"Lent a Duna-parton a Rómain és a budakalászi ártérnél építettem kövekből totemeket. Nagyon tetszettek a dunai vizes kavicsok, ezekről készítettem pár képet, a 'mocskos' Dunáról és a római parti részről, amíg még van....(és a gáttal nem tüntetik el)" - ez olvasható Kánya Tom-tom Tamás nyilvános fotóalbumában a Facebookon. A képeket szeptemberben töltötte fel, októberben pedig még mindig áll a kisebb-nagyobb kőrakásokat tartalmazó kertje. Mondjuk a helyszínen egy nő úgy tudta, hogy a gyerekek építgetik az árvíz óta, képeink közül az utolsón ugyanakkor egyértelműen ott van a szerző neve. Továbbá intelme is, hogy "Ne verd szét! Használd!". Őrült hangulatos hely, ráadásul ingyen, a vasúti híd után, kb. a Móló étteremnél.

A kőrakás amúgy alapvetően animista jelenség, Mongóliában és Tibetben nagyon gyakori és lapce a neve. A gazdaszellemek lakóhelyei ezek és például a tibetiek hite szerint a sziklák, hágók, barlangok, fák, patakok, tavak stb. megannyi szellem lakóhelyéül szolgálnak. Tibetben a hegyeket gyakran az „ég oszlopá”-nak is nevezik. A hegyszellemek lakóhelyét a lapcék, a mindenfelé megtalálható kőrakások jelölik, melyek kultusza egyaránt megtalálható a bön és a tibeti buddhista vallási gyakorlatban. (Okosság innen)

Fotók: Tuba Zoltán









Kb. itt van:

(Ide érdemes kattintani, ha nem akar lemaradni a posztjainkról!)

Kovács Péter vagyis KoPé az a fajta fotós, aki valószínűleg unalmasnak találja a városokról készült egyszerű, kedves turistafotókat, a budapestieket pedig különösképp. Ezért fotóit - az Alternative Budapest sorozatban - alaposan megbolondítja. Fővárosunk jellegzetes objektumai fantázia szülte / filmszerű / ikonikus motívumokkal egészülnek ki, amilyenek a zombik, a hurrikán, a Déli pályaudvar fölé ereszkedő UFO vagy a híres pesti Bentley-n ücsörgő David Hasselhoff. KoPé amúgy reklám-grafikusként dolgozik, szabadidejében találja ki és valósítja meg az Alternatív Budapestet. Először akkor lepődött meg, amikor kiderült, hogy az Instagramra készült, kisméretű képeit mennyien szeretik, a 2013-as ARC óriásplakát kiállításon pedig két képe  nagyban is látható volt.

Megkértük Pétert, írjon egy-egy mondatot kedvenc képeiről. Bár nem vagyunk róla meggyőződve, hogy nem füllent néha (szmájli), itt vannak:

Knight Rider 2013: Szóval Michael Knight a Bentley tulajdonosa (2013). Amikor még kérdés volt, hogy ki a hírhedt autó tulajdonosa ez volt az én verzióm:

Vulkánkitörés a Gellért-hegyen (2013) – Persze, hogy pont akkor tört ki, amikor arra jártam

Majmok a Mechwart ligetnél (2012) – Ez is látható volt az ARC óriásplakát kiállításon nagyban. Amikor kisütött a nap, egyből előjött minden állat.

Beatles a Keletinél (2012) – Ez a leghíresebb képem. Rengetegen megosztották, lájkolták, és az ARC óriásplakát kiállításon is kint volt nagy méretben. Mentem át a zebrán, szembejött ez a négy srác, sikerült lekapnom őket.

Meteorit csapódik be a Bazilikába (2012) – Erről a képről ment már hosszú vita. Meglepődtem. Szerencsére nem keletkezett nagy kár a kupolában (és senki lelkivilágában sem).

Disneyland épült a Deáknál (2013) –Sokáig kerestem a helyet, hova illene Budapesten egy Disney-kastély.
UFO a Délinél (2012) - Amikor kinéztem a villamos ablakán, egyből megláttam, és fotóztam!

A villamoson mindenki zombi (2013) – Gyakran utazom BKV-val, sajnos nekem ez a leggyorsabb módja a közlekedésnek Budapesten (a szuper biciklimet ellopta valaki). A tájat már ismerem, néha az embereket nézegetem. Reggel vagy munkaidő végén mindenki csak bámul maga elé, mint egy zombi…

Boráros téri szörny (2012) - Szörny a Deák téri aluljáróban (2012) – Kicsit mozgott, de sikerült lekapnom.

