A Nagykörút 2013 telén olyan vegyes képet fest, mint egy zsibvásáros szőnyege. Van sok üres, romos üzlet, pár vadiúj hipszter kajálda, néhány ezeréves kisbolt, egy csomó Spar meg Meki. És egy Starbucks. Szakikat kérdeztünk meg a körút jelenéről és szolgáltató jelleggel azt is megnéztük, érdemes-e a pesti szakasz kb. 700 üzletében karácsonyi ajándékok után kajtatni.

Kedves szimbiózis a Nyugati mellett: gyerekfotós és bodybuilder shop (Kattintson a képre a többi fotóért!) Fotó: Mudra László

Most csak a pesti, mintegy négy kilométeres szakaszt vettük szemügyre, és igyekeztünk messzemenő megállapításokat tenni a karácsony előtti helyzetről. Hosszasan villamosoztunk föl-alá, sétálgattunk és számolgattunk (persze így is lehetnek hibák a számításainkban). A végeredmény az, hogy a Jászai Mari tértől a Petőfi hídig sorakozó közel 700 üzlet valamivel kevesebb mint tíz százaléka üres. A helyzet a Rákóczi tér körül a legrosszabb – alighanem a metróépítés miatt -, a legjobb a Nyugati és az Oktogon között.

Elsőre az tűnt fel, hogy megszaporodtak a vendéglátó-ipai egységek, több kávézó nyílt (köztük sok a nemzetközi láncolat), ami mindaddig örvendetes, míg bent és nem kint üldögél az ember, alig két méterre az autók kipufogócsövétől, melyek egyenesen nyomják az arcába a káros anyagok koktélját. Több élelmiszerüzlet, fodrász és drogéria nyílt, és a jó sok Meki mellé becsatlakozott pár kisebb gyorsétterem-lánc is. Ezt a képet főleg a Blaha és a Jászai Mari tér között kaptuk. Mielőtt megnéznénk, mi van a Blahán túl, jöjjön pár okosság.

Kicsit jobb a helyzet 

A két fotó néhány száz méterre egymástól készült a Blaha és a Nyugati között (Kattints!)
Fotók: Mudra László

„A kereskedelem örökké hullámzik” – jelentette ki Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára, akinek másik fontos megállapítása, hogy a Nagykörútba kezd visszatérni az élet. Dióhéjban: a 1888 óta létező körút nagy hanyatlása 1996 körül kezdődött, a Duna Plaza, majd a Westend megnyitásával tetőződött, vagyis amikor a nagy bevásárlóközpontok zöld utat kaptak Budapesten. A plázák építése egy évtizedre megrázta a kereskedelmet, hatására a kiskereskedők egy része vagy maga is a plázákba költözött vagy tönkrement. A második pofon 2007 után, a válsággal érte a kisvállalkozókat. A kétezres évek végére a körút Budapest egyik szégyenfoltja lett. Eluralták a turkálók, szexshopok, kínai üzletek és (voltaképp szintén kínai) egyeurós boltok.

Az elmúlt évekhez képest valamelyest javult a helyzet Vámos György szerint, ami összefügghet azzal is, hogy 2013-ban nem csökkent tovább a fogyasztás, és kezdett újrarendeződni a körút. Most az a folyamat zajlik, hogy a nagy nemzetközi cégek, mint az említett globális kávézóláncok és élelmiszerüzletek felfedezték maguknak, és kúl vendéglátó-ipari egységeket nyitnak itt. Egy ilyen miniétkezde két munkatársával beszéltünk a Teréz krt. 52-ben (a Souper Pasta minden elemében őrült trendi és hipszter), akiktől a gőzölgő tészta fölött azt tudtuk meg, hogy egyelőre jó döntésnek tűnik, hogy egy hónappal ezelőtt épp itt nyíltak meg, mert „sokan járnak és dolgoznak erre”. Itt, az Oktogon és a Nyugati közti pár száz méteres szakaszon amúgy egy új, menő streetfood-negyed látszik kialakulni: a mindennél divatosabb pho étkezde mellett thai, tejbár, gofris, sörözők és kávézók jelentek meg.

