Június 16-án volt hetven éve, hogy kitették azokat a falragasztványokat, melyek megszabták, hol vannak azok a kényszerlakóhelyek, ahová Budapest zsidónak nyilvánított lakóinak költözniük kell. A rendelet egy nappal korábban jelent meg, a költözésre 200 ezer embernek innentől számítva öt napja volt. Erre emlékezik egy nagyszabású hétvégi program.

Fotók: Pályi Zsófia

A józsefvárosi séta első állomása. Klikkelj a képre és jön a többi fotó!

A Csillagos házak napja most szombaton lesz, az eseményt több hónapos kutatómunka előzte meg, melynek során rengeteg emléket hoztak a felszínre, történeteket gyűjtöttek össze - ezeket mutatják meg mindazoknak, akik részt vesznek a sétákon (lesznek egyebek mellett programok az OSA előtt, filmek a Cirko-Gejzír moziban stb.). Egy kis ízelítőt ebből kedden mutattak be a sajtónak. Részletek a programokról itt. http://www.csillagoshazak.hu/

Rév István, az OSA igazgatója szerint a fő cél az "emlékezés és a szembenézés az 1944-es eseményekkel"

Mi előzetesben nagyjából azt a sétát tettük meg, amit a Gláser Jakab alapítvány szervez majd a Józsefvárosban Nem szaroztak, ezek vagány zsidók voltak! címmel, melynek során egyebek mellett a Népszínház utca és a Teleki tér tágabb környékének rejtett értékeit mutatja be. A séta során különböző történetek elevenednek föl - a szervezők az elmúlt hónapokban több interjút készítettek túlélőkkel -, melyek mindegyike kapcsolódik valamiféleképp a sárga csillaggal jelölt házakhoz.

Amikor a budapesti zsidóság szóba kerül, legtöbbször reflexszerűen az Újlipótváros és az Erzsébetváros ugrik be, sokan nem tudják, hogy Józsefvárosban is jelentős zsidó lakosság élt 1944-ig. A második világháború előtt kb. 40-50 imaház működött itt, a közel harmincezer fős környékbeli zsidó lakosság igényeire reagálva. A mindennapokhoz nélkülözhetetlen infrastruktúra is igazodott a szükségletekhez (pl. a rengeteg kóser hentes). A környékre főleg a Kelet-Magyarországról és Ukrajna felől Budapestre érkező zsidók érkeztek, akiknek egy része az ottani pogromok miatt menekülve kötött ki itt.

A Népszínház utca mindkét oldalán sok csillagos ház volt, és a Teleki tér jó része is ilyen terület volt. Egy-egy lakásban 10-12 ember is kénytelen volt összezsúfolódni. A Népszínház utca 46-os szám alatt egy emléktábla emlékezik rá, hogy az épület előtt 22 ellenállót végeztek ki.

Az élet és halál urai a házmesterek voltak, az ő jó- vagy rosszindulatukon rengeteg emberélet múlt. Rajtuk kívül a lakóközösségek együttérzése is gyakran meghatározta egy-egy ember sorsát. Egy apró példa a rádió: a zsidóknak májusban be kellett szolgáltatniuk a rádiókat, ami miatt nem értesültek a bombázásokról. Jellemző volt ezért, hogy a szomszédok kitették a gangra a rádiójukat.

Azon gondolkodtam a hétvégén, hogy miért nincs sokkal több tetőterasz Budapesten, legalább annyi, mint monjuk Isztambulban, mivel még ha keményebbek is voltak a telek régen és hűvösebb volt is a tavasz, akkor is minimum öt hónappal megnövelte volna az emberek életterét. Amúgy nincs semmilyen bizonyítékom arra vonatkozóan, hogy manapság több lenne, mint száz évvel ezelőtt, rá is kerestem a Fortepanon a tetőterasz szóra, és tessék, a jelek szerint régebben is létezett ez a műfaj. Mondjuk a fotókon főleg vigyorgó embereket és csak egy kevés környezetet lehet látni.

