A négyes metró állomásait különböző művészek tervezték, melynek eredményeként van összegyűrt mennyezet, mozaikba rejtett idézet, Space Invaders-figura, rácsos szék, két tucat üvegtextil és csomó minden más. Sorozatunk harmadik részében Bojti Márton szobrászt és Antal Máté építészt kérdezgettük: ők tervezték az Újbuda-központ állomáson az üvegből készült végfalat, az álmennyezetet és a mozgólépcső melletti robbantott üvegfalat.

Fotók: Bojti Márton

Amikor még februárban részt vettem a metróbejáráson, ezt jegyeztem fel Újbuda-központnál: „Bojti Márton képzőművész tárgyak alakjait rejtette el a peron végét jelző üvegfalban”. Milyen tárgyakról van szó és hogyan értendő, hogy elrejtetted őket a falban? 

Márton: Az állomáson, a járókelőket körülvevő összes felület fontos jellemzője, hogy nem iparilag előállított, hanem emberi kéz által készített, minden részletében egyedi és megismételhetetlen munka eredménye. Az üvegfal 80 nm-es felületén egy tenyérnyi sávban különböző emberek számukra fontos tárgyak lenyomatait, jeleket, nyomokat hagytak az üvegben teljesen szabad kezet kapva. Ezek a gesztusok hasonlóak az őskori barlang-rajzokhoz, a mai graffitikhez vagy egy régészeti lelőhely kultúr-rétegéhez.

Antal Máté építésszel közösen terveztétek az Újbuda-központ állomáson az üvegből készült végfalat, az álmennyezetet és a mozgólépcső melletti robbantott üvegfalat. A végfalat és az álmennyezetet te kivitelezted. Mi volt az alapötletetek és hogyan jutottatok el a végleges megoldáshoz?

Márton: 2008-ban kapcsolódtam be a tervezés folyamatába a Palatium Stúdió és Antal Máté meghívására. Ekkor már adott volt a nyers betonszerkezet, amit nem eltakarni, leburkolni, díszíteni szerettünk volna képzőművészeti alkotásokkal, hanem önmagát értelmezni, a téralkotó szerepét kiemelni.

Máté: A súlyos beton struktúrában, könnyű, hártyaszerű, fénnyel játszó felületekkel szerettünk volna az emberek terét kirajzolni. A tervezés során elsőként a rogyasztott üveget találtuk meg, mint olyan anyagot, ami természetesen gazdag struktúrájával jó kontrasztja tud lenni a látszóbetonnak. A bejárati kapunál emellé került a hasonlóan változatos tört üveg, majd végül a megjelenésében rokon, mennyezeti gyűrt fémlemez. Az esztétika mellett fontos volt, hogy minden ponton az adott funkciónak megfelelő anyagot és megoldást válasszunk, hiszen a bejárati kapu és a mennyezet is az állomás tűzvédelmi rendszerének fontos eleme. 

Mikor kezdtétek a tervezést és mikorra lett kész?

Az állomás tervezése 2004-ben indult, a közös munka 2008-ban kezdődött, a kivitelezés pedig 2010 és 2012 között zajlott.

Máté: A tervezés során nagyléptékű maketteken, digitális modelleken teszteltük az elképzeléseinket. A tervek elkészülése után a gyártásához kapcsolódó technológiai próbák következtek, majd maga a gyártási folyamat. 

Mi lebegett a szemetek előtt?

Márton: Alapvetően az egész teret úgy kezeltük, mint egy bejárható szobrot. A külső tektonikus építészeti struktúrát belülről egy emberléptékű finom, érzékeny áttetsző hártyával béleltük ki.

Máté: Szerettünk volna egy olyan emberi teret létrehozni, ami annak ellenére, hogy a föld alatt van, mégsem nyomasztó, hanem kellemes érzést nyújt.

Milyen technikával dolgoztatok? Hogyan lehet egy ekkora felületet elkészíteni?