A Souper Pasta a körúton Klikkelj a bringásra! (Fotó: Mudra László)

A Blahán túl

Ez valamint a körút-Király utca sarkán lévő Starbucks-KFC szomszédság alapján bárki hihetné, hogy beköltözött ide a nagybetűs Nyugat, ám ez az érzés azonnal szertefoszlik, amint elhalad a továbbra is üres kirakatok előtt vagy átér a Blaha utáni birodalomba, amit még most is az említett turkálók, egyeurós boltok, drogériák, éjjel-nappalik és - különösen a Petőfi híd felé haladva - rózsaszín/fekete színű szexshopok ékesítenek. Ja, meg a Meki, amiből körút-szerte jó sok van. Kedvencünk itt Ferenc körút 2-4-ben a Mountex túrabolt és a mellette lévő Szex shop, melyek egymás mellett kínálnak felszerelést az ember indoor és outdoor hobbitevékenységeihez.  

Balra túrázáshoz, jobbra otthoni tevékenységekhez kínálnak felszerelést. Kattints! (Fotó: Mudra László)

Remény ugyanakkor itt is van: a tréfás elnevezésű Borárus a Borárosnál üzlet épp a hétvégén nyílt meg, és az utca túloldaláról telepedett át. A tulaj már tizennégy éve foglalkozik borral, és szerinte simán lehet itt is nyereséges egy üzlet, ha a vállalkozó „hisz benne, kitartó és képes kiszámolni az árrést”. Ő azt is mondja, hogy a 9. kerületben most egyszerűbb üzletet nyitni, mint régebben. Eléggé alapoz a külföldiekre, ahogy pár megállóval odébb, a Shark and Roll nevű rock/punk/metálüzlet tulajdonosai is: vendégkörük fele nem magyar, és visszajár. Ők 1988 óta vannak itt, és ha az üzlet nem lenne a sajátjuk, elmondásuk szerint annak idején ők is plázába költöztek volna. A „sok kínai vacakról, száz forintos üzletekről és rossz minőségű éttermekről” pedig megvan a véleményük: „A külvárosban lenne a helyük”. Pont. 

A parkolás és a tél 

Oké, tegyük fel, hogy a körútba visszatér az élet, de kik és leginkább hogyan jönnek majd ide? Vámos György szerint főútvonalaink egy jó része azért alkalmatlan a kereskedésre, mert nehéz parkolni, ezért szerinte az önkormányzatok egyik feladata a parkolás elősegítése lenne (és a bérleti díjak alacsonyan tartása, a sétálóutcák kialakítása továbbá az „okos kereskedelem-politika”). Pál Erika, a Jones Lang Lasalle nemzetközi ingatlan-tanácsadó kiskereskedelmi részlegének a vezetője szerint is a parkolás itt az egyik legfőbb mumus: „A kereskedőnek, aki kivesz a körúton egy üzletet, meg kell bizonyosodnia arról, hogy a vásárló könnyen el tud jutni hozzá. A vásárlónak pedig arról kell megbizonyosodnia, hogy le tud parkolni a közelben” – mondja. Szerinte a megoldás a parkolóházak számának növelése lenne, ami viszont évek-évtizedek kérdése. És még egy dolgot említ: a körúti vásárlás nagyon szezonhoz kötött: „a körút novembertől márciusig nehezen tud versenyezni a plázákkal”.

***

A Nagykörút minitörténete

A Nagykörút a Margit híd pesti hídfőjétől a Petőfi híd pesti hídfőjéig tart, de az elnevezést a Margit körút, Alkotás utca, illetve a Villányi úttal kiegészített, Budát is érintő szakaszokra is szokták használni.

Az Oktogon a Nyugati tér felé néző képe - 1900 körül (Forrás: Fortepan)

Pest városában az 1860-as években mutatkozott igény a sugárutak mellett egy ezeket és a külső kerületeket összekötő körút kiépítésére. Elvetették Reitter Ferenc tervét (milyen kár), aki a mai Nagykörút helyére hajózható csatornát szeretett volna, a Duna egykor itt húzódó ágának helyén. 1872-ben kezdődött meg a Nagykörút (ekkor még Külső körút) kialakítása, a teljes szakasz 1888-ra készült el. Manapság a körút az áthaladó hatalmas autóforgalom miatt túlzsúfolt, levegője sem túl tiszta, a 4/6-os pedig Európa legforgalmasabb villamosvonala, napi kétszázezer utassal.

