Még a blog születése előtt került fel a netre, és most volt végre időm megnézni a Látta-e már Budapestet télen? című pazar alkotást, mely műfaját tekintve - mint írják az elején - kultúrfilm, alcíme pedig „Jazz-fantázia a hóban”. A snittfilmet Dáloky János készítette 1940-ben, zenéjét Vincze Ottó írta (nem rokonom). A Magyar Filmiroda gyártásában készült rövidfilm "egyike a kor legérdekesebb alkotásainak" - írja róla a MANDA.

„Az emberi küzdelmek és szórakozások télen, nyáron, ködben, hóban, fagyban és napsütésben is nagyjából ugyanazok, csak a természet, ez a kifogyhatatlanul leleményes divattervező borít évszakonkint más és más köntöst az élet megnyilvánulásaira" - ez a szöveg igazítja el a nézőt az elején, aztán kezdődik a film.

A film pirkadattól alkonyatig mutatja be a történéseket, melyek között van munka és lazulás; mozgó villamosra felugrálás, korabeli Ford autószalon, jégzajlás, hókotrás, csúszkálás, bulizás, neonreklámok, melyek közül a legjobb az "Olasz óceánjárók rendszeresen közlekednek" - fényszalag.

A hangulat és a háború előtti budapesti utcakép-sorozat bájos, andalító és sok tekintetben modernebb és elegánsabb összképet ad, mint a jelen Budapest-képe. A 10.32-nél látható „Jó mulatást!” felirat nagyon érdekelne, hol volt, ha valaki tudja, kommenteljen (ha valahol ma is porosodik, akkor pláne)! Az abszolút értehetlen kategória pedig a revüben fellépő róka 11.42-nél.

A Parlament, a Keleti pályaudvar, a Margit híd és a Duna-part nyilvánvaló a filmben, ha valaki ezeken kívül felismer még helyszíneket, kommenteljen ide vagy a Facebookra!

Itt az év vége, itt a listakényszer. Mi az utolsó napig halogattuk, ám végül beadtuk a derekunkat és az év utolsó óráira csináltunk egy listát a kedvenc helyeinkről. A listát a blog szerzői és blogközeli emberek állították össze (ezért a sok egyes szám első személyű megfogalmazás). Magunknak azt a kérdést tettük fel, hol volt a legjobb 2013-ban enni, inni, kávézni vagy csak lazulni. Eszerint az idei évben a gluténmentes és a pho volt a két legfontosabb hívószó, Víziváros pedig egyre inkább Buda hétkerje.

2013 = pho (Fotó: Táfelspicc)

PEST

2spaghi - akármikor arra járok, sajnos mindig be kell mennem. Két milánói srác viszi a helyet talán két éve, saját kezükkel gyúrják a tésztát, és szuper olasz alapanyagokat használnak. Árulnak friss tésztát, amit otthon főzöl meg, szószokat és mindig van egy-két kész kaja is. Az egész tök vidám, őszinte, mentes attól, amit a magyar vendéglátásban nem szeretek, semmi erőltetett kedvesség és undokság. Matteohoz simán feleségül mennék!

Caledonia – továbbra is a legjobb hely Premier League-meccsek nézésére, derék angolszász expatek, sörök és pubételek társaságában. A város legjobb hamburgerei (főleg az Edinburgher!!!) már akkor az étlapon voltak itt, before it was cool. Idén pár bürokrata büntiből bezáratta a konyhát egy időre (állítólag azért, mert plusz egy viszki ki volt nyitva a megengedett mellett, hiába mondták, hogy főzéshez.) A tulaj pár hete a hagyományos brit pie-jal (pite) tuningolt konyhával tért vissza, amit lehengerlő videóval harangozott be. 

Cake Shop – színes-menő-cuki cukrászda a József Attila utcában, ahol mintha hétről-hétre Pinterest-sütifotók elvenednének meg. Az egyetlen hely Budapesten (ha tévednénk, kommentelj!), ahol manióka-golyókat lehet kapni. Ráadásul tartanak glutén- és cukormentes sütit is. Nemrég híres filmsztár is betért ide szaloncukrot venni.

Dynamo Bake - a Kálvintól egy köpésre, a Képíró utcában. Sütievő és bringabérlő hely egyben. A legjobb napfényben kiülni kisasztalhoz, hidegben lattét kérni saját készítésű mandulatejjel, hozzá az épp aktuális sütivel, melyek között általában itt is van gluténmentes.

