Jó eséllyel a neopaintesek a hétker legboldogabb emberei, mivel kéznyomuk (szó szerint) egyre több falfelületen marad ott; simán elképzelhető, hogy néhány évtized múlva még unokáiknak is mutogathatják, hogyan pimpelték fel a hétkert.

Ma kezdik legújabb tűzfalukat a Rumbach Sebestyén utcában (lásd videó). Ráadásul a téma és a leendő kép mérete is szuper: az Aranycsapat Wembley Stadionban 1953-ban aratott 6:3-as győzelme. Állítólag ez lesz Magyarország egyik legnagyobb falfestménye; 1000 m²-en, három hét alatt, 400 liter festék felhasználásával készül majd el.

Ilyen most. Az alatta lévő kép kerül majd rá (alighanem más képekkel együtt) (Forrás: Neopaint)

A Neopaint Works a „TűzfalRehab az Erzsébetvárosban 2013” elnevezésű program keretében festi egyre-másra a tűzfalakat. A Facebookon itt érhetők el, egy korábbi munkájuk részleteit pedig itt mutattuk be.

(Ide érdemes kattintani, ha követni szeretné posztjainkat!)

Emlékszik a Keleti tér közepén a gombára? Tényleg borzalmas épület volt a Dzsumbuj? Tele volt fákkal a Kossuth tér az építkezés előtt? Az internet virtuális valósága mindent felfed!

Budapestről elsőként a román Norc cég készített bejárható utcai panorámákat, amelyeket 2009-ben publikáltak. A rivális Google Street View-ja adatvédelmi aggályok miatt csak idén ősszel indult, panorámái a város tavalyi állapotát tükrözik. A képadatbázis elavulásának komoly haszna is van, a két szolgáltatás fotóit összehasonlítva néhány éves távra kalibrált időgéppel járhatjuk be a fővárost. Csupán három év az eltérés, a különbség sokszor mégis számottevő, ezért összegyűjtöttük a legérdekesebb, már nem létező helyszíneket.

A régi, ocsmány Köki

Egészen elképesztő a különbség a hármas metró kőbányai végállomásának régi és új állapota között. A Norcon még a jól ismert narancssárga, a külföldi turisták mellett az őshonos lakosokat is nap mint nap elborzasztó végállomást lehet körbejárni, bár az egyik oldalon már nekikezdtek az építkezésnek.

Ezzel szemben a Street View-n már a hipermodern Köki Terminál látható teljesen felépülve; csupán az autós felüljáró vége alapján tudtuk nagyjából azonos szögből elkészíteni a képernyőmentést az összehasonlításhoz.

A gomba a Keletinél

A négyes metró építése előtt évtizedekig a Baross tér elmaradhatatlan része volt a villamos-, és buszforgalom irányítóinak gombája. Az épület még a 67-es villamos megszűnése után is a helyén állt, igaz, üresen: a technikai fejlődés nyomán többé nem volt szükség rá.

A Norc felvételén még a metróépítés első éveiben járunk, de már itt is csak reklámfelületként szolgál a gomba. A Street View panorámán már folyik a felszíni rendezés, nyoma sincs a gombának.

Ha a panorámákon kicsit szétnézünk, azt is észrevehetjük, hogy a korábbi felvételen a tér sarkában lévő cipőbolt mellett még egy nagy könyvesbolt működött, melynek helyén azóta illatszerbolt létesült.

Ez volt a Dzsumbuj

Az Illatos út és a Gubacsi út kereszteződésében lévő lepukkant épülettömböket még a második világháború előtt építették a nyomortelepek kiváltására. A folyosók végeiben található közös fürdőhelyiségekkel és vécékkel épült telepet a kétezres évekig sem sikerült felszámolni.

Az Origo korábbi riportja szerint a lakásokat újra és újra illegális lakók foglalták el, akikkel szemben kezdetben az ajtók és ablakok elfalazásával próbált védekezni a ferencvárosi önkormányzat, ahogy az a Norc felvételein is látszik.

A korábbi panorámafelvétel néhány hónappal a telep bontásának kezdete előtt készülhetett, mivel még a Dzsumbuj összes épülete látható rajta, míg a Street View-n az első épületnek már csak hűlt helyét találni. Időközben a második tömb sem áll már a helyén, a lakók átköltöztetésének elhúzódása miatt azonban a harmadik szárny még évekig állhat.