És az ajándékok? 

A Játékszerek anno nevű üzlet belseje. Katt! (Fotó: Mudra László)

A teljesség igénye nélkül – és a nagy nemzetközi láncolatokat és a hátsú udvarok rejtett kincseit kihagyva – néhány tipp:
- virágot a Jászai Mari téren lévő kis fabódéban (az OTP előtt a sarkon) vagy a Corinthia Hotel aljában lévő Royal Flowerben érdemes venni.
- régi gyerekjátékot a Játékszerek anno nevű kis üzletben a körút-Podmaniczky sarkon. Pár ezer forintért egy csomó pléhjáték, felhúzható és fejtörő játék. Kapható búgócsiga, törpeautó, robot és a legendás Kutyaház persely is.
- streetfoodért (oké, ez nem ajándék) a Nyugati és az Oktogon között (a Nyugatitól indulva a jobb oldalon) az egyre-másra nyíló hipszterkajáldákba érdemes betérni, sütizni vagy tortáért a Szamosba (ugyancsak a Corinthia Hotel aljában), vagy a New York kávéházba
- a Labirintusház gyerekeknek jó móka a József krt. 26-ban
- rocker vagy metálos szeretteinknek a Shark and Roll a tuti
- alteros/jógaoktató barátainknak pedig az Átmenet, a József körút 83-ban
- Conrad tech bolt, ahol rengeteg műszaki cikk mellett pl. robothal is kapható a Teréz körút 23-ban

És: klassz kezdeményezés a kiüresedett üzlethelyiségek ügyében a Rögtön jövök! kampány, továbbiak hamarosan.

A Hello Wood csoport egy 365 szánkóból álló 11 méter magas karácsonyfát épített a Művészetek Palotája elé. A fa vízkeresztig áll majd, a szánkókat utána az SOS Gyermekfalu lakóinak adományozzák. Végre egy karácsonyi utcadísz, ami nem csillivilli giccsparádé, nem világít és nem fogyaszt eszméletlen mennyiségű energiát.

Itt tudjátok megnézni 3D-ben a szánkófát.

Fotók: Dömölky Dániel - deephoto.hu

Itt pedig egy videó arról, hogyan épült:

HW CHRISTMAS INSTALLATION 2013 from Hello Wood on Vimeo.

Ezt lehetett látni ma reggel 9-10 között Budapest fölött, hol erősebben, hol halványabban. A legjobb fícsör hétfő reggelre; köszönjük, természet, köszönjük okostelefonok és Facebook!

Szerencsére egy csomó képet kaptunk a bpluszp@gmail.com-ra, amikért őrületesen hálásak vagyunk!
Fotó: Mudra László
Ezt pedig Rácz Tamás küldte, a Petőfi hídon állva fotózta a Jelenséget:
Újabb szemszögből a Tünemény: Szilva Eszter képe:
Még mindig egy kis Duna és Margitsziget, ezúttal a Szent István parkból, Kovács Zsolt fotózta:És még egy a Duna közeléből. Kapronczay Stefánia a Jászain fordította az ég felé okostelefonját. Nagyon okosan cselekedett:  A szivárvány valóban összekötötte a várost. Nemcsak a Duna fölött, hanem a IX. kerületből, a Vendel utcából is látszott, ahogy ez Anda "Csoncsi" Tamás fotóján megfigyelhető:És egy másik pompás részlet a városból Demján Lászlótól:
Zuglót sem hagyta ki az Égi csoda. Dr. Juhász Csaba küldte a Rákos-patak partjáról:
És még egy kép a hétkerből, a Hársfa utcából. Petro Attilának köszi:
Ez meg a Margit hídon állva fotóztam: Gergely Dávid panorámaképe a Petőfi hídról. Középen van elrejtve a Természet ajándéka: 
(Ide akkor kattintson, ha a jövőben nem szeretne lemaradni posztjainkról!)