Tavaly egyébként elindítottuk sorozatunkat, amiben anonim módon mutatunk be budapesti tetőteraszokat (szóval nincs a képeken annyi ember, mint itt). Ezt a vállalkozást idén is folytatnánk, ezért jelentkezzen, aki szívesen megmutatná a tetőteraszát / tetőkertjét és már ott is vagyunk egy remek fotográfussal: bpluszp@gmail.com.

Itt vannak a tavalyi teraszok.

Összes fotó és képaláírások: Fortepan

1913 Budapest I., Attila út 35. (Attila körút 2.) tetőterasza, háttérben a József főhercegi palota és a budai Vár.

Olyan téma jön, ami régóta zavar és most egy aktualitás miatt végre írok is róla. Vasárnap megroggyant a párizsi Pont des Arts gyalogoshíd hídkorlátjának két és fél méteres szakasza a rácsatolt szerelemlakatok súlya alatt, ami miatt átmenetileg lezárták a hidat. A hídon legalább 93 tonnányi lakat lógott, és ezzel a plusz-súllyal és a lakatokból szivárgó rozsdával nyilvánvalóan nem kalkuláltak a híd tervezői.

Fotók: Vincze Barbara


Kattints a Pont des Arts-ra és előjön a többi francia kép!  

Nos, a szerelemlakatok hidakra és más építményekre pattintása romantikus jelleggel az egyik legirritálóbb turistaszokás, a helyes kis párizsi gyaloghíd vesztét okozó, 2008 óta hasító lakatmánia pedig világszerte elharapódzni látszik.

A jelenség miatt az olaszokra kell mutogatnunk. Az ugyanis a legvalószínűbb, hogy Firenzéből indult a szokás, amikor az ottani San Giorgio orvosi akadémia végzősei búcsúzóul a Ponte Vecchio (híd) rácsaira kattintották lakatjaikat. Őket koppintották le római szerelmespárok, akik a Ponte Milviót (híd) lepték be lakatokkal. A szokás elharapódzásáért leginkább mégis Federico Moccia olasz bestsellerírót kell hibáztatni, egészen pontosan Három méterrel a föld fölött című regénye, annak 2006-os folytatása és az első könyvből készült film miatt, ahol említi a szerelmi lakatokat.

A Lánchídon csak a lámpák köré lehet lakatot kötni, sokaknak sikerül is (Kattints a többi budapesti képért!)

A szokás közben világméreteket öltött. A szerelmi lakatokat egyébként azért szeretik a párok hidakra csatolni, mert ily módon látják biztosítva örökké tartó szerelmüket (ez nyilván ugyanolyan babona, mint a gomb megmarkolása kéményseprő láttán). Miután a szerelmesek bezárják a lakatot, a kulcsot a vízbe dobják - ha van víz a közelben -, és a szerelem így már biztosan örökkön örökké fog tartani, a rengeteg fémnek pedig a halak örülhetnek. 

Világszerte egy sor város-és kerületvezetés felismerte, hogy ez egy hülyeség, főleg miután rájöttek, hogy a ledőlő lámpaoszlopok vagy megroggyanó hidak balesetveszélyesek. Volt, ahol a helyzet már annyira kritikussá vált, hogy egyszerűen betiltották a lakatokat (pl. Berlinben és Velencében). Csak Párizs hídjait 700 ezer lakat borította egy pár hónappal ezelőtti felmérés szerint, és ez a szám napról-napra nő. Ott is megindult az ellenmozgalom, két amerikai nő tavasszal létrehozta a No Love Locks nevű oldalt, amivel azt szeretnék elérni, hogy Párizsban is tiltsák be a szokást. 

Az Erzsébet téren áll a Szerelmesek fája és körülötte a jó sok lakat (Kattints!)

A szerelemlakatoktól Magyarország sem mentes. Pécsen már a 80-as évek elején állt egy kovácsoltvas kerítés a belvárosban, Budapesten pedig az Erzsébet téren állítottak fel hasonlót az ún. Szerelmesek fája körül a randivonal.hu munkatársai. Emellett az amúgy nem túl lakatkompatibilis hídjainkon is fityegnek lakatok, de még a János-hegyi Erzsébet-kilátóban is akad néhány (lásd fotók).

