"Feltehetően világelsők vagyunk az utcák át- meg átkeresztelgetésében. Talán soha nem lesz vége! - írja a budapesti utcanevek változásáról szóló kézikönyvének elején Ráday Mihály városvédő. A könyvet Budapest egyesítésének 140. évfordulóján, tavaly novemberben adták ki. A szerzővel az átkeresztelési láz okait kerestük, de kiderül az is, hogy miért jó Sirály utcában lakni, hogy helytelenül cselekszik, aki a házszáma fölött nem tünteti föl az utcanevet és nekünk árulja el először, mit talált ki az ellen, hogy Kádárról a halála után sebtiben utcát nevezzenek el.
Fotók: Bácsi Róbert
Örök vita, hogy mi a fontosabb: egy hagyományt őrző utcaelnevezés vagy az, hogy egy jelentős személyiségről nevezzenek el a közterületet.
Ez elég fontos kérdés. Nem tudom megmagyarázni, miért van az, hogy az emberek emlékezetének megőrzéséhez az egyedüli üdvös út az, ha utcát nevezünk el róluk. Kapásból föl tudnék sorolni négyezer nevet Ádám Ottótól Zsurzs Éváig, akiket még a Demszky-korszakban javasoltak, hogy nevezzünk el róluk utcákat. Nem lehet! Egy, nincs ennyi utca, kettő, nincs értelme: a Hajós utcáról például fölmerült, hogy legyen Pilinszky vagy Latinovits utca; miközben ez az egyetlen olyan utca, ami megőrizte úgy a nevét, hogy az Andrássy út kettészeli.
Létezik a védett utcanevek listája, amit hála istennek ez az önkormányzat is elfogadott. Csak nem tartja be. Egy városnak utcaelnevezési hagyományai is vannak, nem lehet mindig az aktuális barátságainkhoz vagy épp frissen megbecsült emberekhez igazítani az utcaneveket.
Vannak most olyan utcanévtáblák Budapesten, amelyeket, ha tehetné, most rögtön leszerelne egy csavarhúzóval?
Nincs ilyen. A Tormay Cécile-táblát nem kell leverni, mert nem lett végül ilyen.
Mi bolygatja meg aktuálisan a nyugalmát?
1990-től lehetővé volt téve az utcák visszakeresztelése. A jogszabály úgy szólt, hogy a visszakereszteléseket kivéve nem lehet az utcáknak olyan új nevet adni, ami már létezik Budapesten. Ezt, a már 1873 óta jól működő jogszabályt nemrég megváltoztatták, és a rendelet ma úgy szól, hogy csak kerületen belül nem lehet duplázni. Nekem például nincs semmi bajom az ifjú Mansfeld Péterrel, de ha már elneveztünk róla egy utcát a második kerületben, tök fölösleges még egyet elnevezni róla Csepelen. Elég, ha egy városban egy van belőle. Most viszont ott tartunk, mint a legdivatosabb kommunista időszakban, hogy akár minden kerületben lehetne egy Tanácsköztársaság útja, egy Lenin-szobor. Egyébként is túl nagy a kerületek önállóssága, lassan vámhatárok lesznek közöttük, és útlevelet kell használni. Egy világvárosban ez nem ésszerű.
A könyvéhez írt tanulmányában hat korszakra osztotta a budapesti utcanévadási hagyományokat. Furcsa módon a második korszakból csak egyetlen pontosan azonosítható utca neve ismert: a Színház utca az, aminek Bizánci utca volt a neve, míg az első korszakból több utcanévről is tudunk. Hogy lehetséges ez?
Ennek az oka, hogy az első korszak a török kort megelőző korszak volt, ahonnan sok minden nem maradt fönn. Az egész csak azon múlik, hogy vannak-e források. Van, amiről találunk adatot az első, e témában írt könyvben, Schmall Lajosnál, vagy egy-egy régi térképen esetleg. A várbéli utcák a legrégebbiek, de néha ezeknél is találunk többféle értelmezést. A középkorban Keresztelő Szent János utcájának is, de egyszerűbben Szent János utcának is nevezték a mai Színház utcát. Olyan forrás is van, ami szerint Lakatos utcának hívták, mert a német utcanevet, a Schlossert lehet a Schloss szóból lakatosnak is fordítani, de akár várnak, várinak is.
Akad olyan utcanév és névváltoztatás, melynek története kész regény. Mi a kedvence?
Kétségkívül az Andrássy út. Andrássy Gyula egyrészt az egyik kedvenc történelmi személyiségem, hiszen – ami számomra borzasztó fontos – ő egyesítette a fővárost, amit már Széchenyi is elképzelt. Másrészt annyi esze volt, hogy már az egyesítés előtt három évvel létrehozta a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, ami lehetővé tette az együttes fejlődést.