A mozgólépcső melletti fal üvegburkolata háromrétegű edzett üveg, melyből a középsőt óvatosan megkoccantják, így az edzett üvegréteg berobbanásával alakul ki a finom hálós rajzolat. Az álmennyezet 660 darab eleme alumínium lemezből készült, melyeket kézi erővel gyűrtünk, majd keretbe feszítettünk, így nincs köztük ismétlődő.

Az állomás végén elhelyezkedő fal rogyasztott üvegtáblái kemencében, hő hatására olvadtak az előkészített gipsz felületre. Az üvegfelület mögött, egy acél installáció épült, mely két oldalról lassan változó megvilágítást kap. Ez az elemegyüttes adja a fal messziről látható rajzolatát.

Mennyire kaptatok szabad kezet?

Márton: Az építészeti koncepció terén teljes mértékben megvalósíthattuk elképzeléseinket. A felhasználható anyagok tűzvédelmi szempontból meghatározott csekély száma szabott csak korlátokat. A betont, fémet, és az üveget az anyagok természetes tulajdonságait előtérbe hozva, mégis a megszokottól eltérően használtuk.

Amikor nem ilyen monumentális felületeket tervezel vadiúj metróba, akkor mivel foglalkozol?

Márton: Szobrászként végeztem, a public art, street art vonal érdekel. Emellett gyakran foglalkozom belsőépítészettel, szívesen tervezek szoborszerű bútorokat, belső tereket, de műemléki és kortárs építészeti modellek készítésével is foglalkozom. (Több infó itt.)

A négyes metró további két művészével készült villáminterjúnkat itt és itt találod. 

(Folytatás jön! Ide kattints, ha követni szeretnéd a blogunkat!)

Több mint egy éven át vagdosott ki egy Nils Westergard nevű művész több mint 1900 darab papírfigurát, melyeket aztán elképesztő ötletesen helyezett el urbánus környezetben ebben a stop motion videóban. Ez az egyik legszebb dolog, amit az utóbbi időben láttam, a zene pedig (Inland Ocean) mennyire jól illik hozzá! 1.27-nél egyértelmű popkulturális utalás.

(Itt követhető blogunk a Facebookon, de miután a Facebook pár napja már csak a követők tíz százalékának teszi láthatóvá az egyes posztokat, érdemes néha mechanikusan visszakattintani ide, mintha 2002-t írnánk, vagy benyomni az RSS-be. Még az is lehet, hogy hamarosan heti hírleveleket kell majd küldenünk.)

Békésen kirándulgat az ember a Budai-hegyekben a Normafától az Erzsébet-kilátóig egy szép tavaszi vasárnap...

... amikor a kilátóhoz vezető szerpentines úton váratlanul egy ilyen felirattal találja magát szemben:

Közelebbről:

Azt hittem, ennyi csak az üzenet (amiről kis google-özés után kiderül, mi is áll a háttérben: vélhetően a Jobbik egyik aktivistája kívánt ilyen módon üzenni a szépkorúak harcosának), ám néhány száz méterrel odébb az erdőben egy farakás fogadott, amin ez állt:

Riposzt lenne? Előttem van, amint Schmuck Andor felgyalogol/libegőzik Budapest legmagasabb pontjára, majd előkapja az alkoholos filctollát és összefirkál egy farönköt, ám még valószínűbb, hogy egy dühös kitörés emléktúrás jegyzi ezt az alkotást is.

Nyereményjáték!!! Kooperálunk egy jót a Magyar Kerékpárosklubbal!  Fotózd le a pár napja már a városban cirkáló - és bárki által kibérelhető - BAM-bringairodát és küldd el nekünk a képet!