Mit kezdjünk az aszfaltból kiálló értelmetlen műanyag csővel? Használjuk vázának és rakjunk bele kissé hervadt virágot, így dobva fel unalmas/csúnya környezetünket. (November eleji fotó a József körútról. Valahol a Blaha és a Rákóczi tér között készült, csak elkeveredett.) 

Fotó: Tuba Zoltán

Újraértelmezték Hajas Tibor rendező 1976-os kultfilmjét, az Öndivatbemutatót, ami a Balázs Béla Stúdió egyik pompás alkotása. Régóta töprengtünk a kollégákkal, hogy meg kellene csinálni az aktuális változatát, de szerencsére beelőztek minket a Budai Rajziskola Fotográfia szakos másodikosai, akik Öndivatbemutató 2013 címmel, remek végeredménnyel, ironikus parafrázisként forgatták újra a filmet a Moszkva téren Széll Kálmán téren. (Amivel meg is nyerték a frissen nyílt Capa Központ pályázatának első díját.) Náluk az adatvédelem és az adataink megadásából fakadó kiszolgáltatottság a központi téma.

(Először az eredeti, utána az újraértelmezés)

Az eredetiről még itt egy elemzésrészlet: "A filmen utcai járókelők jelennek meg kamerahelyzetben, ám a filmkészítők nem színészként vagy riportalanyként kezelik őket, hanem sztárként. Improvizációs lehetőségeik hasonlóak egy modell lehetőségeihez, vagyis meglehetősen behatároltak. Pózaik általános pózok, ellesettek, helyesnek gondoltak. Személyiségük nem reális, hiszen nem természetes módon kell viselkedniük, hanem úgy, ahogy szeretnének: mindenki önmaga modellje, mindenki sztár." Hajas pedig ezt mondja: "Lehet, hogy esetükben éppen a feszélyezettségből adódó modorosság a természetes." Innen.

Egy kép az eredeti filmből

És végül egy idézet az eredeti film elejéről:

„Legyen tudatában, hogy szemügyre veszik, de ez ne gátolja semmiben. / Ön kontrollálni tudja a képet, ami most Önről készült. Itt nincsenek rejtett buktatók. / Mi nem fogjuk gesztusait új összefüggésekbe ágyazni. Mi nem akarunk az Ön sorsából másokkal tanúságokat levonatni a magunk szájíze szerint. / Nem kell általunk megszabott feladatnak megfelelni. Nem kell idegen mintákhoz igazodni. Ön szabad. Azt tesz, amit akar. / Ön sztár."

(Ide kattintson, ha követni szeretné blogunkat!)

Folytatjuk sorozatunkat, melyben arra kértünk egy-egy képzőművészt, hogy válassza ki tíz plusz valamennyi kedvenc budapesti képét. Ezúttal Kálló Péter pompás fotói vannak soron.

"A város itt van körülöttünk. Használjuk, benne élünk. Nap mint nap ugyanazokon az útvonalakon megyünk, néha szemlesütve, gondolatainkba temetkezve. Amikor idegen városba érünk, figyelünk. Rácsodálkozunk szépségeire, izgalmaira. Pedig az ott lakók ugyanúgy csak használják, rutinosan, talán ők is szemlesütve mennek el a hétköznapi csodák mellett" - írja Kálló Péter.

"Ezek a hétköznapi csodák a saját városunkban, Budapesten is megtalálhatóak. Akkor, ha letérünk az útról, a hétköznapok kitaposott ösvényéről, kilépünk a rutinból és idegen szemmel kezdjük figyelni ismert környezetünket. Egy mások számára láthatatlan világba csöppenünk, talán mi is láthatatlanokká válunk. A város megszokott színfalai – az unalomig ismételt nevezetességek – mögött érdekes, olykor abszurd helyzetek történnek.