Mi volt a CET előtt?

Ugyan még mindig nem nyílt meg, de a Közraktárak helyén már jó ideje felépült a CET, újabban Bálna nevű, kulturális központnak szánt létesítmény. Az eredeti Duna-parti raktárépületeket már a Norcon sem lehet egyben megnézni, a román cég kamerás autója pont a bontás megkezdésekor örökítette meg a helyszínt.

Amikor a Google autója járt a Közraktár utcában, már minden tökéletesen elkészült, ahogy az a képen is látszik, bár ha körbejárjuk az épületet, jól látszik, hogy az teljesen üres.




Eltűnt a föld színéről a Teleki téri piac

Józsefváros egyik kiemelt pontján működött a század elején a Tangó néven ismert használtcikk-piac, amely később az Ecseri útra költözött. Az ötvenes évektől egészen 2011 nyaráig működött itt élelmiszerpiac, és az Eldorádó című film is itt játszódik.

A Norc felvételén még minden épület jól látható: a bejárat melletti cukrászda, a már bezárt büfé, az óriásplakátokon pedig Marian Cozma kézilabdázó meggyilkolása az egyik aktuális téma. Az italdiszkont és a hentes kívülről üresnek tűnik, pedig a boltok csak két évvel később zártak be valójában.

A Google panorámáján már csak a föld szintjéig lerombolt piac fogadja az érdeklődőt, az építési hulladék rengetegéből az egyedüliként meghagyott nyilvános vécé magasodik ki. A tervek szerint 2014-ben készül el a lebontott helyén egy teljesen új piac.

Szőlőskert a budai Várban

Remekül érzékelteti a budai Vár oldalában létesített szőlőlugas hányatott sorsát az internet virtuális tere: a Norc panorámáin még nyoma sincs a tőkéknek, a hegyoldalt átszelő hosszú lépcső mellett egyszerű zöld pázsit van.

A Google Street View készítői több idősíkban játszanak: ha a lépcső aljánál lévő zebra közeléből nézünk szét, jól látható a sok tucat szőlőtőke földből kiálló karója. A keresőcég kocsija még a nagyszabású projektet bemutató hirdetőtáblát is megörökítette. Eszerint összesen 6200 négyzetméteren próbálkoztak a Főkert munkatársai a gyümölcstermesztéssel, a kert kialakítása 2010 őszén zajlott.

Ha azonban a Street View-n megindulunk lefelé, és onnan nézünk vissza, néhány lépéssel később már csak a kerítés marad, a szőlő korábbi ittlétére pedig a szép zöld pázsitot elcsúfító ásásnyomok emlékeztetnek. Ez bizony a 2012-es állapot, igazi magyar sikerprojekt!

Száz nap múlva végleg bezár a Vidámpark, amit leginkább a gyerekek sajnálhatnak, mert hat-hét órát vígan el tudnak tölteni ott. A helyszínen nem sok minden utal arra, hogy közel a vég, vasárnap dugig volt - így minden esélye megvan a létesítménynek arra, hogy a rossz évek után egy erős szezont zárjon. Megnéztük, érdemes-e egy last minute-látogatásra.

Amikor a T-Rex egyre jobban begyorsult, és a hirtelen miden furcsa, zavaros, összemosódott lett, akkor még nem éreztem magam keservesen, inkább csak büszke voltam, hogy beültem a mai Vidámpark legdurvább játékára, ám miután két percen át fejjel lefelé forogtam hatalmas sebességgel, néha hanyatt pörögtem, és ide-oda cibált a hangos, dübörgő zenét okádó gépezet, akkor már csak a menet végét vártam. Mikor sápadtan és izzadtan odabotorkáltam a legközelebbi padhoz, olyan volt a gyomrom, mintha három langyos Hubertusra, három kevertre dobtam volna egy kis nyers disznómájat, miközben úgy szédültem, mintha a Klicsko-fivérek paskoltak volna meg két oldalról. Miközben családom aggódó pillantásokkal méregetett, én meg szinte ápolásra szorultam, rájöttem, mennyire hazug az a mondás, hogy mindenki annyi éves, amennyinek hiszi magát: nem, negyven körül már sokkal nehezebben bírja az ember az űrhajós-kiképzést, mint egy tini.