Tornádó a Hősök terén (2013) – A repülő tehénről egy film jut eszembe. Ki emlékszik rá?

Itt pedig a szerző (tényleg ő az):

Még több kép erre!

(Ide érdemes kattintani, ha nem akar lemaradni posztjainkról!)

A Rudas fürdő déli szárnyában található palackozóüzem soha többé nem lesz már olyan, amilyen most, azaz lepukkant és elhagyatott. Az épületrész évek óta – látogatásunkkor kis töprengés után kísérőink abban egyeznek meg, hogy kb. 2005 óta – zárva van. Október végén megkezdik a fürdő déli szárnyának átépítését, a munkálatok majdnem egy évig tartanak majd. Amint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. átadta hasznosításra a fürdő déli épületrészét a Budapest Gyógyfürdői- és Hévizei Zrt.-nek, a projekt zöld jelzést kapott (több infó erről itt). A felújítási munkálatok kb. 5-600 négyzetmétert érintenek majd.

Ilyen most és a tervek szerint ilyen lesz: (Fotók: Tuba Zoltán, látványterv: Rudas fürdő)

A Pepsinek is palackoztak itt

A déli szárny egyenlő azzal az üzemmel, ahol több évtizeden keresztül ásványvizeket palackozták. A palackozóról a helyszínen annyit tudtunk meg, hogy az első világháború körül nyitott meg, és a Fővárosi Ásványvíz Zrt.-hez tartozott, és a Pepsinek is palackozott itt a Fővárosi Ásványvíz.

A földön neoncsövek, szétesett üdítőautomata és csempe hever, a talajon lyukak tátongnak, az ablakokat bedeszkázták. Nincs elektromosság, a kapcsolószekrények szétszedve; a jelenlegi állapotok alapján elég élénk fantázia kell ahhoz, hogy elképzelje az ember, hogy itt egy év múlva modern fürdő lesz élményfürdővel, három termálvizes medencével, pancsoló emberekkel. Vékony Péter főtervező vezetésével a tartószerkezetig visszabontják az épületrészt, és az említettek mellett étterem, napozótető, dzsakuzi is helyet kap majd itt. Mivel az épület két forgalmas út között fekszik, nagyon hangos (bár valószínűleg nem hangosabb, mint a palackozás), ám a tervek szerint olyan ablakokat szerelnek majd be, melyek a fényt ugyan áteresztik, de a hangot nem.

Most még nagyon hangos, de egy év múlva a tervek szerint hatalmas ablakok, víz és nyugalom lesz itt (Kattintson a képre!)

Angol nyelvlecke a falakon

Költözéskor alaposan kibelezték az épületet, alig maradt itt régmúltra utaló épkézláb tárgy. Slendriánságról csak az igazgató szobája tanúskodik, akinek távozásakor talán már nem volt titkárnője: egy kávéscsésze-alátét mellett rengeteg iratot, a Cimkézőgépek üzemeltetőinek kis abc-jét és flopit is hátrahagyott. Ha nem építenék át nemsokára, az épületben kis angol nyelvleckét lehetne tartani ipari kifejezések tárgykörben. Gondolom, a Pepsi előírásai miatt kétnyelvű a legtöbb felirat. Néhány példa angolul tanulóknak: Akkumlátor töltő = Battery charger, Fólia- és tálcaraktár = Foil and trail warehouse, Széndioxid mérés = Carbon dioxid tests.

Lent folyt a palackozás, fönt - a feliratok alapján - egyebek mellett az üzemi étkező, a férfi öltöző, a laboratórium (sajnos még egy poros kémcsövet sem találtunk) és az üzemvezetői iroda kapott helyet. És a rágcsálócsapda is. Az erre utaló feliratot elolvasva kisebb félelemmel léptem a zegzugos, helyenként töksötét pincébe, amiről hamar kiderült, hogy jelenlegi állapotában simán alkalmas lenne zombifilmek forgatására, de ezt is teljesen átalakítják, így a zombik helyett a gépészet kerül ide.

A pincében szörpöt is szivattyúztak (Kattintson a szörpszivattyúra!)

Amúgy nemcsak ezt a déli részt építik át, hanem a régi nappali kórházat is (fehér épületrész), ami az épület másik használaton kívüli része. Új öltözők kerülnek ide, és üveghíd vezet majd innen a palackozó mellett lévő uszodához, az uszoda falát pedig áttörik, hogy át lehessen sétálni oda, ahol most állunk.