Azt hiszem, 2008 óta fotózóm Budapest titkos pillanatait, de olyan, mintha mindig ezt csináltam volna, és mindig ezt is fogom. Egy – főleg mostanában – gyorsan változó, élő város szubjektív dokumentumai ezek. Sosem lesz vége illetve valószínűleg csak velem együtt. Úgy változik, ahogyan a város. Hiszen itt nincs bevezetés vagy befejezés. Csak ez a feltárt, mások számára láthatatlan világ, melyekből most összegyűlt ez a kazal."

1. Mostanában reggelente erre járok dolgozni. Három éve minden reggel arra gondolok, hogy itt megállok és csinálok egy képet. Most megálltam. (2013)
Fotók: Kálló Péter (az összes copyrightos)

2. Ezen a képen mindenki ott van, ahol lennie kell. Hirtelen ebbe a fura egyensúlyba kerültek. A Szépművészeti Múzeum előtt van. (2009)

3. Vonal, vonal, autó, autó, vonal, ember, vonal, autó, vonal, autó, vonal. (2010)

4. Azt mondják ez a magányos sirály én vagyok. Ez nem igaz. Nem is magányos. Ott van alul egy másik sirály. (2010)

5. Régen, reggelente ezt láttam messziről iskolába menet éveken keresztül. Azóta szeretném valahogy így lefényképezni. (2013)

6. Apukám sokszor hozott ide gyerekkoromban. Úgy éreztem, hogy valami titok részese vagyok, mert nem azt csináljuk, mint a többi ember. Ez a kép akkor készült, amikor apadt a Duna. Ritkán lesz ekkora ez a sziget. (2011)

7. Ő a kutyám, Pizsi. A legokosabb vizsla a földön. A Hármashatár-hegyre mentünk, mert a köd fölé akartam menni. Olyan volt, mintha repülnénk. Aztán elindultunk visszafelé. (2013)

8. Az esernyők vizesek, a napernyők naposak :-) Vörösmarty tér (2012)

9. Régen a srácokkal a Bambiba jártunk kávézni, reggelizni, de főleg dumálgatni. Néha még most is járunk. (2013)

10. Nagyon tetszenek a biciklik és az árnyékaik. Szerintem sosem fogom megunni őket. Batthyány tér (2013)

11. Emögött a ház mögött nőt fel apukám. Akkor még nem volt polgárőrség. Nyolcadik kerület, a régi kesztyűgyárnál. (2011)

12. Ez milyen árnyék, nem? Felvonulási tér, a Vágta alatt. (2013)

13. Ennek a képnek nagyon tetszik a hangulata és a formái. Az északi vasúti összekötő hídon készült. Egyébként balra lakom, jobbra dolgozom. (2011)

14. Azt vettem észre, hogy sok képemen szerepel a Parlament. Úgy látszik szeretem. Megint a Battyhyány tér. (2011)

 

Egyre jellemzőbb, hogy különös lények utaznak köztünk, legalábbis a Pesten Hallottam nevű gyűjtőoldal mind több ilyen észlelést közöl.

Képek: Pesten Hallottam

A nagyfejű Idegent júliusban látták a 3-as villamoson, az egyik kommentelő megjegyzése szerint ő volt a nyolcadik utas. A lycra ruhás férfit a 4/6-os villamoson látták többen is, és nem a Sziget vagy halloween idején, amikor megszokott az ilyen öltözék (és nem is Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal című filmjének bemutatója után), hanem egy átlagos napon. Ehhez a képhez amúgy az egyik kommentelő azt fűzte hozzá, hogy amikor halloweenkor ment a 9-es buszon, felszállt négy kalóznak öltözött férfi, amire a buszsofőr úgy reagált, hogy „mi van fiúk elsüllyedt a hajótok?”

A különleges lényekről szóló hírt kollégánk is megerősítette: éppen tegnap utazott együtt egy pvc-nadrágos space cowboy-jal a négyes-hatos villamoson.

A világ nagyvárosaiban amúgy nem ritkák az efféle tömegközlekedők, a New York-i metróban egyszer például egy boszorkánnyal utaztam együtt, aki egész úton egy műanyag hallal beszélgetett, máskor egy szemetesember ült le mellém (talpig szemeteszacskó borította). Fogadjuk hát Budapesten is szeretettel a gyogyikat a metropolisszá válás jelképeit.