Mi az a BAM-bringairoda? Ha láttál már sörbringát, akkor tudod, csak itt a közös tekerés közben nem a sör, hanem a koncentrált munkavégzés folyik. A mozgó iroda május végéig bérelhető, kerékpárosbarát munkahely laptoppal/céges teambuilding eszköze, vicces fénymásolóval és kávéautomatával. (Az iroda úgy néz ki, mint ez a kép, még több infó róla és a bérlésről itt)

Ilyen a mozgó iroda, mondjuk a fénymásoló csak papírmasé, mivel áram nélkül csak nehezen működne egy bringán (Fotó: Magyar Kerékpárosklub)

És hogy mit lehet nyerni? Nagyon egyszerű: fotózd le, küldd el nekünk a képet május 30-ig, és kisorsoljuk a nyerteseket. Az második díj egy egyórás, az első egy kétórás sörbringabérlés.
Mailcím: bpluszp@gmail.com, a tárgyba írd be, hogy BAM-bringairoda!

Az egész amúgy a Bringázz a munkába! kezdeményezés égisze alatt zajlik, ami egy remek dolog

A második kerületben, Rókushegyi lépcső tetején, a Fillér utcánál van ez a két, minimalista stílusban befestett kő, ki tudja, mióta (mivel nem járok itt naponta, most vettem csak észre). Mindenesetre ez is csak azt igazolja, amit egy korábbi példa alapján is mondtunk, hogy nemcsak Pesten virágzik a street art. Én mondjuk egyáltalán nem bánnám, ha ilyenekkel lenne tele Budapest!

(Fotók: vb)

Hopp, és Ránki Júliától kaptunk egy fotót, ahol látható, hogy a Gellért téren nagyon hasonló - szomorú kő és vicces kő - szellemben alkotott egy street art-művész:

(Fotó: Ránki Júlia)

Ezt és még egy csomó kitűnő dolgot lehet látni a Merészebb, mint a festészet - A modern magyar kereskedelmi plakát 1924-1942 című kiállításon, ami pénteken nyílt az Iparművészeti Múzeumban. Nagyon pompás, már láttam, biztos, hogy benne lesz az idei év top 10 legjobb kiállításában, érdemes megnézni. A plakátok mellett tárgyakat is kiállítottak és van mindenféle nyomtatvány, kiadvány, prospektus, papírlegyező - és ez a bulimeghívó is (vagy bulimeghívót megelőző meghívó). Milyen kár, hogy mostanában csak Facebook-meghívók jönnek és ilyet már nem küldenek az embernek. A szövegből ez a kedvencem: "Közölje velünk mielőbb, kiket akar meghívni."

(Itt követhető blogunk a Facebookon, de miután a Facebook pár napja már csak a követők tíz százalékának teszi láthatóvá az egyes posztokat, érdemes néha mechanikusan visszakattintani ide, mintha 2002-t írnánk. Még az is lehet, hogy hamarosan heti hírleveleket kell majd küldenünk.)

Már csak egyet kell aludni (plusz reménykedni, hogy eláll az eső), és indul a tavasz egyik legjobb eseménye, a Budapest100. Aki most hall először a rendezvényről, az a lényeg, hogy évről-évre százéves épületek csatlakoznak a programhoz, bárki bemehet és beszélgethet a lakókkal, körülnézhet az épületben, álmélkodhat az építészeti megoldásokon, történeteket hallgathat és elkészítheti magáról az év selfie-jét mondjuk a tetőn. Meg ennél még sokkal több. 

Idén a Petőfi Laktanya is csatlakozott, melyet három éven át készítettek, szóval ha úgy tetszik, három éven át százéves. Szombaton a nagyközönség előtt is kinyitja a kapuit a 15 ezer négyzetméter alapterületű épület (Budaörsi út 49-53.)!

Kattints a katonákra és galéria nyílik az épületről, egyebek mellett fogházzal és gumiszobával! (Fotók: Hajdú D. András)

Most pedig nézzük meg közösen ezt a klippet, ami ugyan nem százéves, de sok:

(Itt követhető blogunk a Facebookon, de miután a Facebook pár napja már csak a követők tíz százalékának teszi láthatóvá az egyes posztokat, érdemes néha mechanikusan visszakattintani ide, mintha 2002-t írnánk. Még az is lehet, hogy hamarosan heti hírleveleket kell majd küldenünk.)