Az ígéretek szerint a fürdővendégek szinte meg sem fogják érezni az átalakítást, az uszodát is max arra az időre kell korlátozni, míg áttörik a falát. Az uszodáról egyébként azt az érdekességet tudtuk meg, hogy 22,5 méter hosszú és kb. 29 fokos- minimum 55%-a termálvíz -, és így jó eséllyel Budapest legmelegebb úszómedencéje. Jövő őszre valószínűleg többféle jegytípust vezetnek majd be, de ezen még törik a fejüket a fürdő vezetői.

A kézzel festett logó-freskónak is mennie kell (Kattintson!)

Az egész romhalmazban egyetlen szép dolog van: a Gellérthegyi Kristályvíz freskószerű kék-rózsaszín logója a lépcső fölött. Kísérőink szerint ennek sem fognak megkegyelmezni, hiába próbáltam győzködni őket, hogy 20-30 év múlva már nagy retró/kulturtörténeti értéke lesz a szemlátomást kézzel festett képnek.

(További látványtervek itt, ide pedig akkor érdemes kattintani, ha nem szeretne lemaradni posztjainkról és Facebook-bejegyzéseinkről!)

Pál ismerősünkkel és családjával nagyon különös dolog történt a minap. Idézem: Vasárnap, október 6-án a feleségem kinézett a Fadrusz utcai társasházunk kerti ablakán, és feltűnt neki, hogy egy feltűnően nagy madár üldögél a szemközti ház egyik kéményén. Szólt nekem, hogy nézzem meg, milyen érdekes (első tipp: darumadár), én pedig fényképezőgépet ragadtam, és megörökítettem. A madár amúgy majd negyed óráig csak ott üldögélt, forgatta a fejét, tollászkodott. Aztán elrepült, majd visszatért. A kép alapján a hozzáértők szerint szürke gém (ami kisebb, mint a darumadár), és valószínűleg a hideg miatt jött a városba - ez állítólag viszonylag ritkán esik meg vele amúgy. Vagy csak repült valahova, és megpihent, vagy a közeli Feneketlen-tónál járhatott élelemszerzési céllal.

Szürke gém a Fadrusz utcában (Fotó: Kolozsi Pál)

A kertben ettől eltekintve csak szarkát, rigóféléket, cinegét, varjút, és persze galambot lehet látni. A Feneketlen-tónál laknak kacsák és sirályok is, de azok nem jönnek át a Bartók Béla úton.

UPTADE1: Most kaptuk Páltól a hírt, hogy a madár hétfőn is megjelent náluk! Egyre gyanúsabb, hogy odaköltözött.

UPDATE2: Jelentkezett egy másik Fadrusz utcai lakos is, aki korábban már találkozott a gémmel, amint a Feneketlen-tóban álldogált!

UPDATE 3: Még egy fotót kaptunk a szürke gémről Tibortól, egyre biztosabb, hogy ugyanarról a példányról van szó, aki budapesti lakos. Íme:

Amennyiben önök is látnak érdekes madarat vagy élőlényt Budapesten, ide írjanak: bpluszp@gmail.com, itt pedig a jövőben követni tudják blogunkat!

Pár napja kiderült, hogy október végén kezdik a Rudas fürdő déli szárnyának átépítését, ami majdnem egy évig tart majd. Amint a hír megjelent, azonnal tárcsáztuk a fürdőt, hogy küldjenek látványterveket, melyek sajnos csak a mai emailekkel együtt érkeztek meg.

Így néz majd ki felülről. Helikopterről lehet majd látni a napozókat (Forrás: Rudas fürdő)

Az új részlegben termálvizes medencéket, gyerekpancsolókat, jacuzzikat, szauna világot, napozó teraszt alakítanak ki (de erről nem kaptunk képeket, kivéve a napozóteraszt). A beruházás költsége eléri az egymilliárd forintot. (Több infó minderről itt.) Amúgy a napokban ellátogatunk majd a helyszínre, ahol körbefotózunk mindent, amit lehet.

Így néz ki a hegy felől (Forrás: Rudas fürdő)

Érdekesség, hogy jelenleg a Rudas a legmagasabb kihasználtsággal működő gyógyfürdő a fővárosban, ami azt jelenti, hogy átlagos telítettsége 70 százalékos (én valamiért azt hittem, hogy a Széchenyi az).