Ha ön is találkozott különleges lényekkel a budapesti tömegközlekedésben, ide küldjön fotót: bpluszp@gmail.com! Ide kattintva pedig követni tudja blogunkat!

Ahelyett, hogy meleg járműveit tukmálná? Lássuk!

Fotó: BKK

„A Rumbach Sebestyén utca és a Király utca sarkán található központi ügyfélszolgálatunkra biciklivel érkező ügyfeleink is használhatják azt a 10 férőhelyes, egyedi kerékpártárolót, amelyet a napokban adtunk át a Rumbach Center irodaház előtt” – büszkélkedik a Budapesti Közlekedési Központ Facebook-oldalán. Emellett arra bátorítják ügyfeleiket, hogy ügyintézéseik során a kerékpáros közlekedést válasszák. (Amúgy a Gödör-Akvárimnál is van egy hasonló bringatároló. Szintén egyedi.)

Zavarba ejtő üzenet ez egy közlekedési társaságtól. Az időzítés pedig még rejtélyesebb: vajon így, a tél elején miért nem egy meleg, kényelmes villamost ajánl a társaság a közlekedőknek?

Persze túlságosan is hamar oldódik fel a rejtély: komplexen tervezik fejleszteni a belvárosi közlekedést, leginkább a Bubi miatt, amiért ők felelősek. Terveikről ezt írják: „többek között növeljük a belvárosi kerékpártámaszok számát, kerékpározhatóvá tesszük a főútvonalakat, a gyűjtőutakat biciklisáv kijelölésével vagy kerékpáros nyom felfestésével segítjük, felülvizsgáljuk a csomópontokat, és azokban az egyirányú utcákban, ahol a szélesség és a forgalomnagyság lehetővé teszi, engedélyezzük a kétirányú kerékpározást."

Egyébként ha valakinek ez nem lenne világos, autóra hasonlító formája és mérete miatt a tároló maga egy üzenet, akárcsak ez a gif, amiről a napokban írtunk.

(Ide kattintson, ha nem akar lemaradni posztjainkról!)

A nyáron digitalizálták a budapesti Czím és lakásjegyzéket, a sok érdekesség mellett - például bárki megnézheti felmenői lakóhelyét* - a reklámok a legklasszabbak. Ez itt egy 1907-es. A rajból kiderül például, hogy az ipari alpinisták ősei még lépcsőt használtak az ablaktisztításhoz.

A fedőlap sem néz ki rosszul:

* az adatbázisban megtekintheti továbbá Budapest korabeli ház- és telekjegyzékeit a tulajdonosok nevével, a hivatalos szervek adatait, az egyesületek, a vállalatok és különböző foglalkozáscsoportok jegyzékeit, az iparosok, kereskedők és egyéb szolgáltatásokat végzők listáit; és a fővárosban élők említett betűrendes lakcímjegyzékét.

(Ide kattintson, ha nem akar lemaradni posztjainkról!)

Az elmúlt egy órában készítettük ezt a gigabréking képet egy levegőben ülő férfiról a Nyugati téri aluljáróban, aki olyan pózba volt merevedve, amilyenbe egy hagyományos izomzatú ember nem tud. Két hete a Vajdahunyad váránál tűnt fel egy eggyel klasszikusabb változata, a boton támaszkodó lebegő ember, csak nem fotóztam le (kb. ilyen volt, csak nem lebernyeg, hanem köpeny és rémisztő maszk volt rajta). Ilyen figurákat amúgy évek óta lehet látni mindenhol a világban, de Budapesten csak az utóbbi hónapokban jelentek meg tömegesen.

Fotók: Pályi Zsófia

A több száz éves trükkről amúgy elég sok leleplező videó és leírás készült, amiket egy gyors google-özéssel pillanatok alatt meg lehet találni. A magyar lebegőművészeknek viszont nem én akarom elvenni a kenyerét, úgyhogy nem linkelem be a leleplező videót (akit érdekel, az pl. az India levitation trick keresőszavakkal pikk-pakk megtalálja).

(Ide akkor klikkeljen, ha követni szeretné blogunkat!)