János-hegy: kilátás lakattal (Kattints a többi képért!)

A szerelemlakat amellett, hogy sajnos NEM garantálja a sírig tartó szerelmet, környezetszennyező, balesetveszélyes és csúnya, plusz még az épített környezet állagát is rombolja. Ha valaki Budapesten szeretne lakatellenes mozgalmat indítani, jelezzen nekünk, és azonnal csatlakozunk. Befejezésül pedig itt a rövid időre lezárt, majd újra megnyitott párizsi híd, ahol a problémás részt ideiglenesen deszkával pótolták, de - micsoda szerencse - a turisták ehhez is gyorsan alkalmakodtak:

(Ide akkor kattints, ha szeretnéd követni a blogunkat, de a Facebook újabb szabályai miatt sajnos nem valószínű, hogy minden posztot látni fogsz. Emiatt érdemes néha visszakattintani ide vagy RSS.)

Egyebek mellett Kabosu, a mémmé vált, hülyén néző kutya, továbbá Hofi Géza, Üzenetek és cinkék - ezek láthatók a vonatablakból és a 36-os buszból Kispesten, a Köki után nem sokkal. A graffitik a buszról leszállva a Felsőcsatári köz megállónál tekinthetők meg a Jegenyefa soron és a rá merőleges Lakatos utcán. A fal mögött egy telep van, ahova besétáltuk és megkérdeztük a telepvezetőket, mit kell tudni a képekről. Kiderült, hogy illemtudó graffitisekről van szó: engedélyt kértek, előzetesben képeket mutogattak a tervekről, amikre meg is kapták az engedélyt. Az (egykori) bérlők hirdetéseit is graffitisek csinálták, ezek kicsit már elkezdtek lekopni. Jól körbefotóztuk őket Pestszentlőrincen (nem Kispesten, ahogy ezt korábban írtuk).

Fotók: Tuba Zoltán

Kattints a kutyára és galéria nyílik!

Klikkelj a graffitikre!

A graffitisek egyike Taker, aki egy tavalyi TEDxYouth-on beszél tevékenységéről, amit amúgy festésnek nevez.

Kb. itt van

(Ide kattints, ha követni szeretnéd a blogunkat!)

Vajon Banksy járt a Városligetben és helyezte el Csercsa Tamás villanyszerelő mellszobrát? Ezt a fura mellszobrot fotózta a minap Vince az Olof Palme ház háta mögötti betonfalaknál. Egyelőre nem tudjuk, ki az alkotó, leginkább egy gerillaművészre tippelünk, és tényleg, milyen jó lenne már, ha lenne egy magyar Banksy. A szobor alatti névtáblán a Csercsa Tamás villanyszerelő-szöveg olvasható. A Facebookon találtam egy Csercsa Tamást, aki kis jóindulattal hasonlít is az itt látható bronzfigurához, csak épp nem néz ennyire optimistán felfelé-előre a jövőbe.

(Fotók: Vince)

Közelebbről kiderül, ki ő:

Kb. itt található:

És még egy mellszobros érdekesség a Városligetből, amire szintén Vince figyelt fel, és ha lehet, még ennél is bizarabb: minden más mellszobornál nagyobb a ligetben a kazah Abaj Kunanbajev "költő és bölcselő" friss mellszobra. Annyira friss, hogy június negyedikén - a Gépnarancs szerint - maga Nurszultan Nazarbajev, kazah elnök fogja felavatni, aki háááát, hogy finoman fogalmazzunk, nem épp demokratikus elkötelezettségéről és az emberi jogok tiszteletben tartásáról híres. Csak egy apróság: amellett, hogy szívesen zár börtönbe és kínoz meg embereket, betiltotta a teljes ellenzéki sajtót, és bízta a média irányítását a saját lányára, plusz irgalmatlanul sok pénze van.

Köszöntsük nagy tapssal az elnököt!

(Ide kattints, ha követni szeretnéd blogunkat!)

Két dologról lesz szó ebben a posztban: egy kreatív projekt eredményeként létrehozott szuper új helyről; valamint egy pompás kezdeményezésről, melynek következtében pár hétig lepukkant kirakatok működnek kiállítási vitrinként. A kettő összefügg. 