Nemsüti (Fotó: Pályi Zsófia)

Fekete Kutya – többünk abszolút lieblinge, jó sör, kedvesek pincérek, kedves szetting, vidékről a fővárosba érkező finom alapanyagok és nem is drága. Kint, az árkádok alatt cigizni, bent pedig sakkozni lehet, és itt valahogy ez nem tűnik modoros tevékenységnek. A falfestmény csillagos ötös.

Funky pho - vietnámi/pho étterem a Mozsár utcában. Talán az egyetlen dél-kelet ázsiai étterem, amit magyarok csinálnak, és mégis tökély - talán még jobb is, mert nagyobb a lelkesedés és az igyekezet.

Gólya - nagyon fura, inkább optimista világvége hangulata van. Kicsit bölcsész hely a nyolckerben, van benne valami tarrbélás is, amikor közelítesz hozzá, neonfelirat egy alacsony házikón, háttérben panelek, előtérben egy grund, azaz óriás építési terület és bérházak körbe-körbe. Van Kárpi búza sör, ami pluszpont, és minden nap főznek ebédet (vegát is), gyakran szezonális alapanyagokból. Ez még egy pluszpont. 

Hoppá – Budapest egyértelműen legjobb ár-értékű ebédlőhelye a Kertész utcában. Mintha egy párhuzamos univerzumban landolna az ember, annyira jófej a személyzet (oké, mi törzsvendégek vagyunk, de akkor is), tavasztól őszig többféle ebédmenüvel, télen egy vegával és egy húsossal. A legjobb házias koszt a belvárosban.

Le Taste – a felvágósnak tűnő név ellenére jó hely, ami ízbár néven nyitott pár hete a Wesselényi utcában. Azt mondják magukról, hogy ők csinálják a város legjobb báránnyal / zöldséggel töltött lepényét. Megkóstoltuk, jó volt, de a sütiktől ájultunk el igazán, az Angyalka nevű és a brownie az abszolút császár. Megkockáztatom, hogy az egész városban itt a legjobb a brownie.

Le Taste (Fotó: Tuba Zoltán)

Lumen kávézó - különleges kávék és még jól is készítik el őket. Mikszáth tér.

Nemsüti - vega, egészséges, finom, nincs túlbonyolítva és mindez a Jászain. Vendégek fogadására is kitűnő mártogatós cuccokat lehet itt kapni. Kicsit kicsi, de van házhozszállítás.

R33 – hervatag pompa, foglaltház és berlini punk hangulat elegye. Extrém, nagy násznépnek szervezett esküvőhöz ideális helyszín, bár nem tudom, kiadják-e ilyesmire. Minden vasárnap őstermelői piac.

Tip Top Bár – kilátás, csigalépcső, levegő, tető, naplemente, nyár. Menő arcok, zene-zene. Sör és szendvicsek.

BUDA

Balambér Háza – Paleo, glutén-, laktóz-, cukormentes, vegán desszertek; nyáron idény gyümölcsökből, télen avokádós torta. A "mindenmentes" nem az a hívószó, amire ugrom, de kíváncsi voltam, előállítható-e liszt, tojás és tejtermék nélkül élvezeti értékkel bíró sütemény. Az derült ki, hogy egyáltalán nem lehetetlen. Ránézésre a háromrétegű, pofás tortaszeleteket simán össze lehet téveszteni egy hagyományos cukrászda termékeivel. (A vajasnak-tejszínesnek tűnő vastag krémréteg állagának a titka a kókuszolaj.)

A Balambér Háza trükkös sütijei (Fotó: Bujdosó Bori)

Caligary Antik Drinkbár – teljesen valószínűtlen hely, a legjobb célpont, amennyiben a romkocsmák tudatosan esetleges univerzumán túllépve valami extrém, krézi és őszinte helyre vágyunk. Vagy ha csak inni akarunk egy sört Budán, oldott, bolhapiacos hangulatban.

Édes Sári – szeptemberben nyílt a 4-es villamos végállomásának közelében. Tizenegyker ékessége, ötletes házi sütikkel, szolid árakkal, családias hangulattal (gyereksarok), rendelhető tortákkal. Kizárólag vajjal sütnek, a sütőtökös süti pedig kötelező!