Kisgyerekként persze én is imádtam a Vidámparkban csatangolni, de utána szerencsésen eljutottam olyan helyekre, amelyek könnyen lepipálták a Vurstli és az Angol Park összevonásával létrejött városligeti intézményt: a Buenos Aires-i Luna Park, az orlandói Disney World már a nyolcvanas években is egészen magas szinte emelte a gyerekszórakoztatást. Ezek után bő húsz évig a Vidámpark felé sem néztem, volt nekem más gondom is - ráadásul főleg rossz hírek jöttek, hogy pangás van, csődközeli állapot, csak lézengenek a vendégek az idejétmúlt, korszerűtlen gépezetek között. Nem is hiányzott sokáig, de most, hogy biztosnak tűnik, hogy ez a szezon az utolsó, felpakoltam lányaimat, és egy forró vasárnapot rászántunk a parkra.

2005-ben még dr. Schiffer János főpolgármester-helyettes és dr. Bende Péter tűzoltó vezérőrnagy, fővárosi tűzoltóparancsnok adta át ünnepélyesen a Pokoli torony nevű játékot, újságíróként ott voltam. Sok hűhó semmiért: meglehetősen szánalmas, talán három méter magas volt az egész tákolmány, bármely búcsúban vannak különbek - és most a kisgyerekeknek van fenntartva. Azóta is csak szállingóztak a hírek az újabb, szerényebb attrakciókról, így nem voltak nagy reményeim, nagy elvárásaim, amikor nehezen, de sikerült leparkolni a Városligetben. Nyáron, vasárnap amúgy sem könnyű feladat parkolóhelyre lelni, aki keringett már arrafelé, tudja.

Pár napja így néz ki a Dob utca-Csányi utca sarka, amit egy fiatalokból álló cég festett át a kerület támogatásával, mégis egészen kreatív módon. Kreativitás = az ábrázolt emberek egy része helyi lakos. Itt a csapat "így készült"-mappája, amiben egy csomó kép látható arról, hogyan bírkóztak meg a falfelülettel.

Itt pedig fentről lefelé haladva részleteiben a homlokzatfestmény Hajdú D. András fotóin:





Távolról:

Az Erzsébetvárossal karöltve megvalósult kezdeményezés még úgy is figyelemreméltó, hogy bőven van külföldi előkép, ezt a két fotót pl. tavaly lőttem Lyonban egy gagyi fényképezőgéppel:

A budapesti csapat nem sokáig ül a babérjain, a Facebookon ezt írják: "megyünk át a Király utcába folytatni a TűzfalRehabot!" Majd jön a többi helyszín: "a neopaintes fiúk már kilenc helyszínt kinéztek maguknak; többek között a Kis Diófa, Nagy Diófa, a Dob és az Akácfa utcát vennék kezelésbe."

Felismeri-e fotókról a járókelő lakosság a város legismertebb épületeinek homlokzatát, különösen amikor éppen előtte áll? Ezt az érdekes kísérletet végezték el a videós kollégák roppant szórakoztató végeredménnyel. Videójuk egyúttal az előző posztunkban felvetett gondolat megerősítése is, miszerint érdemes néha fölfelé nézni.

A Nyugati pályaudvar a rejtvények között

(Ide klikkeljen, ha a világért sem szeretne lemaradni a budapesti posztokról.)

Dzsentrifikáció, csendrendelet, ingatlanüzlet, Hunvald - jelentéssel telnek meg ezek a többnyire újságcikkekben olvasott szavak a BUPAP (Budapesti Aszfaltprojekt) és a KÉK együttműködésében megvalósult  erzsébetvárosi túrán. Budapest felkapott vígalmi negyedének titkai tárultak fel az út során.

Tudják melyik a város legrövidebb sugárútja? Az ami a Madách-házaknál kezdődik, átmegy az Andrássy Gyula által indított egykori Fővárosi Közmunkatanács (FKT) címerével díszített ív alatt, majd egy utcával később az engedélyezett 37 méternél tíz méterrel magasabb Madách Trade Centerbe fut bele. Talán fél kilométernél sem hosszabb, pedig a századelőn az Andrássy úthoz hasonló méretű és presztízsű projektnek szánták. A 30-as években azonban az FKT már nem volt annyira erős szervezet, mint a 19. század végén, amikor a fővárosnál is több pénz állt a rendelkezésére az útban levő ingatlanok megvásárlására és a tervek kivitelezésére - mondta Olt Gergely szociológus, a túra egyik vezetője.