Először a helyszín:

A Paloma a kilencvenes években egy Kossuth Lajos utcai műemléki épületben működő üzletház volt apró üzletekkel, utazási irodával, deszkás bolttal, kulcsmásolóval stb. Az Auguszt cukrászda háta mögött elterülő épület egy klassz lépcsőt is kapott díszes korláttal. Aztán szép lassan elkoszlott az egész, a helyiségek az enyészeté lettek, egyes részeit belepte a sitt, a hátsó traktusokat hajléktalanok vették birtokba.

Aztán jött 2013 és egy fiatal nő - Kárpáti Zsuzsa -, aki úgy gondolta, jöjjenek össze itt a designerek és a művészek, és művészeti-közösségi helyszínként keljen életre a Paloma. A tulajdonos V. kerület nyitott volt a kooperációra, és elindult az egykori üzletház kipucolása. Zsuzsa a kis helyiségeket tíz évre bérelte ki az önkormányzattól, cserébe az V. kerület felújította a romos lépcsőt.

Eltelt néhány hónap, áprilisban megérkeztek az első művészek, júniusra pedig két tucat 10-20 négyzetméteres szobácska telik meg alkotókkal (szobánként 2-5 művésszel/designerrel, köztük pl. ruhatervező, ékszerkészítő és esküvői designer). Kialakítottak egy 30 négyzetméteres galériát is, ahol előadásokat és workshopokat tartanak majd. (Most épp Mezei Balázs kiállítása látható, akinek vizuális világa erősen emlékeztet a Roham Magazinéra.) Ottjártunkkor épp 10-20 éves fodrászati kellékeket pakoltak ki egy azóta ki nem nyitott kirakatból, és a félemelet kirakatait készítették fel a a jelenleg zajló kirakatversenyre, amiről mindjárt mondunk pár szót.

Fun fact: a paloma szó jelentése galamb.

Grand Opening: május 30. péntek, de a Paloma vasárnap kivételével minden nap látogatható

És a verseny

Részben a Paloma látja vendégül a Kirak(h)atod a Kirakatba című kiállítás-versenyt is. Egy szakértő zsűri előválogatását követően 24 fiatal művészi iskolás munkája került a Paloma nyolc, és az V. kerület több kirakatába, üzletportálába, kapualjába. A pályaművek június 30-ig láthatók, hogy pontosan hol, arról itt lehet tájékozódni. A győzteseknek a díjakat május 30-án adják át a Paloma fentebb említett nagy megnyitóján.

És miért jó hely?

Mert ötletes, hangulatos, a használaton kívüli épületek hasznosításának remek példája, magyarok és külföldiek számára egyformán értelmezhető és a magyar design egy kis szeletkéjét is megmutatja. Az pedig, hogy egyetlen helyszínre sűrít különböző területen alkotó művészeket, nemcsak azért jó, mert így aki eredetileg csak az egyikhez jön, jó eséllyel körülnéz a többi szobában is; hanem azért is, mert az alkotók a fizikai közelség okán akár inspirálhatják, erősíthetik egymást. Nagyon szorítok a Palomának, remélem, hamarosan lekoppintják őket, és ez a modell is lesz olyan népszerű, mint az aktuálisan szupermenő startupok.

Fotók: Vincze Barbara

Lépcső felújítás után:

A kiállítótér, ami workshopok tartására is alkalmas:

Háttal, öltönyben: Ráday Mihály

Bemutatóterem-részlet 1:

2:

3:

4:

Művészetrészlet: Somogyi Réka festői kísérletezése a Kooperoo.co startuppal:

Az itt még üres kirakatokba időközben győztes pályaművek kerültek:

Betalálást elősegítő jelzés:

Kárpáti Zsuzsi, a ház motorja

Cím: Kossuth Lajos utca 14-16. félemelet, web

(Ide kattints, ha nem akarsz lemaradni híreinkről! Vagy kattints vissza ide néha!)

