Bruno Bourel Magyarországon élő francia fotóművész, a kilencvenes évek elejétől kezdve kisebb-nagyobb intenzitással foglalkoztatja Budapest. Harminc éve kezdte a fotózást, most ötvenes évei közepén jár. A fényképezőgép mindig nála van, de ha valamiért mégsem használja, akkor fejben dolgozik: „A mindennapi gyakorláshoz nem kell eszköz, mert az eszköz ott van a fejemben. A kotta is a fejemben van a zongorázáshoz, síelni is tudok fejben”.  Polaroid képekkel indult, aztán jöttek a fekete-fehér fotók és most újra dolgozik színesben is. Fényrajzok Budapest címmel csodás albumot adott ki a fővárosról, melyet Parti Nagy Lajos szövegei kísérnek, és aminek a negyedik kiadását fejezte be novemberben. A Duna közelében egy szép, régi pesti bérházban él magyar feleségével és gyerekeivel, itt beszélgettünk. Pár percre a zongorához is leült.

Fotók: Pályi Zsófia

Színes vagy fekete-fehér?
Ugyanaz, csak a színes képeket nehezebb megcsinálni, mert majdnem úgy kell dolgozni, mint egy festőknek. A színek nem annyira Európában vannak, sokkal inkább Ázsiában és Afrikában. Szerintem egyébként az a jó, ha előbb eldönti az ember, hogy van-e mondanivalója, és utána választja ki az ahhoz passzoló eszközt.

Ha egyetlen - legfeljebb kettő - momentumot kell említenie, amivel rabul ejtette Budapest, mit mondana?
Elösször is a gyermekeim születése. Aztán amikor '89 májusán megérkeztem Budapestre, egy hölgy - a Fotóművészek Szövetsége küldte értem - leszólított, hogy velem tartana az itteni tartózkodásom ideje alatt, én viszont azt mondtam hogy nem tudok úgy fotózni, hogy valaki a hátam mögött van, ezért adtam neki egy kis pénzt hogy hagyjon békén, és megismertem a korrupciót!

Még mindig tudja inspirálni a város?
Igen, még mindig, húsz év után is. A fő témám az emberi érzelmek, a fény és a mozgás; de lehet inspiráció egy fal is egy éppen ott folyó jelenettel.

És ha elege van a nyüzsgésből?
Ha egyedül akarok lenni, akkor irány a Gellért hegy vagy a Feneketlen-tó, esetleg a Kertészeti Egyetem arborétuma.

Hogyan jutott eszébe, hogy budapesti képeslapokat adjon ki?
2002 körül kezdtem el kiadni a képeslapokat – régi, jogdíjas lépeket és sajátokat. Az Írók Boltjából havonta háromszáz darab elmegy, ami eleinte megdöbbentett. A parlamentes képemet szeretik leginkább a vásárlók, abból nagyjából már harmincezret eladtak.

Remekül tud magyarul, ön az első interjúalanyunk ebben a sorozatban, akivel magyarul beszélgetünk. Sokat kellett vesződnie?
Tanárom nincs; a feleségemtől, a gyerekektől, a könyvekből, rádióból tanultam. A gyerekeimmel főleg franciául beszélek, de a 12 éves lányom észrevette, hogy mindent értek, ezért gyakran magyarul válaszol nekem. Az iskolában latint, görögöt és németet tanultam. Van, amikor kedvelem a magyar nyelvet, van, amikor nem. Néha finomnak tűnik, néha barbár – ezt leginkább akkor érzem, amikor egy komplikált konstrukcióval találkozom, mint amilyen a dupla birtokos eset.

Mit ültetne át Párizsból Budapestre?
Párizsból a sok múzeumot, amiben rengeteg a látnivaló és egy nagy festmény-gyűjteményt, ami Budapesten nincs.

És innen oda?
A Duna szélességét, a napról napra változó fényt - Budapesten sokkal több a napsütés, mint Párizsban -, és a mindennapi meglepetéseket: az utcai hangokat, az emberek szívességét.