A Fővárosi Közmunkatanács címere a Madách téren. További képekért kattintson a fotóra!

Annyiban talán szerencse, hogy nem sikerült a felkapott Király utca és a történelmileg lepukkantabb Dob utca közé bezsúfolni még egy sugárutat, hogy így semmi nem vágta ketté a hét épületből és hat udvarból álló Gozsdu-udvart. Az a mondás járta a második világháború előtt, hogy ha egy fiatal pár az egyik végéből elindult a másikba, teljesen felruházkodhatott, a végén pedig még egy jegygyűrűt is vehettek. Ha ma itt nem is járunk, de ismét népszerű helye a kerületnek.

A felújítással az épület eredeti lakói azonban nem minden esetben jártak jól. Azok, akik korán mondtak igent az önkormányzat kivásárlási ajánlatára, gyakran nagyon kevés pénzt kaptak, amiért nem vehettek másik belvárosi lakást. A felújítás így a lakosság kicserélődésével járt, illetve azzal, hogy a szegényebb lakók szinte szabályszerűen rosszul jártak. A kerület modernkori történelmének ismétlődő motívuma ez.

A streetart a bulinegyeddé vált Kazinczy utca egyik lakott házán. További képekért kattinson a fotóra!

A séta alatt új megvilágításba kerülnek a romkocsmák, amik először ideiglenesen bérbe adott, ingatlanfejlesztőre váró házakban ütötték fel a fejüket. Az első generációs kocsmák még az önkormányzattól vették bérbe az épületeiket, később megjelentek azok a romkocsmák is, amelyek az épület későbbi elbontásában reménykedő ingatlanbefektetőtől bérlik a helyüket. És meginog az a gyakran hangoztatott érv is, hogy a szórakozó negyedbe költözők számíthattak a hangoskodó fiatalokra. Az olyan lakóknak, akik 1944-ben a mostani lakásukba születtek, vagy akik egy életet leéltek a belvárosban ez valószínűleg nem számít érvnek.

A kerületben azonban nem csak romkocsmává változtatott, vagy lebontott és lakóparkosított épületeket lehet találni. A Kazinczy utcában található egykori kóser húsüzem helyén ma úgy üzemel szórakozóhely és étterem, hogy a ház külleme nem változott semmit - mondta Lénárd Anna képzőművész, a túra vezetője. Egy darab régi belváros lett, felújítva.

A Király utca majdnem negyedszáz üres kirakata előtt végighaladva a Hunvald-ügyről és az ingatlanpanamákról szól a túra. A Király utca 15. kertjében meg lehet tekinteni a pár évre lebontott, majd műemléknek visszaépített egykori gettófalat. A társasházhoz azonban újabb történet is fűződik, ez a közösség perelte be először az önkormányzatot, mikor 2005-ben el akarták adni a tetőt a fejük felől. Az üzlet meghiúsult, de a ház állapotán látszik, hogy nem az önkormányzat szíve csücske. Érintünk üresen álló, majdnem eladott, és a közelmúltban kiürített épületeket is. Az utca minden portás által őrzött, felújított házára jut egy olyan, aminek az ablakai be vannak deszkázva.

Ráférne a felújítás az önkormányzattal szembeszegülő társasházra. További képekért kattintson a fotóra!

Az erzsébetvárosi ingatlanok ügye nem csak romos régi lakásokról szól. Az új Gödörnek helyet adó Central Passage élettartama a legoptimistább becslések szerint sem haladja meg a huszonöt évet, ám egy egészen új épületről van szó. A kétszintes, majdnem teljesen üres bevásárlóközpontban maroknyi üzlet van, a felette található 271 lakásos háznak pedig - a Gödör Klub üzemeltetője szerint- összesen öt állandó lakója van. A befektetésből lakást vásárlók pedig lassan elkönyvelhetik magukban, hogy az építtető cég átverte őket.

Lényegében üresen áll a Passage Center. További képekért kattintson a fotóra!

A budapesti túráknak nem lehet igazán a végére érni. Romkocsmák már nem csak az Erzsébetvárosban vannak, gyanús ingatlanügyletekre is lehet találni máshol példát. A séta valójában akkor ér véget, amikor az ember már nagyon leülne egy csendes sörre, hogy rendszerezze magában a hallottakat.