Fióka – nemrég nyílt a Városmajor utcában egy egykori transzformátorházban, karácsony után próbáltuk ki. Ízvilága és az ár/érték aránya a megboldogult Baldaszti Grand legszebb napjait idézi, a pincér élénk interakciója nem tolakodó, inkább szimpatikus. Érdemes megnézni, milyen trükkösen tartják a borospoharakat, a mosdó pedig kihagyhatatlan.

Fruska – a Fellinihez hasonlóan nyáron teljesedik ki (mivel akkor van nyitva). Remekül éreztük itt magunkat, tök gemütlich. Kockás terítő!

Golyós - teljesen alap a Rómain, kedvesen vidékies, ivós-evős. Mindenféle étel van a lángostól, a hekken át, a pörköltig, ami a közepén lógó bográcsban szokott rotyogni (meggysört is tartanak). Nem üvölt a szar rádiózene és van gyerekmászóka-hinta.  Azért golyós, mert lehet petángozni, golyót kérésre adnak.

Hai Nam - nagyon frankó vietnámi étterem, autentikus pho levessel, bolond tulajjal, gyors kiszolgálással és azzal az üdítő élménnyel, hogy hosszas tukmálás után sem fogadnak el borravalót.

Móka – aki kedvelte Aczél Rékát és a TV Dekón futó Patina című műsorát, annak a Móka (azaz Módszertani Kabinet) olyan lesz, mintha a műsor öltött volna testet egy kis sarki kávézóban: DIY-megoldások a klotyóajtó kilincséig bezárólag. Klassz ételek, szuper kávék, teák és sütik, ráadásul pesti áron. Otthonos, bringás-alti hely.

Nemdebár – hétvégenként lehet táncolni! Sokszor jó zenére! Budán! Ennél többet fölösleges mondani róla.

Tip Top Bár (Fotó: Vincze Barbara)

Nemo  – prekoncepcióink ellenére pompás halas hely a Mammut háta mögött, a Lövőház utca elején. A tőkehalat és lazacot is próbáltunk, mindegyik olyan volt, mintha tengerparti promenádon rendeltük volna. A szagelvezetésen még lehet tökéletesíteni, de az jó, hogy van gyereksarok.

Műhely Kávézó – Víziváros cuki, kétszintes intézménye. Kicsi, aranyos, kompakt; a design nagy részben DIY, a pultban álló hölgy koncepciója/keze munkája, aki végtelenül kedves. A sütik mellett a szendvicsek is jók. 

Pagony - nagyon szép a WC (jó régi és ív formájúak az ajtók), jó a hamburger, medencében fröccsözni vicces. Az idei nyár egyik legtutibb helye volt.

Semmi extra - végre isteni kacsaburger Budán, a Bartók Béla úton, meg egyáltalán, a Szatyoron kívül ez az egyetlen normális hely a környéken (amikor a Pagony be van zárva). Ráadásul iszonyú jól néz ki, csak nem szabad tortillát rendelni, mert az unalmas ízű. Azon kívül szuper.

Édes Sári Budán (Fotó: Vincze Barbara)

Zuppa – normális streetfood a Millenáris túloldalán, mondhatnánk, a Zuppa a budai Leves az egyre pofásodó Lövőház utcában. Annyiban viszont béna analógia, hogy itt nemcsak leves van, hanem saláták és tekercsek is. Önmagában a sütiért is érdemes beugrani.  

Zseb - cukiskodás Budán, ahol a madár sem jár, nyáron szabadidejükben az utcán tollasozó pincérekkel. szintén a Margit-körút – Fő utca – Csalogány utca háromszögben. December 28-i Facebook-bejegyzésüket súlyos hiba lenne nem megosztani: „Jobb ma egy muf, mint holnap egy fin. Egyél muffint!"

Ami még tetszett: Bors, Espresso Embassy, Fellini, Halkakas, Köles, Nostro, Super 8, Petrus, Pig37, Printa, Vittula stb.

Kihagytunk valami eszméletlen, új helyet? Írd meg itt vagy a Facebookon!

A mai nappal bezárt a Tabán mozi, így az utolsó artmozi is megszűnt Budán. Ez a felirat látható a mozi oldalán:

Az utolsó film a Dermesztő mélység című izlandi thriller volt (Baltasar Kormákur), holnap már nincs vetítés. Aki szereti az áthallásokat, annak ez egy remek búcsúfilm.