Mit változtatna meg Budapesten, ha a pénz nem lenne kérdés?
Kellene egy gyalogos összeköttetés a Gellért-hegy és a Budai vár között. A Lánchíd és a Szabadság híd közti szakaszra pedig jó lenne egy gyalogos híd.

Bruno Bourel weboldala

(Ide kattinntson, ha nem szeretne lemaradni posztjainkról!)

Megérkeztek Nagy Dániel és Orbán Péter - azaz a Hidden Characters grafikai design stúdió - győztes tervei; ezek lesznek a metró, a HÉV és a dunai hajójáratok új jelzései. A terveket kedden, a 7. Graphifest megnyitóján, a Design Terminálban (DT) mutatták be a BKK és a DT közös pályázatán.

Képek: Hidden Characters stúdió

Hogy mikor kerülnek ki ténylegesen az utcákra, egyelőre nem lehet tudni, annyi biztos, hogy a közlekedési vállalat egy ideje egységes tájékoztató és irányító rendszert szeretne.

Nemsokára egy villáminterjú jön a szakállas alkotókkal, addig is: hogy tetszik?

(Ide érdemes kattintani, ha nem szeretne lemaradni posztjainkról!)

Itt egy nagyon szemléletes gif arról, hogy simán megelőzhetők lennének a dugók, ha a nagyvárosi közlekedés egyik fő mumusa, az egy ember ül egy autóban jelenség megszűnne, és a magányos sofőrök elkezdenének tömegközlekedni. Természetesen nem budapesti utcakép ez, hanem torontói, de ugyanez Budapesten is pontosan ugyanígy működik. Ő a szerző.

Amúgy a múltkor a 4-es 6-oson unatkozva azt számolgattam, hogy a délutáni brutál dugóban mennyien ülnek egyedül a kocsiban, és jött a papírforma szerinti 9/10-es arány.

A képet itt találtam, ide pedig akkor érdemes kattintani, ha nem akar lemaradni posztjainkról!

Nálam jobban aligha unja bárki is a Budapest-imázsvideókat, de ez itt TÉNYLEG más, mint az eddigiek: végre nem time-lapse-ot, hanem egy egészen új technikát használ: a készítők kamerás drónnal (négyrotoros távirányítós helikopter) vettek föl egy csomó helyszínt a Clark Ádám tértől a Hősök terén át a hidakig, még Gábriel arkangyalt is körülrepüli a Hősök terén. Egyebek mellett az derül ki belőle, hogy madárperspektívából egész jól néz ki a város - a legjobb talán a Nemzeti Színház előtti zikkurat -, a Duna pedig zöld (bár valójában talán inkább szürke). A szépelgő-monumentális zene valamiért kötelező a városvideóknál, bocsássuk hát meg a készítőknek. Főleg mert összességében tetszetős alkotás, bár kicsit feszesebbre lehetett volna vágni, és a kevesebb ismétlés is javára vált volna.

A távirányítós repülőt amúgy filmfelvételekhez tervezték, kollégáim korábbi tesztjéből kiderül, hogy akár hollywoodi filmek forgatásához is használható.

(Ide akkor érdemes kattintani, ha nem szeretne lemaradni posztjainkról!)

Remek időzítéssel, a szupernyomasztó novemberi időjárás kezdetén jelentek meg ezek a színes papírforgók a Nyugati téri felüljáró egyik oszlopán, a TE-felirat köré applikálva. Nem tudom, direkt van-e így, de messziről faleveles installációnak tűnik, mint amikor a borostyán benő egy falfelületet.

Fotók: Pályi Zsófia

Az oszlopokat még három évvel ezelőtt az 1000% csoport festette be a Placcc fesztivál felkérésére. A felüljárót tartó hat oszlopra hat személyes névmást festettek (korábban itt írtunk erről), most pedig ismeretlenek pimpelték tovább a remek public art alkotást.