És mivel az érdem az övé volt, az FKT az új Sugár utat róla nevezte el. Aztán mivel ez Budapest főutcája, a háború után rögtön Sztálin út lett belőle, majd a forradalom idején senkinek nem jutott eszébe, hogy visszaadják az eredeti nevét, ezért elnevezték Magyar Ifjúság útjának, aztán a Kádárék elnevezték Népköztársaság útjának, végül 1989-ben sikerült visszakeresztelni Andrássy útnak.
Nemrégiben 25-ről öt évre csökkentette a főváros azt az időszakot, amennyi időszaknak el kell telnie addig, amíg egy elhunyt emberről utcát neveznek el. Mit gondol erről?
Eddig ezt nem publikáltam, de ezt a 25 éves határt annak idején azért találtam ki, mert megijedtem, hogy ha Kádár János meghal, rögtön róla nevezik át a Váci utat. Ki kellett valamit találni, hogy ezt megakadályozzuk. Az egy marhaság, hogy ez az időszak most öt évre csökkent. Az öt év nagyon rövid idő. Mondok egy példát: a Gyáli út rajta van a védett utcanevek listáján, de a leghosszabb szakaszát kíméletlenül átkeresztelték Albert Flórián útra. Ez egyrészt sérti a védett utcanevek szabályát, másrészt miért ne lehetne kivárni? Állítsanak neki szobrot, vagy nevezzenek el róla stadiont. A jelenlegi kormányzat a másik szabályt ráadásul a fordítottjára változtatta: az eddigi 10 helyett 15 éven belül nem lehet megváltoztatni az utcaneveket. Igyekszenek mindent bebiztosítani. Persze, majd ha jön egy más felállású önkormányzat, megint jönnek jogszabálycserék.
Ez Ráday Mihály fotója
Miért van ez a nagy vonzódás a magyarokban a személyneves utcák iránt?
Nemcsak nálunk, más városokban is vannak személyekről elnevezett utcák, Londonban, Párizsban is; csak úgy tűnik, hogy itt Kelet-Európában és ezen belül Magyarországon túl gyakori. És ez természetesen újabb és újabb átkereszteléseket von maga után. Az egyik hatalomnak ez a szimpatikus, a másiknak az. Szerintem az a jó, ha egy utcát Váci utcának, Párizsi utcának meg Gyömrői útnak neveznek. Az utcabokrokat is nagyon szeretem: ahol korábban laktam, ott az utcák egy család gyerekeiről vannak elnevezve: Aladár, Dezső és Piroska utca. Ez jópofa. Vagy ott a Badacsony utca környéke: csupa borvidék. És vannak madarakról elnevezett utcanévbokrok is. Jó dolog egy Sirály utcában lakni, nincs az embernek vele politikai problémája.
A számokkal jelölt utcabokrok viszont megmaradtak, és nem kaptak személynevet. Rákoskeresztúron például sok ilyen van.
Mert érdekesnek találták, megtartották, és én sem bánom, mivel az is egy hagyomány. Vannak római számos utcák, és vannak arab számos utcák is. Különlegesnek is számított korábban, hogy mielőtt Eper köznek átkeresztelték, nemcsak New Yorkban volt lehetősége valakinek a 64. utcában megbeszélni egy találkozót, hanem Budapesten is. Ez egy speciális dolog, ahogy az is, hogy a rákosmezei repülősök társasága olyan erősen tudott lobbizni, hogy ott minden utca valami repüléssel kapcsolatos dolognak a nevét viseli. Vannak dolgok, amiket sikerül a hagyománynak túlélnie, van, ami meg nem működik. Ma szerintem nem talál olyan embert Budapesten, akit, ha provokálni kezdene, hogy mondjon egy-két nevet, aki bosszantja, hogy nincs róla utcanév elkeresztelve, ne tudna mondani párat. Ha mindenki kérésének eleget akarnánk tenni, rengeteg lakótelepet kellene építeni, mert nincs annyi utca, amit el lehetne keresztelni.
És az magyar specifikum, hogy a közterületek átkeresztelései ennyire szorosan követik a politikai változásokat?
Ez összefügg azzal, hogy az európai országok egy jelentős hányadának a történelme sokkal folyamatosabb, mint a mienk. Egy olyan országban, ahol történelmi folytonosság van, fel sem merül az igény, hogy átkeresztelgessék az utcákat. Nálunk, ha elkezdünk számolgatni Ferenc József hatalomra kerülésének időszakától, azt látjuk, hogy 30-40 évente átkeresztelik az utcákat, ami egy őrület.
Az elmúlt tíz évben 579 névváltoztatást rögzítettek, amiről a könyvében azt írja, hogy több mint a rendszerváltás körül lezajlott átnevezések. Sokallja?