Az MTI-től annyi tudható, hogy a Tabán mozit öt éve üzemeltető Grantfilm Kft. bérleti szerződése december 31-ével jár le, a mozi további sorsáról egyelőre nem lehet többet tudni - mondta Szabó István ügyvezető.

Az ügyvezető úgy gondolja, hogy a Budapest Film tulajdonában lévő filmszínház további üzemeltetéséhez és működéséhez a fővárosi közgyűlés határozatára lenne szükség.

Pécsi Manó az 1910-es években alapította a mozit, amely az első mozgóképszínház volt Budán.

(Ide kattintson, ha 2014-ben követni szeretné posztjainkat!)

Mielőtt bárki megrémülne, amikor 6-án először munkába megy a Petőfi hídon: január elején el fog tűnni az A38 bulihajó megszokott helyszínéről, a híd budai hídfőjétől, de hamarosan visszatér. A szervezők azt az infót küldték, hogy 4-én a "hajótestet elszállítják jelenlegi helyéről, most esedékes ugyanis a tízévenként kötelezően megtartandó parti szemle, ellenőrzés és karbantartás, amire Komáromban kerül sor". Az A38 várhatóan február elején áll be újra szokott helyére. Az A38 egyébként idén volt tízéves, 2012-ben pedig a világ legjobb klubjának választották a Lonely Planet olvasói.

A szervizelés mindenképp megnyugtató érzés, főleg azoknak, akik voltak a hajón teltházas koncerten, ugrálós számon. (A parti szemle kifejezést a szóviccek szerelmeseinek küldjük: értitek? Parti = party háháháháhááá.)

A38 hajó (Fotó: A38 hajó)

Kicsit idegenkedünk attól, hogy direktbe lelkesedjünk itt különféle vendéglátóipari egységekért, de ez a kép annyira jópofa, a rajta látható hölgytől pedig már annyi süteményt vettem - és fogyasztottam el azonnal -, hogy most kivételt teszünk. A Cake Shop egy remek hely a József Attila utcában, ahol mindenféle divatos és színes süteményt árulnak, annyira finomakat, hogy év végi összeállításunkban is szerepel majd.

És úgy látszik, hogy az Igazi Szupersztároknak is bejön. Íme a Cake Shop képaláírása: "Adrien Brody szerint a világ legfinomabb szaloncukra nálunk van. Ő ezt (is) adja az Édesanyjának és a családjának Karácsonyra." Annyit még megtudtunk az üzletben dolgozó hölgytől, hogy Brody a szaloncukorral együtt szerdán kiment a reptérre, hogy hazarepüljön az ünnepekre, de azzal távozott, hogy tavasszal visszatér az üzletbe.

Fotó: Cake Shop

Brody amúgy azért pont itt vásárol szaloncukrot, mert október közepén kezdték forgatni Budapesten a History Channel négyórás Houdini-sorozatát, amiben Adrien Brody és Kristin Connoly játssza a főszerepet, Houdini anyja pedig Ónodi Eszter lesz. Az üzletben dolgozó hölgy arra vezeti vissza Brody látogatását, hogy az egyik jelenethez ők szállították a süteményt.

(Mondjuk PONT a szaloncukrukat nem kóstoltam még, de a többi süteménytapasztalatom alapján simán elhiszem, hogy ilyen szuperlatívuszokban beszélt Brody.)

Ide akkor kattintson, ha követni szeretné blogunkat!

Ughy Szabina leginkább ír, főleg regényt, interjúkat, sajtóközleményeket (mivel a Magyar Írószövetség sajtósa is); és részt vesz a Versek szódával nevű estsorozat szervezésében. Bach Máté fotózik, főleg a prae.hu kulturális portálnál, a Vasas focicsapatánál, a Napi Gazdaságnál és a Vasárnapi Híreknél. Ketten együtt szabadidejükben bő másfél éve csinálnak egy blogot, ahol mini-portrésorozaton át igyekeznek képet kapni arról, milyen most a pesti nő. Blogjuk neve minimalista: A pesti nő, a benne szereplő portréinterjúk szórakoztató/érdekes olvasmányok. A szerzőkkel készítettünk egy villáminterjút, főleg Szabina válaszolt.

