photo

Szuper, régi képekkel gazdagított videón mutatja be Jamrik Levente történész az egykori Kohlplatznak, Káposztás piacnak, Szénpiacnak, Zsidó térnek, Török térnek is hívott - és 1866 óta a haza bölcséről elnevezett - Deák teret. 

A kisfilmben beszél a mai Anker közről, ami 1945-ig magánutca volt. Az Anker-házról, amelynek elődje a Gyertyánffy-ház volt, amelyben az akkori házasságszerzők kedvenc helye is működött, a Herzl kávézó.

Ebben a házban vezették be először, hogy „a lakók tartoznak kapunyitás fejében a házmesternek kilenc órán túl rendes díjat fizetni” (Vasárnapi újság).  Nem esik szó a ház tulajdonosáról, az örmény származású Gyertyánffy Dávidról, akit Déryné a legállhatatosabb udvarlói közé sorolt.  Megtudhatjuk, hogy mi volt a kapocs az Anker-ház és Hofi Géza között.

Röviden elmeséli a Marokkó utca, a mai József Attila utca és a Marokkó-udvar jelentőségét, ahol 1840-ben megalakult a Zwack J. és Tsa. Megismerhetjük a Deák térre vonatkozó legfontosabb meghiúsult terveket, például az Erzsébet sugárútét, amely egészen a Klauzál térig nyúlt volna.

Felújították a Mika Tivadar kétemeletes, tetőtéri műtermes, szecessziós (egykori) lakóház - ma a Mulató -, és a ház homlokzatán építtetője nevét viselő Fodor Gyula-féle ház közötti épületet.

A bulinegyed egyik legforgalmasabb részén található 1938-ban épített, „épp, hogy össze nem omlik” hangulatot árasztó klasszicista épület, rendre szemet szúr(hatot)t az áthaladó járókelőknek. Leromlott állapotát csak fokozta Mika Tivadar házának példaértékű felújítása és hasznosítása.

Az egyemeletes ház önkormányzati kezelésű épületének sajnos csak a homlokzatát és egyetlen erkélyét újították meg. A türkiz és az almazöld közötti színvilág nem feltétlen passzol az utcaképhez, de felújított homlokzat mindenképp jót tesz neki.  

A homlokzati márványtábla emlékeztet a Zitterbarth Teréz építészeti iroda tervei alapján megépített ház építési idejére. A lakóházat Hellmer József építette. A mai ház két egymás melletti épület összeépítéséből jött létre.

A házba belépve siralmas látvány fogad. A lerohadt lépcsőház, az omladozó vakolat, az udvaron hagyott háztartási hulladékkal vegyített építési törmelék gazdátlan épület hangulatát kelti. Az udvarban található építés korabeli, kagylós, vörös márvány falikút is csak „hangtalan” mása önmagának.

A ház udvarán csendesen üldögélnek a lakók, intézik napi dolgaikat, a házról nem különösen nyilatkoznak, vagyis azt mondják, nem tudnak ők semmit.

Most ez van. Megújult homlokzat, rendezetlen belső tér.  

Két újabb szubjektív térképpel gazdagodott Budapest. 

Eric Fischer hosszú távú projektje a Geotaggelt világatlasz. Az atlaszba bekerülő városok legérdekesebb helyeit és útvonalait a több mint egy évtized alatt a Flickrre összegyűjtött képek, fotók helymeghatározásai alapján adja meg.  

Egy-egy felhasználó betaggelt képeit összekötve határozott útvonalakkal jellemezhető egy-egy turista útvonala a városban. Azok a helyszínek és kirajzolódó útvonalak lesznek egy-egy város legnépszerűbb útvonalai és helyszínei, ahol a legtöbb kép készül. 

A térképek sok újdonságot tartalmaznak, jól kirajzolódnak olyan, a külföldiek és turisták által kedveltebb célpontok is, amelyek egy régebbi időszakban a turisták számára jelentéktelen részei voltak a városoknak. Budapesten az Andrássy út, a Lánchíd, a Vár, a pesti Duna-part, a Váci utca, a Hősök tere és a bulinegyed a legnépszerűbb helyek. 