Kedden, délután 1-kor megnyílik a régi Vidámpark egy része Holnemvolt Park néven, immár az Állatkert részeként. Ez az a terület, ahol a műemléknek nyilvánított játékok vannak, köztük a hullámvasút is.

A honlapukon azt írják, hogy az 1950-2013 között itt működött Vidámparktól megörökölt, nagyrészt műemléki játékok továbbra is üzemelnek. És azt is, hogy "újdonságként állatbemutató terek és simogató gazdagítják a látogatók állatvilággal kapcsolatos élményeit". Aki izgulna a hullámvasút miatt, annak egy jóhír: "A felújított pálya nagyszerűen vizsgázott száraz és nedves időben is, a szerelvények kiválóan futottak. Így a hullámvasúton minden készen áll a látogatók fogadására" - jelent meg az Állatkert oldalán csütörtökön.

Pár hónapja bejártuk a területet és írtunk róla, több infó a Holnemvolt Parkról itt. És itt van a logója, nagyon jópofa (mindkét kép az Állatkert honlapjáról van):

Itt pedig az látható, amint 125 flamingó költözik a dodzsem melletti sétányon kialakított új kifutójukra (Fotó: Állatkert).

(Itt követhető blogunk a Facebookon, de miután a Facebook pár napja már csak a követők tíz százalékának teszi láthatóvá az egyes posztokat, érdemes néha mechanikusan visszakattintani ide, mintha 2002-t írnánk. Még az is lehet, hogy hamarosan heti hírleveleket kell majd küldenünk.)

Az első slowtérkép több hónapos munka eredménye, amelyben olyan helyeket soroltak fel, ahol be lehet kicsit lassulni, azaz kötetlenül kikapcsolódni, olvasni, sétálni, pihenni, piknikezni - egyszóval a város zajától és főképp a megszokástól elszabadulni - áll a térkép ismertetőjében.

A listát bárki bővítheti, fotózzátok le a helyszínt, írjátok mellé, hogy nektek mit jelent és küldjétek el ide: info@slowbudapest.com.

Kattints a térképre és előjön nagyban!

Itt a térkép flyere, ez meg a slow-sok oldala.

Itt pedig a videó, amit a legfőbb slowemberrel forgattunk pár hónapja:
(Itt követhető a blog a Facebookon, de miután a Facebook pár napja már csak a követők tíz százalékának teszi láthatóvá az egyes posztokat, érdemes néha mechanikusan visszakattintani ide, mintha 2002-t írnánk. Még az is lehet, hogy hamarosan heti hírleveleket küldünk majd.)

A jelenet 0.38-tól látható 1961-ből:

A British Pathé amúgy szuper rövidfilmarchívumot töltött fel a Youtube-ra kb. egy hete, ott van még több film, néha hanggal, néha anélkül. 

Ez pedig még érdekesebb 1948-ból: a felrobbantott Lánchíd és pár képkockán a Margit híd rekonstrukciója (vagy inkább annak kezdete) nehézbúvárral:

Karácsonyi vásárlás 1964-ből: 1.28-nál a Divatcsarnok Lotz-terme (jelenleg az Alexandra könyváruház Book Café nevű kávézója), ami akkor árukiállítási helyiségként funkcionált. Mint kiderül, 1964 telén a nájlonköntös és az ún. tévépizsama volt a divat.

Ez pedig olyan andalító, mint annak idején a halak a Duna tv-n vagy a karácsonyi kandallóban lobogó tűz:

(Itt követhető a blog a Facebookon, de miután a Facebook pár napja már csak a követők tíz százalékának teszi láthatóvá az egyes posztokat, érdemes néha mechanikusan visszakattintani ide, mintha csak 2002-t írnánk.)