Így pedig a Duna felőli oldalról fest (Forrás: Rudas fürdő)

(Ide akkor érdemes klikkelni, ha nem akar lemaradni posztjainkról)

Vannak emberek - köztük én is -, akik naponta körülbelül legalább 20-30 percet töltenek azzal, hogy a Google Mapsen bolyonganak. Mindegy, hogy egy rózsadombi kis park vagy az észak-kanadai olajipari telep, esetleg a Negev-sivatag, a húszperces kirándulás mindennap megvan. Az évente 121 óra. Tudom, First World Problems.

A többi képért kattintson a fotóra! (Fotók: Mudra László)

Na mármost, ha egy ilyen ember ott volt ezen a hétvégén a Bálnában, és megnézte a Kortárs Építészeti Központ által kiállított Budapest Makettet, az jó időre a térképofil paradicsom szüzekkel teli ligetében érezhette magát. A Budapest Makett ugyanis olyan élményt ad a térképofileknek, amit egyetlen virtuális valóság - legyen az Street View, műhold vagy más digitális építészeti látványterv - sem adhat. 3D-ben láthatjuk a Duna görbületét, az óriási Gellért-hegyet vagy ami igazán meglepő volt, hogy a Margitsziget milyen hatalmas a városhoz képest.

A Google Maps előtti korban pedig tényleg nem volt semmi más, csak a képzelet, a térkép és a makett - ezért akkoriban szinte minden nagyváros készíttetett egy makettet magáról, hogy a tervezők és a döntéshozók könnyebben tudjanak építeni és álmodozni. Hogy egy ilyenre szükség lenne Budapesten is, az a mérnök-urbanista Polónyi Károly fejéből pattant ki. Polónyi a hatvanas-hetvenes években várostervezéssel foglalkozott Afrika fiatal nagyvárosaiban, de hazajött, és 1969 és 1974 között a Fővárosi Tanács Városrendezési Főosztályát vezette. A makett ötlete végül 1976-ban kezdett valóra válni, amikor a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat makettkészítő részlege nekiállt az 1:500 méretarányú mini Budapest elkészítéséhez.

Klikkeljen a többi fotóért a makettra!

A makett fából van, az alap amerikai furnérlemezből, az utak, a terek és a Duna fenyő furnérból, az épületek amerikai diófából készültek, a hegyek pedig tömör fenyővel vannak kitöltve. A teljes makett 167 darab 80 x 120 centis elemből áll, ebből a Bálnában csak 126-ot tudtak kiállítani, egyszerűen ott sem fért el több. A teljes térkép 10,40 méterszer 16,80 méter, ezért nincs olyan tér, ahol megfelelő körülmények között állandóan tárolni lehetne. Amikor nincsen makettfesztivál, akkor a főváros egyik irattárának a mélyén porosodik dobozokba pakolva. Egy-kétszer már lehetett látni, például ki volt állítva a BME aulájában vagy a Fővárosi Önkormányzat jelenlegi tanácstermében, de állandó kiállítása máig megoldatlan.

A makettre ráfér a frissítés is, a rendszerváltás óta csak néhány fontosabb épülettel bővítették a nyolcvanas évekbeli Budapesthez képest. A Rendőrpalota, a Lehel téri piac vagy a Lágymányosi híd ott van, de például a Dráva utcai panelek nincsenek meg, teljes a káosz az Infopark környékén és a Millenárisnál is.

A Naphegy térre kattintva a többi kép is előjön!

A Tarlós István vezette Közgyűlés idén tavasszal fogadta el az imaginárius 2030-ig szóló városfejlesztési stratégiát, a Kortárs Építészeti Központ és Finta Sándor főépítész szeretné rendezni a makett sorsát, ezért a látogatókat is bevonták a gondolkodásba. A makett mellett egy nagy papírra fel lehetett írni, ki mit csinálna az óriási makettel. Volt, aki kiszínezné a faszínű épületeket, volt, aki üvegpadló alá tenné, ugyanis elég nehezen lehetett a belsőbb városrészekre rálátni a makett széléről. De volt olyan is, aki csak annyit írt a papírra: STADIONBA!

(Ide érdemes kattintani, ha nem akar lemaradni posztjainkról!)

A cím félig vicc, mindenesetre nagyon érdekes jelenségre bukkantunk a Dob utca - Kertész utca sarkán a Dob utca 56-nál, az ingatlanos előtt. Művészileg megfogalmazott hulladéktáblát helyeztek el az egyik kirakat elé valamilyen gipsznél tartósabb anyagból kiöntve. Ezer szerencse, hogy igazi szemét is van a műalkotás mellett, mert így meg lehet csodálni a valódi szemét és a műalkotás közti hasonlóságot (különbséget). Köszönjük, ismeretlen művész!
(Fotók: Pályi Zsófia)

A képen az a pillanat látható, amint hárman meglepődve vizsgálgatjuk a kövületet.