Bach Máté és Ughy Szabina a Roham galériában A pesti nő fotókiállítás megnyitóján, ami december végéig látható (Fotó: A pesti nő)

Terápiás jelleggel kezdtétek a blogot, miután egyikőtök hazatért Szicíliából. Sikeresnek bizonyult a terápia?
A terápia folyamatos, de a beteg állapota kielégítő és viszonylag stabil. Szicília második választott hazaként mindig ott lesz az életemben, de Budapest marad a bázisom.

Mi alapján választjátok ki az interjúalanyaitokat?
Kezdetben az ismerőseink közül válogattunk, aztán az ismerőseink ismerősei közül, most pedig már ott tartunk, hogy többen megkeresnek minket az ajánlataikkal. De a mai napig nyitott szemmel és füllel járunk Budapesten. A minap például a 18-as villamos széphangú sofőrét szólítottam le, aki szerencsére igent mondott.

Mit szeretnétek megmutatni a blogon keresztül? Mi a célotok a portrékkal?
Szeretnénk, ha a mindenki elgondolkodna azon, miért jó vagy épp rossz Budapesten élni, mi a szerepünk ebben a városban, és mi a város szerepe a mi életünkben. De talán még ennél fontosabb, hogy árnyaljuk azt a nőképet, ami nem is tudom, hogy létezik-e egyáltalán bennünk a pesti nőkről, és nem csak a külföldi férfiak körében… A 40-es évekig a pesti nő még fogalom volt, Este fess a pesti nő – énekelte ugye 1946-ban Gáspár Endre. Aztán szép lassan a kommunizmus ideje alatt minden egyediségük és öntudatunk le is lett szépen építve, mint ahogy ez a város újjáépítésében is sokhelyütt meglátszik. Mindezek mellett persze van egy csomó más célunk is, bár azt hiszem, hogy a céljainknál a motivációnk, az, hogy szeretjük Budapestet, sokkal erősebb.

Több interjúalanyotok élt hosszabb-rövidebb ideig külföldön (ahogy ti is) vagy érkezett máshonnan Budapestre. Ez koncepció vagy véletlen? Tudatosan kerestétek az „idegen látásmódot”? 
Nem csak én, Máté is élt külföldön. Ő 2010-ben Dániában tanult fotózást, és készített egy elég ütős fotósorozatot egy idősek otthonában és egy bokszklubban. De folyamatosan visszajár a Vajdaságba is fotózni, mint ahogy én is elég sűrűn visszajárok Szicíliába. Az ingázás lassan természetessé váló generációs jelenség. Mégis a külföldön szerencsét próbálók életében Budapest vagy a saját szülőhelye megmarad a legfontosabb helyként, ahova jó és fontos mindig visszatérni, ugyanúgy, ahogy jó néha kicsit távolra is menni, kiszakadni a saját életünktől, hogy mindent, ami itt történik kicsit hidegebb fejjel és szívvel szemlélhessünk, és ennek köszönhetően több mindent megértsünk belőle.

A beszélgetéseitek alapján változott a Budapest-képetek? Ha igen, hogyan?
Alapvetően csak az a sejtésünk igazolódott be, hogy Budapest egy borzasztóan izgalmas és sokrétű város, ami mindig képes a meglepetésre, és a jövő nem Róma vagy Párizs, hanem Berlin meg Budapest. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy az itt élők többségének ennyire alacsony az önértékelése. Az interjúra felkért emberek többsége ugyanis rögtön szabadkozással kezdi a beszélgetést, hogy hát nem biztos, hogy ő a megfelelő ember, mert nincs az ő életében semmi különös.

A pesti nő-site egyik oldala

Tervezitek, hogy sűrűbben frissítsétek a blogot?
A blogot egyelőre szerelemből csináljuk a többi négy-öt munkánk mellett, mert szükségünk van a mindennapokban egy olyam kijáróra, ahol valóban azt és úgy csinálhatjuk, ahogy szeretnénk. Ez azt jelenti, hogy a nem igazán létező szabadidőnket áldozzuk erre az egész munkára, és ezért egyelőre csak heti egy portréinterjúra futja.