Ahhoz képest, hogy most egy civilizált korban élünk, azt hiszem, hogy ez sok. Ha forradalmi hangulat van, és Robespierre-ről neveznek el utcákat, az más. Ha nincs forradalmi hangulat, akkor értelmetlen utcatáblákat leverni.
Azt jósolja a könyvében, hogy az átkeresztelések most egy ideig szünetelni fognak. Mire alapozza ezt a kijelentést?
Én ezt 1998-ban gondoltam, amikor a főváros egyesítésének 125. évfordulójára először próbáltunk készíteni egy teljes utcanév-lexikont (a jelenlegi könyv annak a jelentősen átdolgozott és 80 oldalnyi térképpel kiegészített kiadása). Ezért nem is az már a neve ennek a könyvnek, hogy Teljes utcanév lexikon, hanem Budapesti utcanevek A-Z. Azt szerencsére elértem a fővárosnál, hogy a nyár óta nem keresztelnek át Budapesten utcákat, ezért augusztus 31-gyel zárul a könyv. Úgy tűnik, hogy az őszi önkormányzati választásokig lesz egy kis nyugalom ezen a téren.
Ír a be nem tartott szabályokról is, melyek közül az egyik leggyakoribb, hogy a házszámtáblákon a szám fölött az utca nevének is szerepelnie kell, de sok helyen ennek nem tesznek eleget. Milyen arányú ez a hanyagság Budapesten?
Ez a szabály már az egyesítés óta érvényben van, vagy volt. Nem tudom miért, de sok helyen nincs ott, és ezért senki nem büntet senkit. Egy másik érdekesség: már 1870 táján született egy olyan döntés, hogy minden utcatáblán ott kell, hogy legyen a városrész neve, és a rendszerváltáskor sikerült kiharcolni, hogy megint fölkerüljenek. Ebben most a VIII. kerület elkövetett egy nagy hibát: a Józsefvárost 1777 óta – Mária Terézia óta – Józsefvárosnak hívják, de most egy befektetői érdek nyomán átkeresztelték tizenegy különböző negyedre. Így került például a Német utca a Csarnok negyedbe. Miért van Orczy negyed, Losonci negyed, Népszínház negyed, Csarnok negyed? Valószínűleg azért, mert máskülönben a Corvin negyed elnevezését nem lehetne indokolni.
Az egyik legrégebbi névadástípus, amikor egy utcára egyszerűen ráragad egy ott álló jellegzetes épület neve. A Király utca neve kifejezetten érdekes, mivel az utcában álló egyik fogadóról nevezték el.
Rengeteg olyan utca van, ami az ott lévő fogadóról vagy boltról kapta a nevét. Sok közülük számnevet is viselt, ha a kocsmának számnév is volt a nevében. A kocsmákról elnevezett utcák története mind nagyon jópofa: volt Két Nyúl utca, Két Oroszlán utca a Ferencvárosban, Három Koronából lett a Korona utca (most Hercegprímás), Három Dobból a Dob utca. Három Szív utca Budán és Óbudán is volt, Két Szív utca pedig Pesten, ez, mint Szív utca, ma is él. Az utcában lévő étteremről kapta a nevét a Két Szerecsen utca is, aminek később Szerecsen utca, majd Paulay Ede utca lett a neve.
A Király utca nevéhez egyébként különböző történetek fűződnek: az egyik legenda az, hogy azért hívják Király utcának, mert itt járt az angol király még trónörökös korában. Különösen meg voltam sértődve, hogy a Király utca 26. szám alatt, a Jálics-pincében – ami most a VAM Design Center –, elbontották azt a lépcsőt, amin a király is lépkedhetett. Teljesen mindegy, hogy ebben mennyi az igazság: legendák kellenek.
Ezt pedig Rácz Tamás küldte, a Petőfi hídon állva fotózta a Jelenséget: 
Újabb szemszögből a Tünemény: Szilva Eszter képe: 
Még mindig egy kis Duna és Margitsziget, ezúttal a Szent István parkból, Kovács Zsolt fotózta:
És még egy a Duna közeléből. Kapronczay Stefánia a Jászain fordította az ég felé okostelefonját. Nagyon okosan cselekedett: 
A szivárvány valóban összekötötte a várost. Nemcsak a Duna fölött, hanem a IX. kerületből, a Vendel utcából is látszott, ahogy ez Anda "Csoncsi" Tamás fotóján megfigyelhető:
És egy másik pompás részlet a városból Demján Lászlótól: 
Zuglót sem hagyta ki az Égi csoda. Dr. Juhász Csaba küldte a Rákos-patak partjáról: 
És még egy kép a hétkerből, a Hársfa utcából. Petro Attilának köszi: 
Ez meg a Margit hídon állva fotóztam: 
Gergely Dávid panorámaképe a Petőfi hídról. Középen van elrejtve a Természet ajándéka: 
(
Kép: MTI
Szürke gém a Fadrusz utcában (Fotó: Kolozsi Pál)