Ha az alkotók szeretnék felfedni magukat, és válaszolni nekünk az ezt így hogy? kérdésre, írjanak: bpluszp@gmail.com. Hopp, levelet kaptunk, kiderült, kik az alkotók: a Budapesti Origami Club tagjai hajtogatták és tették fel a papírforgókat az Origami Világnapok okán. Nem hagynak kétséget arról, hogy tettükkel elérték céljukat: "a Gulyás Anikó vezetésével megvalósuló projekt tényleg színesíti a környezetet" - áll a levélben. (Pedig öt perccel ezelőtt még rá tippeltünk.)

(Ide kattintson, ha nem akar lemaradni posztjainkról!)

Ilyen és ehhez hasonló repülő tüneményekkel találkozhat a munkába igyekvő ember, ha elfelejt leszállni a troliról és aztán kénytelen átsétálni az őszbe boruló Városligeten.

Fotók: Balogh István - Konceptofon

Amennyiben több madaras képet is megtekintene, akkor ide kattintson! Ide pedig akkor, ha a blogunkat szeretné követni!

...a járdákon legalábbis egész biztosan, a mellette lévő gazban viszont lehet, feltéve, ha nincs a közvetlen közelben iskola, aluljáró, temető és még jó pár dolog. A fővárosi közgyűlés ma szavaz a rendeletről, mely meghatározza azokat a zónákat (pl. az előbb említettek), ahol tilos életvitelszerűen tartózkodni. A Város Mindenkié csoport aktivistái demonstrálni kezdtek a városházán a renedelet ellen, így bizonytalan, hogy egyáltalán elkezdődik-e ma a közgyűlés. Addig is: a csoport szemléletes videóban vette végig ezeket a területeket, melynek végső konklúziója, hogy voltaképp a főváros egész területén tilos lesz a hajléktalankodás. Nyugalom, a robothang csak fél percig tart, bár a végére kicsit még visszatér.

(Ide kattintson, ha a jövőben nem akar lemaradni híreinkről!)

Fantasztikus, egyszeri és már-már ellenállhatatlan hirdetés van fenn az ingatlan.comon: meg lehet vásárolni Pest vélhetően egyetlen luxusvíztornyát (UPDATE: időközben megtudtuk, hogy még kettő van, amiben laknak emberek). A MÁV ferencvárosi víztornyát hatszintes családi házként hirdetik, ami 90 négyzetméteres, három és két fél szobás, az ára pedig 75 millió forint. A hirdetés szövegében igazi csemegék vannak: „Hol vannak már azok az idők, amikor vidéken egyforma kockaházak, a városokban pedig a szintén egy kaptafára készülő panellakások közül lehetett választani? Akinek kedve tartja, lakhat mesebeli toronyban, és sokkal olcsóbban, mint néhány éve, a válság ugyanis nem kímélte a furcsa lakásokat sem. Most csak azért szeretném eladni a tornyomat, mert kinéztem egy másik ingatlant, arra kellene a pénz.” És a Fradi-pálya csak nyolc percre van gyalog.

Ez a víztorony nappalija (fotó: ingatlan.com)

Még néhány CSEMEGE az extrákból: „Az ötödik szinten gardrób található, képzeletet felülmúló helykihasználással a hétköznapokban nem használatos dolgokat pillanatok alatt elnyeli a kíváncsi szemek elől. A hatodik emeleten található 35 nm-es nappali 24 ablakából nézhetjük, az Budapest elénk táruló körpanorámáját, a látvány páratlan és egyedülálló. Még feljebb a hetedik szinten, jelenleg dolgozószobának használt csillagvizsgáló, az igazi körkilátó, itt a 360 fokos körpanoráma.”

A konyha (fotó: ingatlan.com)

A tulaj azt írja, hogy eleinte kicsit szokatlan, hogy sokat kell lépcsőzni, de ő természetesen nem ezért, hanem a bevezetőben említett házvásárlási tervei miatt adja el a 2004-ben felújított épületet.