És korosztályi tágítást terveztek? Érzésem szerint a többség 23-32 között van.
Igen, abszolút szeretnénk minden korosztályt bemutatni. Nagyon vágytunk már például mindketten idős nőkre, és nagyon örültünk például Zeisel Magdaléna fotóművésznek, akiről hamarosan jön is majd az interjú. Gyönyörű, izgalmas, kiegyensúlyozott nő. Sajnos nehéz olyan nőt találni, aki tud és mer beszélni az életéről és az ő Budapestjéről. Nagyon hiányolom azt idősebb nők többségének az arcáról azt a nyugodt derűt, mint amit Magdaléna sugárzik például magából, amivel azt üzeni nekem, huszonnyolc éves ifjú titánnak, hogy kemény és nehéz lesz az, ami még vár rád, de megéri.

„A pesti nő brand, még ha olykor meg is feledkezik róla” – írjátok a bemutatkozásban. Mit értetek ez alatt?
Nincs olyan öntudatuk, mint a római, párizsi, londoni vagy épp berlini nőknek. Van bennünk egyfajta önbizalomhiány és bizonytalanság, az a tipikus kelet-közép európai bocs, hogy élek-ség, különösen az előttünk lévő generációban érezni ezt. A mostani húsz-harminc év körüli nőkben viszont már sokkal inkább érezni egyfajta öntudatosságot és büszkeséget, de ez inkább önmagukkal és a saját nőiességükkel fonódik csak össze, és nem a várossal, a saját kultúrájukkal.

Év vége van, mindenki évvégi toplistákat gyárt, úgyhogy: mi a ti budapesti top öt kedvenc helyetek?
Nálam ez mindig évszakfüggő. Most épp a Szimpla háztáji piac, a Szabó Ervin bölcsészolvasója, a Lukács fürdő, a Móka kávézó meg a kivilágított Andrássy a kedvenceim. Máténak pedig a Rácskert, a Kubuci kert, a Giero, a Bambi és a Bálint galéria és kávézó.

(Itt a pesti nőket találjátok meg, itt pedig minket tudtok követni!)

Azoknak, akik szeretik a szobrokat: Móricz Zsigmond, a kiváló prózaíró kb. négy-öt évi távollét után visszatért a Móricz Zsigmond körtérre. Így nagyjából ugyanannyi időt töltött távol a tértől, mint amennyit állt rajta, ugyanis 2004-ben állították a szobrot, majd 2008-ban szállították el.

Móricz Zsigmond szobra újra látható a Móricz Zsigmond körtéren a tujasorfal előtt Fotó: MTI/Máthé Zoltán

A hivatalos közlemény szerint Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotását a Villányi úti és a Fehérvári úti villamosvágányok összekötése miatt - amely a 4-es metró beruházás részeként valósult meg - szállították el a térről. Nem ugyanoda tették vissza, ahol régen volt, hanem a Gomba elé, egy talapzatra. De hol vannak most az utcabútorok?

A szobor az elszállításra várakozik 2008-ban (Fotó: MTI/Balaton József)

... továbbá a Mátyás-templom belsejéből(ben).

Van egy tuti vállalkozás, akik azzal foglalkoznak, hogy csodás gömbpanorámákat készítenek, sokszor olyan helyekről, ahová az embernek nem jut eszébe / nem tud felmászni. Mint amilyen a címben említett Parlament teteje vagy a Megyeri híd (a gömbpanorámák a három nevezetességre kattintva jönnek elő). Utóbbi helyre amúgy egyik kollégánk is felmászott egyszer, és csinált ott egy képet, amivel sajtófotó-díjat is nyert; ez látható a lenti a képen.

Legutóbb a két nap alatt világhírűvé vált magyar szánkófa miatt szemléztük egy pompás gömbpanorámájukat. Mondjuk is ki a nevüket: Kerek terek.

Fotó: Mudra László

(Ide kattintson, ha követni szeretné blogunkat!)

Ne keresgéljen tovább senki, ez itt a hónap hirdetése! Szó szerint idézem, mert a tartalom és a stílus is páratlan. Még a néhány héttel ezelőtti luxusvíztoronynál is jobb!