Kb. itt van:

Ha a gyakorlatban tényleg büntetni fogják a lomizást, követve a szeptember végén született hulladéktörvény rendelkezéseit, akkor egyformán lőttek az üzletszerű és a DIY-lomizásnak is. Pedig a gazdasági válság egyik legrokonszenvesebb kényszerhozadéka épp a Do It Yourself-mozgalom (csináld magad) világméretű felvirágzása. Ez pedig kéz a kézben jár a re- és upcycling hozzáállással, ami meg ugye azt jelenti, hogy nem pazarlunk bele a vakvilágba és dobunk ki mindent egy mozdulattal, hanem amit lehet, felújítunk. Mindezekhez pedig nélkülözhetetlenek a kiszanált, de még használható/átépíthető alapanyagok.

Anita lomtalanításon (Fotó: Jacsó Györgyi)

Magyarországon nincsenek charity shopok, mint Angliában vagy Írországban; nem szokás az utcára tetszőleges időpontban kirakni a bútorokat vagy megunt használati tárgyakat, mint Berlinben. Vannak viszont garázsvásárok, mint Amerikában, bolhapiacok és Vatera (meg az Ecseri, bár az egyre inkább a lehúzós kategória). És vannak a lomtalanítások is, ami a törvénytisztelő állampolgárok számára mostantól tabu. Tilos elvinni a lomtalanításra kirakott tárgyakat, mert azok "a kihelyezés pillanatában" a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. tulajdonának számítanak, ezért aki elviszi, az lopást követ el. A büntetés a pénzbírságtól a két év börtönig terjed.

Látszik, hogy milyen emberek laknak a házban

Hogyan érinti a törvény azokat, akik nem a vas összegyűjtésére szakosodtak, hanem artisztikus/lakberendezési okokból lomiznak? Erről és eddigi lomizós tapasztalatairól kérdeztünk meg gyakorlott, DIY-tevékenységet végző fiatal nőket. Elszomorodnak, ha a törvényt komolyan betartatják, és a jövőben tényleg nem lehet "gubizni" - mondja Anita és barátnője Györgyi. Anita bízik azért benne, hogy nem fognak minden egyes lomkupac mellé rendőrt állítani.

Az elmúlt 4-5 évben jelentős lomtalanítási tapasztalatra tettek szert. "Látszik, hol milyen emberek laknak, mikor költöztek oda". Hogy ki mit dob ki, Anita szerint már a ház kinézete alapján is belőhető. Négy éve vásárolt kislakásukban találkozunk, ami annyira stílusos, hogy meglep, amikor egyre-másra derül ki funky tárgyaikról, hogy minden második lomtalanításról származik. Kezdetben a fotelokra vadásztak, most már a székeket és az ülőkéket is gyűjtik, és újítják fel.

A kis lakás beköltözésük előtt, középen a fotel, amit elsőként újítottak fel (Fotók: Jacsó Györgyi) És beköltözésük után pár évvel. A tárgyak egy részét lomtalanításon találták:

Nem a leggazdagabb kerületek a legjobbak

Érdeklődésüknek leginkább az 5. és a 11. kerület felel meg. Érdekes, hogy a 2. kerület, amit aranybányának hinne az ember, szerintük nem tud annyit, mint az említett két másik. Sőt, a 12. kerület is jobb a másodiknál. Hogy ennek mi az oka, azt Anita csak megtippelni tudja: "Talán mert a 12-ben kulturáltabbak az emberek, ami látszik a tárgyaikon". Kedvenc kerületeik mellett a 6., 8. és azért a 2. kerület lomtalanításait is szívesen látogatják, az egyik pompás klubfotelüket például épp a nyolckerben találták.

Útjuk általában nem keresztezi a vasgyűjtő lomisokét, békésen elvannak egymás mellett. Néhányszor fordult csak elő, hogy fizetniük kellett bestoppoló lomisoknak, de kétezer forintnál egyszer sem adtak ki többet. "Ezen a lámpán sokat tépelődtünk" - mutat Anita egy különleges, 70-es évek beli állólámpára - "föl-alá járkáltunk egy ideig, hogy olcsósítsa le" - ami meg is történt, végül egy ezresben egyeztek meg a cigányasszonnyal. A vasgyűjtő, kitelepülő lomisok mellett elvétve lakberendezőkkel is összefutnak, és néha belebotlanak még egy-két régi vágású kincskeresőbe is.