Kert (fotó: ingatlan.com)

Az épület tervezője Kugler Katalin, az Elefántház rekonstrukciójának Európa Nostra-díjas építésze. A tulaj - a Blikk szerint egy Szabó Gyula nevű férfi - azt is tudni véli, hogy Budapesten ez a torony volt az első és egyetlen, amiből lakóépület készült, ám a viztorony.hu blog szerkesztőitől megtudtuk, hogy még két fővárosi víztoronyban élnek emberek. A hirdetés mindenesetre szomorkás mondattal zárul: „Magyarországon (tehát nem Budapesten - a szerk.) még kettőre adtak engedélyt. Többre már nem is adnak”.

Így nézett ki régen:

Így pedig 2003-ban a felújítás előtt (forrás: András, viztorony.hu):

(Luxusvíztoronyban vagy szuperextrém házban lakik Budapesten vagy máshol? Vagy éppen ön veszi meg ezt itt? Mindenképp írjon nekünk, felkeressük és bemutatjuk: bpluszp@gmail.com)

A tervek szerint tavaszra elkészül a Várkert Bazár első üteme - mondta a legóember kalapos L. Simon László kormánybiztos csütörtökön délelőtt az épületkomplexum egyik félig kész termében az ugyancsak legóember kalapot viselő újságíróknak.

Kép: MTI

Ez egy összesen 8,9 milliárd forintos, teljes egészében európai uniós forrásból megvalósuló beruházás, mely L. Simon szerint a magyar kormány számára presztízsprojekt (a projektgazda a Várgondnokság Nonprofit Kft.). A projekt másik üteme négymilliárd forintba fog kerülni, és javarészt a budai vár és környéke közlekedésének fejlesztését tartalmazza (a két projekt együtt adja ki a 8,9 milliárd forintot).

A Várbazár és környéke teljesen a következő őszre lesz kész a tervek szerint: felújítják a teljes utcát, teret és még a kikötőt is. Így az épület tavaszi átadása után még némi kellemetlenséget fog okozni az útszakasz rendezése.

A régészeti munkákat hamarosan lezárják, a külső rész L. Simon szerint ebben a pillanatban 90-99%-ban kész, a TELJES készültség kb. 60 százalékos. A palotaépületek tetőszerkezeti munkálatai már befejeződtek, sok helyen kőműves munkák zajlanak, a bazársoron ebben a pillanatban műemléki elemek helyreállítása folyik és… L. Simon innentől hosszasan és részletesen taglalta, mely munkálatok hol tartanak éppen, miközben az egyes munkafázis sikeréért gyakran adott hálát a teremtőnek.

Az épületkomplexumban lesz majd rendezvényterem, előadótér, bazársor, cukrászda, reneszánsz kert, mélygarázs; és ami a Várbazár fennállása óta még sosem volt: lépcsős, mozgólépcsős közvetlen összeköttetés a budai várral!

Impozáns tervek (MTI)

Egy kis részt megtekinthettek az újságírók a kormánybiztos vezetésével, a látvány egy óriási építési terület, hatalmas gödörrel, aminek a közepén daru áll - kb. ott lesz majd a mélygarázs, az autók pedig az Orvostörténeti Múzeum mögül tudnak be- és kihajtani.

Bár az Ybl Miklós tervei alapján készült épületet 1883-ban adták át, a kollektív emlékezetben mégis inkább az Ifiparkként maradt meg. Miután 1980-ban egy Edda-koncerten a felvezető rámpa kőfala a közönségre omlott, bezárták, majd ideiglenesen kinyitották. 1984-ben végleg bezárták, azóta pusztult.

Az épületegyüttest 1996-ban a világ száz legveszélyeztetettebb műemléke közé sorolták.

Miután október elején elhunyt Zumbok Ferenc, a budai Várnegyed és a fertődi Esterházy-kastély megújításáért felelős kormánybiztos, L. Simon vette át a megbízatást.

(Itt lehet elolvasni és megnézni, hogy festett a terület, amikor 2011-ben arra jártunk)

(Ide kattintson, ha a jövőben nem akar lemaradni a posztjainkról!)

A Zsebkönyv a zsidónegyedről - fiataloknak című könyv két nyelven készült: angolul és magyarul (és a Zachor Alapítvány adta ki). A magyar kiadást olvastam el. Íme.