Tegnap délután láttam először, akkor még kevesebb cikkelye volt kész (ha függőleges tortaként képzeljük el az óriáskereket ugye), ma meg már ilyen előrehaladottan néz ki a Budapest Eye. Felhívtuk a Sziget irodát, kiderült, hogy a tavalyi 76 méteres kerék tér vissza közénk, mely a tervek szerint a hétvégétől, várhatóan szombattól üzemel majd.

A tervek szerint ez most nem költözik át a Szigetre, oda majd egy másik megy, szóval jó eséllyel marad egész nyáron az Erzsébet téren.

Fotók: Vincze Barbara

A legjobb daruszlogen a jármű oldalán: "Magas(b)an a legjobb!"

Magasban a legjobb 2:

Tavaly nyitáskor teszteltük egy punkzenét kedvelő tériszonyos kollégával, íme:

(Itt követhető a blog a Facebookon, de miután a Facebook pár hete már csak a követők tíz százalékának teszi láthatóvá az egyes posztokat, érdemes néha mechanikusan visszakattintani ide, mintha 2002-t írnánk. Még az is lehet, hogy hamarosan heti hírleveleket kell majd küldenünk.)

Megnyílt a Miniversum, ez pedig itt Juha Pál újságíró vendégposztja, aki gyerekeivel tesztelte 80 percen át az attrakciót.

Budapesten olyan kiállítás nyílt, amelyről korábban még csak nem is hallottam, és utólag kijelenthetem, a jövőben látványos vonzerő lehet a Budapestre érkező külföldiek vagy a hétvégi elfoglaltságot kereső gyerekes családok számára. A Miniversum (Andrássy út 12.) nevű óriási terepasztalról süt az igényesség, láthatóan óriási munka van benne, de én most nem vesztem el a részletekben, direkt nem csekkoltam a kiállítás weboldalát, nem olvastam el az elsőként megjelenő cikkeket, csak megnéztem, hogyan reagál a minivilágra a két nagyobbik kisfiam, a hatéves Benedek és a négyéves Bonifác.

Fotók: Juha Pál

A kisvonatokat minden gyerek imádja, így nem meglepő, hogy amint megtettük az első lépéseket, a kisebbik fiú máris felkiált: "Ott van a vonat!". És tényleg, a terepasztal szíve a vonatrendszer, nélküle is szép lenne, de biztos, hogy akkor nem tudtunk volna 80 percet eltölteni a több teremből álló terepasztal(ok) mögött. "Nekem ez tetszik, ez a vár" - jön Benétől az első pozitív kritika, amint rámutat a Vajdahunyad várra, majd én kérdezek, mert kíváncsi vagyok, felismeri-e a Hősök terét. "Ez a főváros nagy tere?" Tudja.

A jó magasra tett asztalokat üveg választja el a látogatóktól, a gyerekek pedig hosszú padokra felállva sétálhatnak, ha nagyon nyújtózkodnak, akkor hozzá is érhetnének bármihez, jön is a kérdés: "Ezzel lehet játszani? Miért nem? Az autó miért nem gurul?"

Így néz ki a Benczúr utca az ítéletidő után: alagútként egybeboruló lombkoronák, rengeteg zöld, kellemes hangulat és még a pocsolya is zöld. De vajon van-e szebb/zöldebb utca ennél Pesten? Ha úgy gondolod, hogy igen, fotózd le és küldd el ide: bpluszp@gmail.com! Akik meggyőznek, azokat megjelentetjük! (Buda most nem játszik.)

Fotók: Vincze Barbara

(Ide kattints, ha követni szeretnéd blogunkat!)

Itt van pár csodás légifelvétel nem Budapestről, hanem Berlinről - építési területek és építészet a levegőből, hűha! Fotók: euroluftbild.de/Robert Grahn

Építési terület a Clayallee-nál

A város védjegyének számító tévétorony egykor az NDK ékessége volt
A kígyót a Bundestag munkatársainak építették, de állítólag nem lett túl népszerű, alul nem tudom, mi van

A ma már nem működő Tempelhof-repülőtér terminálja. Jobbra a Platz der Luftbrücke.

Ezek és még tizenegy további pazar fotó sokkal nagyobban itt látható.