Anita és Györgyi lomtalanításon talált fotelei (Fotó: Jacsó Györgyi)

Itt a vége, jelenlegi formájában ma végleg bezár a Vidámpark, és már csak műemléki játékait megtartva, az Állatkerttel összebútorozva nyit ki újra. Ennek a lépésnek legfőbb oka az, hogy évente több milliós veszteséget termelt, de erről bővebben már írtunk.

A zárónap örömére összefoglaltuk a park történetét és kellemes retróképeket töltöttünk fel a poszthoz. Legelőször egy videó: az összeállításban a Vidámpark (korábban Angolpark és Vurstli) látható 1928-tól egészen a hatvanas évekig a korabeli filmhiradókban. Kiderül, hogy igaz, miszerint régen minden jobb volt, a húszas-harmincas évek játékai ugyanis simán elirigyelhetők. Az pedig meglepő, milyen dinamikus vágásokat alkalmaztak az akkori filmhiradósok. És 2.44-nél az arc! (Köszi Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet!)

Ez pedig egy kicsit hosszú, de roppant érdekes összefoglaló a park történetéről:

A budapesti Vidámpark a legtöbb ember agyába egyfajta szocialista élményközpontként égett bele. Ez nem csak A tanú című film ominózus jelenetének köszönhető, maga a park Rákosi-korszakban nyerte el mai formáját, és népszerűsége nagyjából követte is a folyamatosan puhuló szocialista diktatúrát.

Több mint száz éve itt a hullámvasút

A Városligetnek ez a része már az ezernyolcszázas évek második felétől mutatványosokkal volt tele, de meglepő módon a kor technikai újdonságaival - így például a telefon hírmondóval, a fényképezőgéppel és a mozival is - a Vurstliban találkozhatott először az átlagember, noha ezek mellett törpéket és torzszülötteket is felvonultató mutatványosok is helyet kaptak. A közelben - a mai Szépművészeti Múzeum helyén kiépített Rotunda épületben állították ki először 1893-ban a honfoglalást megörökítő panorámafestményt, a jelenleg Ópusztaszeren található Feszty-körképet is.

Czippán György A budapesti Vidámpark története című könyve szerint az állatkert csak 1870-ben költözött a liget nyugati oldalára, a keleti részen a körhinta, céllövölde és ródlipálya mellett már egy óriáskerék is működött, de volt még viaszbábokat felvonultató bonctani tárlat is. A bajor Meinhard-család itt húzta fel 1908-ban sárkányvasút nevű barlangvasútját, majd a mai Elvarázsolt kastély elődjét, illetve az akkor még Amerikai magasvasútnak nevezett, favázas hullámvasutat - a jelenlegi elődjének tekinthető játék 1922-ben készült el - is, megteremtve a Vidámpark elődjének számító Angol Park alapjait.

Barlangvasút - 1937 (Forrás: Fortepan)

Túl kapitalista volt a kommunistáknak

A második világháborúban a park sok játéka megsérült, de viszonylag hamar kijavították a károkat, a Vurstli és az Angol Park helyén 1950-ben megnyílt a Vidámpark. A sztálinizmus legkeményebb éveiben persze a régi játékok túlságosan kapitalistának minősültek: az Álomvasutat Robogóvá építették át, amelyben a régi elavult és a modern szocialista falvak újításait lehetett megtekinteni, a pár perces utazás pedig Moszkva és Budapest látképeivel zárult.

Továbbra sem vagyunk programajánló blog, de nem húnyhatunk szemet afölött a tény fölött, hogy negyvenezer piros szivacskockát borítanak ki pénteken este 7-ig az Egyetem téren, szombaton délután kettőkor pedig a Teleki téren. Az esemény a PLACCC Fesztivál keretében történik és Orosz Klára szobrász 3D Pixel című projektjének része. A járókelőkön múlik, hogy mit építenek a kockákból, mi őszintén reméljük, hogy nem az lesz, hogy mindenki zsákszámra viszi majd haza.

Fotók: Orosz Klára

Mindeközben Lotte van den Berg holland rendezőnő péntektől vasárnapig közösségi várostervezésre várja az érdeklődőket a Bem rakpart Batthyány téri szakaszán. (És még Design Hét is van!!)

(Ide kattintson, ha nem szeretne lemaradni híreinkről!)