A 135 oldalas mondjuk, hogy útikönyv a hétkert mutatja be, egész pontosan a Király utca- Rákóczi út; és a Kis- és Nagykörút által határolt területet, ami egyenlő a zsidónegyeddel. Az ilyen könyvekben mindig a tippek-kulisszatitkok rész a legjobb, ennek is ez az erőssége. Én pl. hiába jártam öt éven át a Kazinczy utcába iskolába, közben és utána a környékre bulizni, most pedig hiába dolgozom a Dob utcában és ebédelek nap mint nap a kerületben; elég sok meglepő infóval szolgált. Szinte készteti az embert, hogy keresse fel annak a háznak a hűlt helyét, ahol Petőfi és Jókai lakótársak voltak, míg össze nem balhéztak (Dohány utca 16-18.), egyen egy kóser pizzát a Kazinczy utcában, látogassa meg az egyik utolsó kefekötőt a Dob elején (ezt amúgy meg is teszem az elkövetkező napokban).

Az első oldalra nyugodtan lehet firkálni (Fotók: Tuba Zoltán)

A könyv nemcsak a terepen sarkall interaktivitásra, a könyvvel is hasonló bánásmódot javasol. Az első oldalon arra buzdít, hogy firkálja csak le nyugodtan a gondolatait az ember. Mindezek, a felfedezésre sarkalló attitűd, a fotók és grafika montázsa és a helyenként (különösebb indokoltság nélkül) felbukkanó kézírás ráadásul szuperdivatos, és kicsit Keri Smith elképesztően jó könyveinek stílusát idézi. A szövegek lényegre törők és szikárak, ami egyáltalán nem baj. A bevezető szerint a szerzők nagyon fiatalok, pompás, hogy korosztályuk frissességét nem azzal akarják megjeleníteni a szövegben, hogy teletömik lazázó (vagy idegesítő) szlenggel.

A szálláshelyek-fejezet kicsit fölösleges a magyar kiadásban, a zsidó kultúrával és helytörténettel kapcsolatos infók viszont - a végén egy zsidó szótárral – kimondottan jók, ebből is egy csomó olyan dolgot tudtam meg, amiről sosem hallottam vagy elmentem mellette, hiába mászkálok a környéken már bő tizenöt éve. Az erősen vizuális kiadványban egyedül a fotók minősége ingadozó, összességében viszont kompakt, hasznos kis könyv Budapest alighanem legpezsgőbb városrészéről, mely egyelő a fapados turisták kedvelt desztinációjával. Ja és a mérete is pont megfelelő.

A morgolódóknak pedig egy rossz hír: a zsidónegyed régen is tele volt kávéházakkal és mulatókkal, ezeket az utcákat tekintik a pesti kabaré szülőhelyének. Szóval hiába volt régen minden jobb, a hétkerben korábban sem lehetett nyugodtan aludni.

Öt tudásmorzsa a könyvből:

1. Azért van a Madách téren az a nagy, vöröstégla burkolatú diadalív, mert innen indult volna a Madách sugárút. Amit aztán szerencsére nem csináltak meg.

2. Seress Rezső Dob utcai lakásában minden nap pontosan kettőtől hatig hallgatta a Szomorú vasárnap különböző nyelveken készült feldolgozásait. Ezt egykori szomszédjától, Presser Gábortól lehet tudni.

3. Petőfi Sándor és Herzl Tivadar ugyanoda járt középiskolába: a Pesti Evangélikus Főgimnáziumba.

4. Az ősmozi már a 19. században megjelent Budapesten: a Király utca 27-ben tartotta Ungerleider Mór az első árnyképvetítéseit, ami egyértelműen a mozi elődjének számít.

5. A negyed egyik legnagyobb, sok háztömböt összefogó kertje a Nagy Diófa utca 30-32-ben van. Az eperfákkal teli kertbe egy könyvesboltként is működő kávézón keresztül lehet besétálni.

(Ide kattints, ha a jövőben nem akarsz lemaradni posztjainkról!)