"Értelmiséginek kiadó.
Budán kiadó! Karinthy Frigyes úton a Móricz Zsigmond körtér közvetlen közelében a BME-től egy köpésre kiadó egy ici pici minigarzon ami kb. 20 m2-es . Férfinek kiadó.
Nőnek amúgy sem lenne jó, mert konyha csak egy főző melegítőhely a fürdőszobában, szóval férfiasan tökéletes hely.
A lakás teljesen felújított de még vannak kisebb munkák melyeket folyamatosan elvégzek.
Úgyhogy jobban fog kinézni. Hűtőt,mosógépet tehetek bele,de hát az előzőeket tönkretették.
Konyhabútor javítás alatt,most ideiglenesen egy asztalkára vannak rátéve az elektromos készülékek. Ebben az állapotában is lakható. Azt hiszem még ingyen internet is van a házban.
Közvetítőirodák ne jelentkezzenek, megbízást nem adok.
A lakás más helyen való hirdetését megtiltom.
Bére rezsivel együtt: fix: 50.000 Ft télen-nyáron
Csak telefonon, mert levélben nem vagyok elérhető."

(Ide kattintson, ha nem szeretne lemaradni posztjainkról!)

"Budapesten járva lépten-nyomon elhagyott terekbe botlunk. A belvárosi kerületekben régóta kiadatlan üzletek, elárvult iskolák és bedeszkázott lakóépületek, a külvárosokban elhagyatott kórházak, üres szállodák és félbehagyott építkezések sorakoznak egymás után olyan mennyiségben, hogy hasznos területüket összeadva egy egész budapesti kerületet megtöltenének."

Ez a szöveg azon a kiállításon olvasható, melyet a főváros és a Kortárs Építészeti Központ közösen szervezett Adaptív város - Az üres ingatlanok problémái és lehetőségei címmel. A kedd esti megnyitó óta töprengek, hogy erről, a Rögtön jövök! kampányhoz kapcsolódó kiállításról vagy magáról a kampányról írjak. Végül úgy döntöttem, hogy csak a kiállításról fogok, ami végülis magában foglalja a kampány lényegét.

Fotó: Dorkó Dániel

Azért pár szó a kampányról: a Rögtön jövök! a kiüresedett üzlethelyiségek kezelésével foglalkozó projekt, melynek célja a folyamat megállítása. Emiatt ötletpályázatot írtak ki a használaton kívüli üzlethelyiségek kirakatában elhelyezhető okos installációk/alkotások létrehozására. A több mint 400 pályázat elbírálása épp zajlik. Az egyik fő cél az, hogy fiatal, kezdő vállalkozások méltányos áron vehessék birtokba az üres üzleteket, pop-up (átmenetileg felbukkanó) jelleggel.

És a kiállítás: a leírás szerint az "Adaptív város című kiállítás bevezetőt nyújt a köztes használat logikájába, bemutatva az üres ingatlanok ideiglenes hasznosításának alapvető kérdéseit, szervezeti, gazdasági, jogi és építészeti feltételeit, példákkal és esettanulmányokkal illusztrálva mind az alulról induló kezdeményezések dilemmáit, mind az önkormányzati és tulajdonosi szerepvállalás lehetőségeit." Vagyis azt igyekszik bemutatni és megértetni, hogy mi okozza az üzletek sokévi kiadatlanságát, a városi ingatlanok használatlanságát. A pöpec ülőbútorokon és a terem közepén lévő két hintán kívül nincs más, csak betűk a falakon. A fehér falakon olvasható szövegek azokat a megállapításokat/tanulságokat tartalmazzák, melyeket eddig a Rögtön jövök! projekt során tettek a szervezők. A kérdésekre apró pontokba szedett, egy-egy képpel illusztrált válaszokat adnak.

Fotó: Tuba Zoltán

Szerda délután, az első nyitvatartási napon végigolvastam mindet és felírtam pár érdekességet:

* A jelenség nem magyar specialitás, más országokban is előfordul, főleg az elmúlt évek kedvezőtlen befektetési klímája miatt. Léptékbeli eltérések mondjuk előfordulnak az érintett városok között.

* A kulcsfogalom itt az ún. köztes használat, ami azt jelenti, hogy addig sem hagyják magára az adott ingatlant, míg a régi után megérkezik az új bérlő. Ehelyett a bérlőt nem találó ingatlant kedvezményesen átengedik olyan kreatív és társadalmi érdekű tevékenységeknek, melyek számára jelentős segítséget jelent egy meghatározott időszakra biztosított olcsó munkatér. Ez nemcsak a tulajdonosnak előnyös, hanem a használónak, a városlakóknak, a kereskedőknek, szóval kb. mindenkinek. A köztes használat egyébként már le lett tesztelve: számos európai nagyvárosban nyújt megoldást a megürült épületek, üzletek új funkciójának megtalálására és még az állagmegőrzésre is