 A másik, a Tumblren terjedő térképen (by Steven) sztereotípiák alapján határolnak le városrészeket. Így lesz például (bebaszott) tinédzserek helye belső-Terézváros egy része. A külföldi turisták gyülekezőhelye az Erzsébet tér és környéke, a holokauszttagadóké a Szabadság tér vagy a simán pisiszagú belső-Erzsébetváros. 

Aki szereti a játékot, bátor, és mer kipróbálni szokatlan helyzeteket, akár idegenekkel együtt is, az ne hagyja ki a Ludwig Múzeum No pain no game című izgalmas kiállítását.

A kiállítás alkotója két médiaművész-médiakritikus és játéktervező: Volker Morawe és Tilman Reiff. Van, aki egyszerűen szadistának, és van, aki „csak” dadaistának tartja őket. Játékuk nemcsak a mi határainkat feszegeti, de a társadalmi, gazdasági rendszerek gyenge pontjait is keresi. Lehet itt mindent: szónokolni, hangosan énekelni, ütni, vágni, áramütésektől szenvedni, tőzsdézni, lábbal kígyót építeni, és még a Facebookon is bejelölhetjük saját magunkat.

A kiállítás nyitóterében egy magas pódiumon állva fabábu fogad bennünket, egy majom. Ez a kis szónoklatmondó gép hevesen mutogatva, gesztikulálva idézi meg a karizmatikus gondolkodók, politikai machinátorok, gátlástalan diktátorok és önjelölt próféták beszédeit. A Führertől Martin Luther Kingig jó pár vezető beszédébe belehallgathatunk.

A szociális képességeinket is próbára tévő kiállításon szinte kötelező a közösségi jelenlét, hiszen alig akad egyedül is élvezhető kiállítási tárgy.

A PainStation a két művész legismertebb alkotása, amely 2002-ben Nemzetközi Média-díjat is kapott. A video-labdajátékban a két játékos egyik kezét egy érzékelőre teszi, a másikkal pedig megpróbálja visszaütni a labdát. Ha ez nem sikerül, akkor forróság vagy korbács-, illetve áramütés éri a kezét. A nyertes az, aki jobban bírja a fájdalmat, vagyis nem emeli fel a kezét az érzékelő felületről.

A His Master’s Voice nevű meditatív társasjátékban énektudásunkat is kipróbálhatjuk, ugyanis itt énekhanggal lehet golyórobotokat mozgásra bírni.

Virtuális életünk közösségi tere, a Facebook sem maradhat ki a játékok sorából. A társas kapcsolatok egyfajta kritikájaként is értelmezhető Faceboxban végre valóban láthatjuk „egy  új vagy akár régi kapcsolatunkat” és face-to-face, élőben beszélgethetünk vele, de egy a gépre szerelt pálcával bátran bökögethetjük is őt.  

Anyagias életünk kritikájaként kipróbálhatjuk, hogyan csábít bennünket a pénz. Három játékost magunk mellé állítva fegyverekkel, luxustermékekkel, energiával üzletelő brókerekké válhatunk egy kis időre.

Sajnos a Furminator állítólag hiperrealisztikus élményét a nem működő gép miatt nem ismerhettem meg.

Az igazán vonzó SoundSlamből meg kijjebb rugdalt egy lelkes francia bokszolónő, aki a játékszabályokra, ütemre és az ütések pontosságára fittyet hányva tényleg a ringben érezte magát, egyedül.

A kiállítás záró akkordja, a lábtengót imitáló SnakePit a tespedt számítógépezőket emeli ki a székükből, és egy lábbal vezérelhető kígyóhízlaló és -növesztő játékra invitálja őket.

A Ludwig Múzeum és a Goethe Intézet kiállítása még május 10-ig látogatható.